Könyvhét - Hét könyv

Kedves Molyolók és Bloggerek!

Az elmúlt héten tartották meg az idei könyvhetet, immár 85. alkalommal. Sajnos az egészre annyira nem tudtam rákoncentrálni, mint amennyire szerettem volna... Egészen pontosan egy fél délelőttöt sikerült néhány pici pavilonban eltölteni. Csak annyira volt lehetőségem, hogy kézbe vegyek néhány szépséget, kicsit megsimogassam őket, aztán már menni is kellett tovább. Minden esetre nem volt hiábavaló a dolog, mert felnyaláboltam pár, kiadványokat bemutató ingyenes magazint és azokat legalább jó alaposan átnyálaztam a medencepartján, a strandon! :)

Így esett a választásom néhány könyvre, amiket az elkövetkezendő időszakban mindenképp igyekszem majd beszerezni és elolvasni, majd megosztani Veletek! Érdekes ám, hogy kinek miért tetszik meg egy könyv...Van, aki kifejezetten a műfajt keresi, van aki az újdonságokra ácsingózik. Van, mikor megszólít minket a borító, a stílus, a kiadvány szépsége (akárcsak a küllemre oly vonzó emberek), előfordul, hogy a cím annyira beszédes, hogy meg kell próbálkoznunk a könyvvel. Szerintem azonban a könyvválasztás is olyan, mint a ruhapróba: becibálod magaddal a halom rucit (mert jó a szabása, tetszik a színe, illik hozzád a minta, mert örök klasszikus, ami mindenhez jó lesz) és végül egyet viszel haza. :)

Én majd ezeket szeretném közelebbről megismerni: 

Takeshi Kitano - Fiú

Kicsit aggódtam, hogy az idei évben sem fogok semmilyen japán vonatkozású irodalmat olvasni a mangákon kívül, de hála a magasságosnak nem így lett! :)

Takeshi Kitano nevével legelőször akkor találkoztam, amikor megnéztem a Battle Royal című filmet, ahol ő játszotta az "osztályfőnököt". Akkor még nem tudtam, hogy a film valójában egy könyvnek az adaptációja, viszont a szereplők, a történet hatalmas hatást gyakoroltak rám. Kitano-sensei arcát pedig jól bevéstem az emlékezetembe.

Aztán később rábukkantam a Tabu című filmre, amiben szintén ő szerepelt, de itt már lényegesen pozitívabb karaktert alakított és mivel ez is nagyon tetszett, így már biztos voltam benne, hogy a nevére mindig fel fogom kapni a fejemet.

És így is lett!

Amikor le_miserable utazókönyvvé tette eme művet, én az elsők között feljelentkeztem rá, aztán a szerencse, az élet, a helyzet úgy hozta, hogy kevéssel a feljelentkezésem után, már a kezembe is foghattam ezt az apró könyvecskét. 
Tényleg nagyon apró, hiszen - mint kiderült - ez egy zsebkönyv, amihez mintha a történetek is hozzá zsugorodtak volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy a benne foglaltak minősége nem volt számomra megfelelő, sőt kifejezetten tetszett. Bár azt meg kell hagyni, hogy hiába vagyok hozzászokva a japánok függő végű témazárásaihoz, azért szívesen olvastam volna még többet a szereplőkről. De persze azt is megértem, hogy az író csak egy-egy "hétköznapi" eseményt akart kiemelni, amik nap, mint nap előfordulhatnak Japánban vagy bárhol a világon.
A rövid történetek között találkoztam jó pár olyan mondattal is, amik az élet nagy igazságaira mutatnak rá. Szerintem ezek a novellák igenis komplexek, még ha olyan kezdetlegesnek is tűnnek.

INNEN SPOILER VESZÉLY!