Nem tudom, hogy miért, de az elején én egy kicsit meglepődtem, hogy a szereplők milyen fiatalok. Valahogy idősebb korosztályra számítottam, és nyugtalanságomban már kezdtem is rágcsálni a szám szélét, mert az az igazság, hogy mostanság egyáltalán nem vágyom tipikus tinis történetekre és ez erősen ilyen szagúan indult.
Már majdnem kezdtem keresztet vetni az egészre, amikor megjelentek a brémai muzsikusok és megmentették a történetet. Röpke fél másodperces fellépésükkel felkeltették az érdeklődésemet, ami egészen a könyv végéig kitartott.
Persze a szimatom nem csalt, a történet valóban nem volt mentes a sablonoktól, de azért találtam benne pár egyediséget is, mint pölö a befejezést. Szerintem az nem mindennapira sikerült.
A főhősünk, Mina; legjobb barátnője, Nan; az iskola gazdag szépfiúja, Brody és sajnos Jared is tipikus személyiségjegyeket hordoznak. Ami nem feltétlenül baj, csak ha valaki valami nagyon újra vágyna az csalódni fog.
Nekem mondjuk ezek ellenére is szimpatikusak voltak a szereplők. Tudtam velük nevetni, és szomorkodni is. Bár annak nagyon örültem, amikor Mina az átok hatására valamennyire összeszedte magát, mert lehet a könyv végére ez az ügyefogyottság már idegesített volna.
Azonban muszáj vagyok egy mellékszereplőt kiemelni, mert ha hiszitek ha nem, nekem ő volt a legegyedibb karakter az egész sztoriban. Ő Charlie, Mina öccse. De, hogy ő miért olyan különleges azt szándékosan nem írom le. Mindenesetre én nagyon bírnám, ha lenne egy ilyen kisöcsikém. Valószínűleg én is olyan őrültségeket művelnék vele, mint Nan. *széles vigyor*
Ami a cselekmény vezetést illeti... Hát én nem vagyok benne száz százalékosan biztos, hogy mindennek a működését tökéletesen felfogtam. Gondolok itt a Történetre, a Grimoirre és magukra a mesék megoldására. Ezzel a homályossággal kapcsolatban azt sem igazán tudom eldönteni, hogy ez az író részéről volt szándékos vagy inkább egy "márketing" fogás, hogy az embert érdekelje a folytatás. Vagy tényleg egy amatőrrel állunk szemben?
Bármelyik is igaz (de remélem az előbbi) nálam elérték, hogy kíváncsi legyek a következő kötetre.
Bármelyik is igaz (de remélem az előbbi) nálam elérték, hogy kíváncsi legyek a következő kötetre.
Egyébként a kiadóra borzasztóan haragszom!
Egyrészt: Hogy tudtak egy olyan fülszöveget írni, ami szinte minden lényeges információt tartalmaz!? Így az olvasót mégis hogy érje meglepetés? Hogy agyaljon együtt a főhőssel, ha már minden megoldást belenyomnak az arcába még mielőtt kinyitná a könyvet?!
Hát sehogy... Ráadásul ennél a könyvnél különösen fontos lett volna a titokzatosság. (Még szerencse hogy én nem olvastam el, és így egy csomó jelenetet az újdonság varázsával élhettem át.)
Másrészt: A könyv tele van nyomdahibával. Hol hiányzik egy rag, hol egy névelő, hol több rag van a kelleténél és találtam pár igazán furán hangzó mondatot is.
Egy szóval (ami általában több szokott lenni): ráférne egy újabb lektorálás és remélem, hogy a folytatást körültekintőbben fogják kiadni.
Ennyi molybolyagot érdemelt:
0 hozzászólás:
Szólj hozzá!