Kicsit aggódtam, hogy az idei évben sem fogok semmilyen japán vonatkozású irodalmat olvasni a mangákon kívül, de hála a magasságosnak nem így lett! :)
Takeshi Kitano nevével legelőször akkor találkoztam, amikor megnéztem a Battle Royal című filmet, ahol ő játszotta az "osztályfőnököt". Akkor még nem tudtam, hogy a film valójában egy könyvnek az adaptációja, viszont a szereplők, a történet hatalmas hatást gyakoroltak rám. Kitano-sensei arcát pedig jól bevéstem az emlékezetembe.
Aztán később rábukkantam a Tabu című filmre, amiben szintén ő szerepelt, de itt már lényegesen pozitívabb karaktert alakított és mivel ez is nagyon tetszett, így már biztos voltam benne, hogy a nevére mindig fel fogom kapni a fejemet.
És így is lett!
Amikor le_miserable utazókönyvvé tette eme művet, én az elsők között feljelentkeztem rá, aztán a szerencse, az élet, a helyzet úgy hozta, hogy kevéssel a feljelentkezésem után, már a kezembe is foghattam ezt az apró könyvecskét.
Tényleg nagyon apró, hiszen - mint kiderült - ez egy zsebkönyv, amihez mintha a történetek is hozzá zsugorodtak volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy a benne foglaltak minősége nem volt számomra megfelelő, sőt kifejezetten tetszett. Bár azt meg kell hagyni, hogy hiába vagyok hozzászokva a japánok függő végű témazárásaihoz, azért szívesen olvastam volna még többet a szereplőkről. De persze azt is megértem, hogy az író csak egy-egy "hétköznapi" eseményt akart kiemelni, amik nap, mint nap előfordulhatnak Japánban vagy bárhol a világon.
A rövid történetek között találkoztam jó pár olyan mondattal is, amik az élet nagy igazságaira mutatnak rá. Szerintem ezek a novellák igenis komplexek, még ha olyan kezdetlegesnek is tűnnek.
Tényleg nagyon apró, hiszen - mint kiderült - ez egy zsebkönyv, amihez mintha a történetek is hozzá zsugorodtak volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy a benne foglaltak minősége nem volt számomra megfelelő, sőt kifejezetten tetszett. Bár azt meg kell hagyni, hogy hiába vagyok hozzászokva a japánok függő végű témazárásaihoz, azért szívesen olvastam volna még többet a szereplőkről. De persze azt is megértem, hogy az író csak egy-egy "hétköznapi" eseményt akart kiemelni, amik nap, mint nap előfordulhatnak Japánban vagy bárhol a világon.
A rövid történetek között találkoztam jó pár olyan mondattal is, amik az élet nagy igazságaira mutatnak rá. Szerintem ezek a novellák igenis komplexek, még ha olyan kezdetlegesnek is tűnnek.
INNEN SPOILER VESZÉLY!
