Chanda Hahn - Bűbájtalan

Nem igazán voltak elvárásaim a könyvvel kapcsolatban. Egyszerűen megláttam a borítóját - ami most már értelmet nyert, miért olyan amilyen -; elolvastam a címét, amiről a Bűbáj című Walt Disney film ugrott be és úgy döntöttem jó lesz ez nekem.

Cornelia Funke - Tintaszív

Postán kaptam meg, és mikor a kezembe nyomták a hivatalban a súlyán eléggé meglepődtem (jellemző rám, hogy ha felfigyelek valamire és érdekel, bár utána nézek a dolognak, de nem tudok - még mindig nem - elég alapos lenni!!), mert ez egy hosszú történet, és van benne anyag, hogy úgy mondjam.

Sebaj, nem volt gond, mert a munkahelyem miatt ingázom, és volt időm lapozgatni és olvasni a buszon. Ráadásul olvastatta is magát! :)

Aurora White - A gyöngyhalász (Recenzió #2 - Chuti)

Befejeztem a könyvet.

Első reakció:

- Most ennek tényleg vége? *utána lapoz* Nincs több oldal... hmm, vége... Második kötet?... Esetleg egy második kötet?... Akarok egy második kötetet. Most!

Második reakció:

- Na jól van, Chuti. Szedd össze magad és írd meg a recenziót! - dorgáló belsőhang.

- Igenis! Értettem!

Nógrádi Gábor - Segítség, ember! 1-2 (Chuti vs. Tami #1)

ícenter>

Leiner Laura - A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet

Igen, igen, végül engem is elért a hullám, de hogy tudjátok nem magamtól fogtam eme könyvet a kezembe, hanem egy kihívás "kényszerített" rá. Ergo én is beálltam a sorba, azaz annyira még sem. Aranyos, kedves történet, de engem valahogy mégsem vett le a lábamról...

Pálos Csilla - Repülj madár! (Recenzió #1 - Tami)

Tami véleménye

Óóóó! Ez a könyv egy szívünket-lelkünket bizsergető darab volt! Első alkotása a szerzőnek, első olyan könyvünk, melyet volt szerencsénk ingyen és bérmentve olvasni, és első olyan tapasztalásunk is ez, melyen úgy osztozunk Chutival, hogy mindketten írunk is róla! (Ez lesz tehát a Chuti vs. Tami rovatunk első darabja, a részleteket később!)

Anyukám "kincses" dobozában...

Tudom, már rég nem jártam a blog háza táján, amit nagyon sajnálok. De az utóbbi időben kicsit összesűrűsödtek a dolgok és a hangulatom sem volt az igazi, ami miatt az írás és az olvasás háttérbe szorult. :(

Viszont most már kezdem magamat összeszedni, aminek nagyon örülök, de hát még a teljes felépülés várat magára.

Na, de most már elég az önsajnáltatásból, térjünk a lényegre! ;)

Pár héttel ezelőtt anyukámmal a nappaliban ültünk, amikor egyszer csak felém fordult és ezt mondta:
- Kislányom, most jut eszembe, hogy van egy dobozom!
- ??? - néztem rá kérdőn.
- Van egy dobozom, ami tele van könyvekkel...
Többet sem kellett mondania, én egyből felpattantam és már masíroztam is abba az irányba, amerre a dobozt rejtegette!

 ~ A dobozról még annyit kell tudni, hogy édesapám egykori segédmunkása, Misi bácsi gyűjteménye, aki egy-egy lomtalanítás alkalmával hozta őket haza. És ha már itt tartunk, egy percre álljunk meg és emlékezzünk meg Misi bácsiról, aki az elvei szerint élt, ezáltal fedél nélkülivé és alkoholistává vált, viszont még így is egy könyvel a kezében távozott a másvilágra. Vérbeli könyvmoly volt! ~

Szél sebesen neki láttam a doboz tartalmának átvizsgálásának, ám egy kicsit kezdtem kétségbe esni, amikor már a tizedik olyan könyvet fogtam a kezembe, amely témája nem az én világom (politika, kémes könyvek...stb.). Viszont még mielőtt a csalódottság elhatalmasodott volna rajtam, egy igazi gyöngyszemre bukkantam. Aztán még egyre és még egyre!
Végül 4 db csodálatos könyvvel tértem haza, amelyeket most nektek is megmutatok. :)

Könyvhét - Hét könyv

Kedves Molyolók és Bloggerek!

Az elmúlt héten tartották meg az idei könyvhetet, immár 85. alkalommal. Sajnos az egészre annyira nem tudtam rákoncentrálni, mint amennyire szerettem volna... Egészen pontosan egy fél délelőttöt sikerült néhány pici pavilonban eltölteni. Csak annyira volt lehetőségem, hogy kézbe vegyek néhány szépséget, kicsit megsimogassam őket, aztán már menni is kellett tovább. Minden esetre nem volt hiábavaló a dolog, mert felnyaláboltam pár, kiadványokat bemutató ingyenes magazint és azokat legalább jó alaposan átnyálaztam a medencepartján, a strandon! :)

Így esett a választásom néhány könyvre, amiket az elkövetkezendő időszakban mindenképp igyekszem majd beszerezni és elolvasni, majd megosztani Veletek! Érdekes ám, hogy kinek miért tetszik meg egy könyv...Van, aki kifejezetten a műfajt keresi, van aki az újdonságokra ácsingózik. Van, mikor megszólít minket a borító, a stílus, a kiadvány szépsége (akárcsak a küllemre oly vonzó emberek), előfordul, hogy a cím annyira beszédes, hogy meg kell próbálkoznunk a könyvvel. Szerintem azonban a könyvválasztás is olyan, mint a ruhapróba: becibálod magaddal a halom rucit (mert jó a szabása, tetszik a színe, illik hozzád a minta, mert örök klasszikus, ami mindenhez jó lesz) és végül egyet viszel haza. :)

Én majd ezeket szeretném közelebbről megismerni: 

CLAMP - Die Schneeprinzessin

~*~

Sajnos az idei télen nem esett valami sok hó, mondhatni nálunk semmi sem esett, pedig nagyon örültem volna a fehér Karácsonynak, ha építhettem volna hóembert vagy ha elmehettünk volna rendesen szánkózni. Én ugyanis - sokakkal ellentétben - hó imádó vagyok és nem csak bent, de kint is örömömet tudom benne lelni! ;)

Mivel úgy vágytam a hóra, így egyáltalán nem meglepő, hogy ez a manga került a kezeim közé. Mondhatni ezzel sikerült egy kicsit vigasztalódnom, hogy tavaly le kellett mondanom szokásos téli szórakozásaimról. Ugyanis a történet középpontjában Shirahime áll, akinek könnyei maga a hópelyhek.

Cécile Aubry - Belle és Sébastien

Hmmm...Mozgalmas kis hét, új könyvet is hoztam. Persze a könyv nem új, csak nekem volt szerencsém most elolvasni. Mivel gyerekkoromban más irodalommal voltam elfoglalva, így ezek a klasszikus gyerekkönyvek kimaradtak, és nekem most kell felfedeznem őket. Az ötlet spontánul jött: itthon találtam a könyvespolcon, gondoltam elolvasom, ha már alapműként emlegették többen is. Valószínűleg már régen is igaz volt a mondás, hogy "kutyával, gyerekkel, jó nővel mindent el lehet adni". :) Na persze ezt nem kritikaként mondom, de ez is egy olyan könyv, ahol ez a három tényező jelen van (Belle, Sébastien és Angelina), és lám: sokan olvasták, sokan nézték meg a televízióban, és idén mozifilmet is készítettek belőle (alig várom, hogy lássam), tehát működik.

Carrie Ryan - Kezek és fogak erdeje

Befejeztem és nem örülök neki, mert ez egy borzasztóan jó történet volt!!!

Először is nagyon köszönöm a lehetőséget @Viktoria_Bojtos-nak, hogy ezt a hátborzongató könyvet a kezemben tarthattam. :)

Másodszor.

Nem igazán találom a szavakat, de azt már most tudom, hogy ennek a kedvencek között van a helye. Komolyan mondom, az utóbbi időben - könyv miatt - még nem izgultam ennyit, mint most!

Fura, de itt a csodálatom pont fordítva jelent meg, mint az Incarceronnál. Azt direkt lassan olvastam, hogy minél tovább élvezhessem a különös tájakat és hogy az ottani kultúrák mindegyikét jól magamba szippanthassam. Na most itt - a folyamatos feszültség miatt - egyszerűen nem tudtam letenni!

Egyfolytában azon járt az eszem, hogy vajon mi jöhet még?!

És tényleg! Az írónő egy pillanatra sem hagyott unatkozni.

Ennyi molybolyagot érdemelt:

A könyvnek először csak a címe keltette fel az érdeklődésemet, majd a borítója is megtetszett. Valójában a magyar kiadás borítóját sokkal találóbbnak tartom, mint a külföldi társaiét. Na jó talán volt egy, ami jobban megfogott, de az is csak azért mert az olyan szép. De ettől függetlenül, szerintem a miénk nagyon jól visszaadja azt az életérzést, amiben Mary-ék élnek. 

Igen a főhőst, akinek a szemszögéből láthatjuk az egész cselekményt, Mary-nak hívják. Se vezetéknév, se becenév, csak így egyszerűen.

Bevallom ezen egy kicsit meglepődtem, mert valahogy nem számítottam ilyen egyszerű nevekre. Bár - így most belegondolva - nem tudom miért vártam, hogy majd furcsábbnál-furcsább nevekkel fogok találkozni.

De a nevekről ennyi elég is, mert ez közel sem olyan fontos, mint maga a történet, ami olyan hihetetlenül, de mégis élethűen az elmém elé tárult.

 INNEN SPOILER VESZÉLY!

Nyulász Péter - Helka : avagy a Burok-völgy árnyai

Több okom is volt nekilátni a könyvnek. Egyrészt ajánlották (a könyv célzott olvasói közt van a tizenéves unokahúgom is, tőle kaptam olvasásra), másrészt pedig ugye a nyáron volt alkalmam a történet egyes helyszíneit személyesen is bejárni. Meg kell mondjam, hogy ha egy könyvet úgy olvas az ember, hogy tudja, hogy az adott tér/erdő/hegy/ház/vasútvonal...vagy bármi hol helyezkedik el fizikailag, egy olyan pluszt ad hozzá az olvasás élményéhez, ami nem helyettesíthető mással (mondjuk egy pazar illusztrációval, vagy egy tökéletes leírással akár).

Takeshi Kitano - Fiú

Kicsit aggódtam, hogy az idei évben sem fogok semmilyen japán vonatkozású irodalmat olvasni a mangákon kívül, de hála a magasságosnak nem így lett! :)

Takeshi Kitano nevével legelőször akkor találkoztam, amikor megnéztem a Battle Royal című filmet, ahol ő játszotta az "osztályfőnököt". Akkor még nem tudtam, hogy a film valójában egy könyvnek az adaptációja, viszont a szereplők, a történet hatalmas hatást gyakoroltak rám. Kitano-sensei arcát pedig jól bevéstem az emlékezetembe.

Aztán később rábukkantam a Tabu című filmre, amiben szintén ő szerepelt, de itt már lényegesen pozitívabb karaktert alakított és mivel ez is nagyon tetszett, így már biztos voltam benne, hogy a nevére mindig fel fogom kapni a fejemet.

És így is lett!

Amikor le_miserable utazókönyvvé tette eme művet, én az elsők között feljelentkeztem rá, aztán a szerencse, az élet, a helyzet úgy hozta, hogy kevéssel a feljelentkezésem után, már a kezembe is foghattam ezt az apró könyvecskét. 
Tényleg nagyon apró, hiszen - mint kiderült - ez egy zsebkönyv, amihez mintha a történetek is hozzá zsugorodtak volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy a benne foglaltak minősége nem volt számomra megfelelő, sőt kifejezetten tetszett. Bár azt meg kell hagyni, hogy hiába vagyok hozzászokva a japánok függő végű témazárásaihoz, azért szívesen olvastam volna még többet a szereplőkről. De persze azt is megértem, hogy az író csak egy-egy "hétköznapi" eseményt akart kiemelni, amik nap, mint nap előfordulhatnak Japánban vagy bárhol a világon.
A rövid történetek között találkoztam jó pár olyan mondattal is, amik az élet nagy igazságaira mutatnak rá. Szerintem ezek a novellák igenis komplexek, még ha olyan kezdetlegesnek is tűnnek.

INNEN SPOILER VESZÉLY!

Egy kis "esti mese"

Jó estét Mindenkinek!

Látom, Chuti máris volt olyan kedves és két könyvmoly kreatív műhelyévé nevezte ki a blogot. Ez úton is köszönet! :)

Újra csak röviden, amúgy "beugrottam" hogy elmeséljem én a napokban mivel foglalkozom. A képet is ehhez igazítottam, ugyanis egy ifjúsági könyvet forgatok, a címe pedig Helka:  a Burok völgy árnyai. A kép pedig ezt a történetet foglalja magába, vagyis egy már-már feledésbe merült magyar mondát. Helka egy hercegnő volt a Balaton partján - a fotót Keszthely partjainál lőttük a nyáron -, aki ármány áldozata lett, sok kalandot élt át, majd pedig boldogan élt, amíg meg nem... :)

Természetesen nem mesélem el, mert egyrészt nem illik, másrészt pedig csak nemrég kezdtem hozzá az olvasáshoz.

Ugye most jó helyre írtam? Mármint nem a kreatív sarokba biggyesztettem a könyves témát? :) Ha igen, hát nézzétek el nekem, kérlek! A kreatív sarokba is készülök néhány dologgal, de még pár napot várok az időzítéssel, hogy igazán üljön az egész. :) Szóval majd még jövök! :)

Egyébként örvendjetek nagyon a kis pilléknek, mert szuper cukik, és már nyakunkon az ősz...nem sokára nem lesz ennyi szín a környezetünkben. Jó éjt, kellemes olvasást/"tökölést" - azoknak, akik jelentkeztek a kihívásra.

Kerstin Gier új könyve, már kapható a német boltokban

Az "Időtlen szerelem" nagy sikerű trilógiája után végre megjelent Gier következő regénye, amelynek címéből már az is kiderül, hogy ismételten egy sorozatot - pontosabban egy újabb trilógiát - foghat az olvasó a kezébe.

Az újdonság a Silber - Das erste Buch der Träume azaz magyarul (szabad fordításban) Silber - Az álmok első könyve címet viseli. Maga a Silber szó ezüstöt jelent, de ha elolvassuk a fülszöveget rájövünk, hogy maga a főhős viseli e nevet.

"Liv Silber álmai az utóbbi időben rendkívül félelmetesek. Viszont ezek közül is egyik különösen foglalkoztatja. Ebben az álmában egy temetőben van, éjjel és éppen négy fiút figyel, amint azok egy mágikus rituálét hajtanak végre.

A fiúk Liv valódi életével is kapcsolatban állnak, mivel Grayson és annak három barátja valóban léteznek. Ugyanis a lány nem rég került abba az iskolába, ahová ők is járnak és tulajdonképpen a srácok egész kedvesek.

Ami még ijesztő, - még az éjjeli temetőnél is ijesztőbb - hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak róla, amelyeket még napközben sem árult el - viszont az álmaiban igen.

Ez tényleg megtörténhet? 

Ám hogy ez hogyan is lehetséges, a teljes titok fedi, de egy jó kis rejtélynek Liv sosem tudott ellenállni..."

A történet Londonban kezdődik, amikor a főhős édesanyjával Londonba költözik, annak új szerelméhez és ezzel együtt egy ún. "patchwork" családot fognak kialakítani. Emellett pedig egy misztikus szál is elindul, ami sok izgalmat fog magában rejteni. 

Az írónő elmondása szerint ez egy olyan regény, amelyben fontos szerepet kapnak az álmok, a család és persze a szerelem, amelyet mind a 16 éves Liv  Silber szemén keresztül ismerhetünk meg.

Sajnos a magyar megjelenésről még nem lehet tudni.

Forrás: amazon.de

Sohonyai Edit - Szerelemlék

Szerző: Sohonyai Edit

Illusztrálta: Marton Magda
Sorozat: Macskaköröm 2.

Kiadó: Móra

Kiadás éve: 1992

Borító: Puhafedeles

Nyelv: magyar

Oldalszám: 175

ISBN: 9631168646

Honnan: saját

 ~­♥~

Idei második régi pöttyös könyvem ééés az első Várólista csökkentős!

Igen, igen. Én is jelentkeztem Lobo szokásos évi várólista csökkentéséhez és szégyen-gyalázat, de még csak most jutottam el az első várólistás könyvemhez. :(

De nem csüggedek, mert végül is 12 könyvet fél év alatt még én is képes vagyok abszolválni és emellett biztatóan fogynak az idei évi könyves listámról a könyvek. (Öcsém mennyi szó ismétlés...)

Ezt a könyvecskét még tinédzser koromban kaptam, Isten igazából már fogalmam sincs, hogy kitől és milyen alkalomból. Sajnos akkor még nem igazán voltam oda az olvasásért, így viszonylag későn olvastam el. (Talán főiskolás korom egy-két évében.)

Valójában akkor olyan mély nyomot nem hagyott bennem, viszont bizonyos érzések megmaradtak. Mint például az, hogy "Ó, ez jó!".

Aztán teltek múltak az évek és kiderült  hogy Sohonyai Editnek van még egy könyve, a "Macskaköröm", ami ugyanúgy Mészáros Zsófia mindennapjait mutatja be, de az általános iskolai éveit! Tehát az a kötet a "Szerelemlék" előzménye. (Igen. Emlékszem, erre könyvtáros gyakornoki időmben döbbentem rá, akkor neki is estem, de nem jutottam a végére.)

Sajnos mindezek után a könyvecskék feledésbe merültek  míg nem egy nap a Rukkola megjelent az Internet végtelen hálójában. Mindenkire rátört a láz, rám is. És amikor már nem volt semmilyen népszerű happolni való, én addig kerestem, amíg végül csak találtam valamit.

Így esett, hogy végignéztem a polcomon és lecsaptam a "Macskaköröm"-re! :)

Mindez tavaly történt, és mivel a szürke pöttyös könyvecske (Nem, nem A szürke 128 árnyalatára gondolok!) olyan nagy hatással volt rám, ezért úgy döntöttem, hogy a rózsaszín változatát is elolvasom. Kicsit sajnálom, hogy ilyen sokáig váratott magára, mert emlékező tehetségem még mindig a régi, így egyes szereplőkön gondolkodom kellett. Konkrétan a Szücsin, hogy vele most miképpen is volt az a szerelmi szál?

INNEN SPOILER VESZÉLY!!! 

Mondjuk a mostani sztori szempontjából ennek nincs jelentősége, Szücsi mivolta (újraolvasástól eltekintve is) személytelen maradt számomra. Az első kötetben sokkal közelebb éreztem, ezért jól meg is lepődtem, amikor Zsófi mégis csak korábbi szerelme mellett döntött. Főleg, hogy az egész regény alatt olyan komolytalannak tűnt a dolog kettejük között...

Megmondom őszintén, a fent említett ok miatt, én egész végig a Gusztinak drukkoltam. 

Meg most így belegondolva ez a "Love story" olyan volt, mintha az előző kötetben lévőt megfordították volna. Mert most a Guszti viselkedett úgy, mint a Szücsi.

SPOILER VÉGE!!!



Ugyanúgy, ahogy az első kötet, ez is nagyon szórakoztatott. A vonat utamat végig vigyorogtam, otthon meg  a combomat csapkodtam egyes részeknél. :D

Zsófi írói stílusa nagyon ott van, kicsit olyan volt, mintha a saját naplómat olvasnám, csak ez még annál is viccesebb volt. Olvasás közben pedig folyamatosan előjöttek a gimnáziumi élményeim, érzéseim. Igaz én nem teljesen abban az időben voltam tini, amikor a főszereplő, de mivel Sohonyai Edit nem egy Szabó Magda korosztályú hölgy, így nagyon sok mindent át tudtam érezni. Főleg, ami a lelki vívódásokat érinti.

Egyébként lelki vívódás szempontjából a történet és a stílus is szerintem időt álló, de a legjobban mégis csak azok tudnak majd mulatni rajta, akik valamikor ez időtájban voltak fiatalok.

Bár ezen a köteten sokkal többet mosolyogtam és kacagtam mégis azt kell mondanom, hogy a két kötet közül ez a rosszabbik. De most ezt a rosszabbikat sem úgy kell érteni, hogy rossz, hanem ez közel sem volt olyan összeszedett, mint a korábbi társa. Ami meg nagyon jól érzékeltette a tinik csapongósságát.

Még nagyon sok mindent írhatnék e kicsinyke könyvről, mert tényleg minden oldala mozgalmas, de hogy ne spoilerezzem magamat halálra a bejegyzésemet egy számomra nagyon vidító idézettel zárnom: (Kicsit még aktuális is, hiszen megint érettségi időszak van.)

Odasántikáltam a magyarhoz, és húztam. Kiszaladt egy Úristen! a számon olvasás közben, ezért a tanár megjegyezte: - Zsófi, most nem teológiából felesz, hanem magyarból! - Az érettségi elnök pedig mosolyogva megjegyezte, hogy mivel az írásbeli dolgozatom kimagaslóan jó lett, nagyon kíváncsi a szóbelire. - Jé, te is? - kérdeztem gondolatban, és beültem egy padba.

(146. old.)

Ui.: a könyv végeztével elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha a lányomat Zsófinak hívnák... :)

Ennyi molybolyagot érdemelt:

Kami Garcia, Margaret Stohl - Beautiful Darkness - Lenyűgöző sötétség

Szerzők: Kami Garcia, Margaret Stohl

Sorozat: Lenyűgöző teremtmények 2.

Fordító: Antoni Rita

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2012

Borító: Puhafedeles

Nyelv: magyar

Oldalszám: 570

ISBN: 978962454696
Honnan: Utazókönyv

~*~

Na most ez az a könyv, amiről nem tudok és nem is akarok "Hogy volt?" bejegyzést írni. (Bár a végén lehet az lesz belőle...)

Csalódás.

Mérhetetlen csalódás.

Olyan jól indult ez a történet. (Már, mint az első kötet.) És én annyira vártam a kettőt!

Aztán erre tessék... az egész könyvet, meg a ráfordított időt legszívesebben dobnám a kukába!

Na jó, azért annyira nem drasztikus a helyzet, de meg kell, hogy mondjam őrülten untam magamat a könyv olvasása közben. Amennyire az első kötet fent tudta tartani az érdeklődésemet a folytonos titkolódzással, most úgy ütötte agyon az egész cselekményfolyamot.

Az első 270 oldalon szinte semmilyen valóban izgalmas esemény nem történik, csak túl sok leírás... sok rossz leírás. Az írónőknek még mindig nem tudom megbocsájtani, hogy bizonyos dolgokat 10-szer, 20-szor leírnak/ismételnek - mintha gyenge elméjű lennék -, viszont a valóban fontos információkról maximum 2-szer ejtenek szót és azután meg jön a sok-sok blablabla...

Na, de kezdjük inkább a legelején (a teljesség igénye nélkül).

Ennyi molybolyagot érdemelt:

 

HOGY VOLT?

Mikael Ollivier - Vértestvérek

Szerző: Mikael Ollivier

Fordító: Burján Mónika

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2010

Borító: Puhafedeles

Nyelv: magyar

Oldalszám: 110

ISBN: 9789632452449

Honnan: kölcsönbe, de amúgy könyvtári

~ˇ*ˇ~

Óóóóó, hát ez nagyon rövidke volt!

Sajnálom, hogy vége lett, mert nekem tetszett. Bár kicsit sablon történet, de egynek volt rossz, sőt! Azoknak, akik még nem olvastak ilyen műfajú könyvet előszeretettel ajánlom, mert tökéletesen bevezeti őket a thriller műfajába. Tehát: Igen, egy 14 évesnek tökéletes választás! (Vagy aki eddig még nem mert a thriller irányába fordulni.)

Nekem, aki már lassan a harmadik X-jét tapodja (és mellesleg nagy thriller, pszicho thriller és horror fanatikus), annak már nem egy világrengetés, de ahogy fentebb is írtam, ennek ellenére tényleg nem volt rossz.

Mivel csak pár oldalas szösszenetről van szó, ezért egy nap alatt kiolvastam. De ez még így is szégyen, mert ezt kb. egy óra alatt végig lehet pörgetni. Ebből is csak azt a következtetést tudtam levonni, hogy még mindig irtó lassan olvasok az átlaghoz képest... :(

De nem adom fel! Továbbra is olvasok és hátha sikerül majd egyszer az életben egy nap alatt 500 oldalt elolvasnom!

Na, de most vissza az eredeti témánkhoz.

Szeretném elmesélni, hogy jutottam a könyvhöz, mert szerintem a gondolatoknak, a nagyon erős gondolatoknak igenis erejük van!

A hétvégén voltam könyvtárban és az egyik molyos kihívásra mindenképpen ki akartam venni egy Vörös pöttyös könyvet. Valami egészen vékonkát kerestem (és emlékeztem is, hogy létezik egy vékony vörös pöttyös), mert a kihívást egy féltéglával biztosan nem fogom tudni teljesíteni. Nagy pechemre, hiába nézegetem a pöttyös polcot, sehol sem találtam megfelelő vastagságút, így végső elkeseredésemben csak leemeltem egyet és a pulthoz fáradtam.

Kicsit el is keskenyedtem az nap, mert már megint kezdte nyomni a vállamat a rengeteg kihívás súlya.

Ám másnap átmentünk Párom szüleihez és ott - szokásunkhoz híven - párom húgával elkezdtünk beszélgetni mindenféléről és persze a könyvekről is. Jól elsoroltuk egymásnak, hogy milyen eszméletlenül sok olvasni valónk van, hogy alig győzzük!

A felsorolás között szerepelt a Vértestvérek is, de mivel nem ismertem a könyvet, ezért nem figyeltem fel rá. Aztán, amikor bementem a szobájába megláttam a piros-fekete borítót, rajta az egyértelmű pöttyével. Felemeltem és rájöttem, hogy ez az a könyv, amit kerestem!
- Micsoda "véletlen"! - gondoltam magamban, mert azért valljuk be, mekkora az esély arra, hogy azt a könyvet, amit pont kerestem ő vette ki? Így hát egyből lecsaptam rá, kölcsönkértem és már el is olvastam. Ezzel képes leszek teljesíteni a kihívást, plusz új élményekkel is gazdagodtam. Szuper!

Most, hogy ezt már tudjátok írok egy kicsit a cselekményről. 

Szerintem ez a történet inkább egy novella, mint egy regény. De ezzel nincs is semmi gond, mert én olykor jobban kedvelem a novellákat, mint a több kötetes regényeket. Méghozzá azért, mert - ahogy itt is volt - gyorsan pörögnek bennük az események. És én ezt imádom!

Azt viszont nem szeretem bennük, hogy nincs időm közelebb kerülni a szereplőkhöz. Ezért itt sem lett kedvencem, és a főhős szerepébe sem tudtam igazán belebújni. A drámai pillanatokat sem éltem át valami drámaian. Egyszerűen hagytam, hogy átfolyjon rajtam a történet (persze pozitív értelemben) és akkor nagyon jól esett, tényleg ki tudtam kapcsolni.
De ezek mellett találtam egy - szerintem - kicsit idegesítő és béna karaktert. Senki ne kövezzen meg, de a Nagyi hozzáállása és tettei nekem elég hiteltelenek voltak. Jó, persze vannak nagyon fiatalos Nagyik, meg modern felfogásúak, de most komolyan? Miért pont a Nagyi hinne a srácnak, ha a többi felnőtt mind elfordul tőle? Azaz nem is tudjuk, hogy elfordulnak-e tőle, mert még próbát sem tesz senkinél. Leszámítva a Nagyit, aki rögvest ugrik, mint ahogy anno abban a Szuper Nagyi! tévé sorozatban volt.

Az egész történetben ez az egy dolog bökte a szememet.
Az, hogy Martin hamarabb rájön a rejtélyre, teljesen klisé szerű, akkor nem lett volna könyv, hiszen a thrillerekben ez a lényeg. A felmentőseregnek mindig az utolsó pillanatban, vagy már mindennek a legvégén kell megérkeznie. Én mondjuk örültem, hogy itt az író az első megoldást választotta. Így hitelesebbnek hatott.
Így a végére pedig még nagyon jónak találtam, hogy az író már az elejétől kezdve érzékeltette velünk, hogy egy ilyen eseményen egyáltalán nem lehet csak úgy egyszerűen túllendülni. Egy év elteltével Martin még mindig pszichológushoz jár és próbálja túltenni magát a történteken, ami egyáltalán nem  egyszerű, még ha fiatal is az illető.

Tehát összességében ez egy jó könyv volt. Ajánlom azoknak, akik pár órára ki szeretnének kapcsolódni és egy picit borzongani. De tényleg csak egy kicsit. ;)

Ennyi molybolyagot érdemelet:

Alex Flinn - Kiss in time - Csók, pont jókor

Szerző: Alex Flinn

Fordító: Balogh Eszter

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2012

Borító: Puhafedeles

Nyelv: magyar

Oldalszám: 376

ISBN: 9789632454627

Honnan: könyvtárból

~*<~>*~

Derűs és üdítő.

Valóban ezzel a két szóval lehet jellemezni ezt a könyvet, úgyhogy a könyvmolyképzősök tökéletesen megragadták a lényeget. :)

Alex Flinn nevével legelőször a Szörnyszívű című könyv alkalmával találkoztam, ami nem is meglepő hiszen ezzel debütált kis hazánkban. Amikor letettem azt a könyvet nagyon elégedett voltam vele!
Bár rég felfigyeltem rá, mégis viszonylag későn jutottam hozzá. Amit mondjuk nem is sajnáltam, mert én nem kifejezetten szeretek olyan könyveket olvasni, amik hirtelen robbannak be a köztudatba, mert valahogy félek tőlük. Már mint, hogy csalódok bennük. Mert ha van valami, amit agyon dicsérnek, akkor az ember automatikusan elképzel maga elé egy "mércét" és ha az a valami mégsem hozza azt, akkor csúnyán pofára esünk.

A könyveknél én a ráfordított időt szoktam sajnálni, ezért - amennyire lehet - jól megválogatom azt, amit olvasok (bár ez az utóbbi időben nem jött össze).

Na de a lényeg.

Alex Flinn Szörnyszívű könyve teljesen betalált, nagyon élveztem és tényleg tetszett. Szimpatizáltam a szereplőknek, drukkoltam, izgultam. Szóval minden játszott, mint amikor egy tényleg jó könyvet tartasz a kezedben. Laza 4 nap alatt fel is faltam.

Így hát, amikor megtudtam, hogy egy újabb könyve jelent meg, azonnal felvettem a várólistámra, aztán jó sokáig nem is gondoltam rá, mert hát annyi minden mással el voltam foglalva.

Majd elmentem a könyvtárunkba és amikor anyukámnak kutattam valami olvasnivaló után, a visszahozott könyvek kupacán a kezembe akadt ez a vörös pöttyös kötet. Nézegettem, vissza is tettem, - mert már akkor is be voltam havazva az "olvasandó listámmal" - de végül mégis visszavettem és haza is hoztam. Aztán persze, csak egy laza hónapot csücsült az éjjeli szekrényemen, mert két utazó könyvet is le kellett tudnom előtte. (Ilyen az én formám.)

De végül is megérte a várakozást. :)

Valójában, amikor neki kezdtem semmilyen elvárást nem állítottam fel. Egyszerűen csak jól akartam szórakozni és bejött!

Ez tényleg egy kis könnyed tavaszi történet, ami kiragadott a szürke hétköznapokból és megmosolyogtatott. Mondjuk én mindig is szerettem az olyan történeteket, ahol a valóság és a fikció egy picit összemosódnak. Olvasás közben is folyton eszembe jutott az egyik kedvenc filmem, a Bűbáj . Hiszen abban is egy "királykisasszony" kerül át a mi 21. századunkba.

Bár az elején kicsit meglepődtem, - mert szokásomhoz híven, - már megint nem olvastam el a könyv fülszövegét és teljesen abban a hitben éltem, hogy ez a történet végig a 17.-18. században fog játszódni. Ennek persze az elején örültem, de jó volt ez a fordulat, mert így aztán tényleg nem tudhattam, hogy mire számítsak.

INNEN KICSIT SPOILERES!

Nagyon tetszett a könyvben az a megoldás, hogy a cselekményt a két főhős szemén mutatta be az írónő. Hol Talia királykisasszony, hol pedig Jack gondolatait ismerhettem meg. Az meg aztán főleg tetszett, hogy gyorsan haladtunk a cselekményben, ismételgetés nélkül. Jó, persze volt egy két alkalom, amikor visszaemlékeztek, de nem azt volt, hogy "Akkor most tekerjük vissza az elejére és nézzük meg, hogy látta a másik". Mert ha ez lett volna, tutira halálra unom magam...

Olvasás közben meg rájöttem, hogy szeretem Alex Flinn stílusát. Olyan könnyed, olyan egyértelmű. nem ködösít halomra, mint a Lenyűgöző teremtmények szerzőpáros és mégis volt a könyv végén egy jó kis csattanó, ami abszolút nem fordult meg a fejemben.

És mindez csak azért, mert minden mással elvonta róla a figyelmem, így nem volt időm azon agyalni, hogy mi lehetett Malvolia valódi oka.

De ez tényleg egy furfangos ötlet volt az írónő részéről. :)

Ebben a kötetben is jól meglehetett figyelni a jellemfejlődéseket, ami persze picit túlzó. Hiszen egy hét alatt ilyen átütő sikert tényleg csak a mesékben lehet elérni, ilyen szempontból a Szörnyszívű sokkal átgondoltabb volt. De valójában ez csak most zavart meg, mert olvasásközben nem rágódtam ezen. Azaz nem volt "időm" szőrszálat hasogatni. 

Talia jelleme, királykisasszonyi mivoltával ellentétben, nekem nagyon szimpatikus volt. Csak a történet elején volt kényeskedő, de valójában egy igazán belevaló személyiség. 

Jack meg egy tipikus mai tini, aki - hála az égen - nem egy reménytelen eset és ha Talia továbbra is ilyen ügyesen fogja irányítani, még egy értelmes felnőtt válik belőle! (Juj, ez nagyon nagy képűen hangzott...:P)

Az a rész például marhára tetszett, amikor Talia kioktatta Jacket, hogy mégis milyen embernek jut eszébe tojással dobálódzni? Amikor az a pár szem egy hosszú télen egy család túlélését jelentheti! Meg, hogy van-e fogalma róla, egy tucat tojáshoz hány tyúk kell?!

Jacknek naná, hogy nem volt, tipikus városi fajankó módjára gondolkodott!

Tehát Talia mindenképpen jó hatással van/volt/lesz a fiúra. :)

És a végén! Hogy én mennyire örültem a tipikus mese motívumnak! Az is nagyon jól ki volt találva.

Aztán még a leges-leges legvégén, - vagy hát inkább már az elejétől fogva én is arra a megoldásra jutottam, mint Jack apja. Már mint abban a dologban, hogy Eufráziát miképpen lehetne megmenteni.

*nagy levegő és kifúj*

Hát, szívesen megnézném azt a kastélyt! 

Ez miért csak egy kitalált történet volt? Olyan igazságtalan!

Egy szóval: tetszett! :D

Ennyi molybolyagot érdemelt:

Cassanda Clare: Csontváros

Az a nagy helyzet, hogy egyre jobban hülyülök.

Annyi témával foglalkozom az utóbbi időben, hogy kénytelen vagyok tényleges naplót vezetni a könyvekről vagy animékről, mert egy év múlva már biztosan nem  fogok rájuk emlékezni. Ez csak azért rossz, mert ez azt jelentheti, hogy nem okoztak maradandó élményt pedig, amikor végeztem velük, akkor még élénken rajongtam értük. De most már  szinte semmi nem maradt belőlük.

Így hát egy ilyen könyves "Hogy volt?" blogot fogok kezdeni, elsősorban saját célra. De remélem azért  lesznek olyanok, akik kedvüket lelik majd a bejegyzéseimben.

~*~

Szerző: Cassandra Clare

Sorozat: Végzet ereklyéi 1.

Fordító: Kamper Gergely

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2009

Borító: Puhafedeles

Nyelv: magyar

Oldalszám: 468

ISBN:  978632450957
Honnan: Utazókönyv 

A könyv egy teljesen komplex világot jelenít meg, amiben szerepet kapnak a démonok, angyalok, féllények, vámpírok, vérfakarkos tündérek és még sorolhatnám. De a történet  középpontjában mégis az Árnyvadászok (Nephilimek) állnak, akiknek az a feladat, hogy betartassák a Klávé által írt törvényeket, az Alvilág gyermekeivel kötött szövetség alapján.

Az első fejezetben ismerkedhetünk  meg Classira Fray személyével, aki bár 15 éves, számomra  mégis legalább 17-18 évesnek tűnik, mind a szereplő külső leírásában, mind gondolkodásával. Fogalmazhatnánk úgyis, hogy egy csöppet "kora vény" lánykáról beszélünk, akit túl hamar ért el a  pubertás kor. Ezért kicsit furcsállottam is, hogy már az első helyszín egy népszerű New York-i diszkó, a Pandemonium.

Clary-t legjobb barátja, Simon kíséri, akiről a történet folyamán, azaz már az első oldalakon nyilvánvalóvá válik, hogy gyengéd érzelmeket táplál gyerekkori barátnője iránt. Én még az elején  igazán drukkoltam nekik, de aztán ahogy folytak az események, már elbizonytalanodtam és még most a könyv végére sem tudtam dönteni, hogy melyik párossal lennék elégedett.

Amikor a két fiatal bejut a szórakozóhelyre, Clary-nek egyből szembetűnik egy kék hajú, jó képű srác, de pechjére, ahogy jobban szemlélődik rádöbben, hogy a fiú már megtalálta ma esti partnerét  egy csinos, fehér ruhába öltözött, hosszú fekete hajú szépség személyében. Amikor a párocska eltűnik egy ajtó mögött, Clary azt veszi észre, hogy két fiatal fiú is követi őket és az egyiknél egy kést vél megpillantani. 

Utánuk ered, hogy segítsen a bajba jutottakon, nem is sejtve, hogy innentől kezdve az élete fenekestül felfordulni. Egy "gyilkosság" szemtanúja lesz, viszont rajta kívül senki emberfia nem látta, hogy mi történt.

Valójában innentől kezdve a történet olyan, mintha egy animébe csöppentem volna, amit nem nézni, hanem olvasni kell, mint például a light novel-t, csak nem kell várnom a következő részre, illetve illusztrációk sem tarkítják.

Természetesen Clary szinte egyből felhívja magára a "gyilkosok" figyelmét, akik eléggé meglepődnek azon, hogy egy egyszerű "mondi" látja őket. Mondanom sem kell, elég kreatív egy elnevezése az  emberi fajnak.

Tehát Clary 3 tinivel áll szemben, akik kezéhez "vér" tapad, de mivel csak ő látja őket, hiába hív segítséget, a biztonsági őr inkább őt és Simont penderíti ki az utcára. 

Viszont a következő találkozásra nem kell sokat várnunk. Másnap Clary édesanyja, Joselyn bejelenti lányának, hogy iskola kezdésig elköltöznek a városból egy távoli farmra. Persze amikor lánya  megkérdezni, hogy miért, anyja rejtélyes hallgatásba burkolózik, pedig a család közeli barátja, Luke is biztatja az igazság felfedésére. 

Ezután Clary dühösen elviharzik otthonról, majd Simonnal egyik barátjuk versfelolvasó estjére megy, ahol az asztalok között feltűnik neki a tegnapi "késes" srác. A srác eltűnik, de a lány egyből utána megy, így sorsdöntő beszélgetésüket a nyílt utcán ejtik meg. A szőke hajú, szintén jóképű srác, Jace meglepő őszinteséggel "vall" Árnyvadász létéről, a Démonokról és persze arról, hogy a lányt magával akarja vinni. 

Nagy előnye ennek a könyvnek az, hogy nem kell harapófogóval kirángatni szereplőkből a titkokat és ennek ellenére mégis izgalmas maradt a történet.

Ennyi molybolyagot érdemelt:

HOGY VOLT?