Az a nagy helyzet, hogy egyre jobban hülyülök.
Annyi témával foglalkozom az utóbbi időben, hogy kénytelen vagyok tényleges naplót vezetni a könyvekről vagy animékről, mert egy év múlva már biztosan nem fogok rájuk emlékezni. Ez csak azért rossz, mert ez azt jelentheti, hogy nem okoztak maradandó élményt pedig, amikor végeztem velük, akkor még élénken rajongtam értük. De most már szinte semmi nem maradt belőlük.
Így hát egy ilyen könyves "Hogy volt?" blogot fogok kezdeni, elsősorban saját célra. De remélem azért lesznek olyanok, akik kedvüket lelik majd a bejegyzéseimben.
~*~
Sorozat: Végzet ereklyéi 1.
Fordító: Kamper Gergely
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2009
Borító: Puhafedeles
Nyelv: magyar
Oldalszám: 468
ISBN: 978632450957
Honnan: Utazókönyv
Honnan: Utazókönyv
A könyv egy teljesen komplex világot jelenít meg, amiben szerepet kapnak a démonok, angyalok, féllények, vámpírok, vérfakarkos tündérek és még sorolhatnám. De a történet középpontjában mégis az Árnyvadászok (Nephilimek) állnak, akiknek az a feladat, hogy betartassák a Klávé által írt törvényeket, az Alvilág gyermekeivel kötött szövetség alapján.
Az első fejezetben ismerkedhetünk meg Classira Fray személyével, aki bár 15 éves, számomra mégis legalább 17-18 évesnek tűnik, mind a szereplő külső leírásában, mind gondolkodásával. Fogalmazhatnánk úgyis, hogy egy csöppet "kora vény" lánykáról beszélünk, akit túl hamar ért el a pubertás kor. Ezért kicsit furcsállottam is, hogy már az első helyszín egy népszerű New York-i diszkó, a Pandemonium.
Clary-t legjobb barátja, Simon kíséri, akiről a történet folyamán, azaz már az első oldalakon nyilvánvalóvá válik, hogy gyengéd érzelmeket táplál gyerekkori barátnője iránt. Én még az elején igazán drukkoltam nekik, de aztán ahogy folytak az események, már elbizonytalanodtam és még most a könyv végére sem tudtam dönteni, hogy melyik párossal lennék elégedett.
Amikor a két fiatal bejut a szórakozóhelyre, Clary-nek egyből szembetűnik egy kék hajú, jó képű srác, de pechjére, ahogy jobban szemlélődik rádöbben, hogy a fiú már megtalálta ma esti partnerét egy csinos, fehér ruhába öltözött, hosszú fekete hajú szépség személyében. Amikor a párocska eltűnik egy ajtó mögött, Clary azt veszi észre, hogy két fiatal fiú is követi őket és az egyiknél egy kést vél megpillantani.
Utánuk ered, hogy segítsen a bajba jutottakon, nem is sejtve, hogy innentől kezdve az élete fenekestül felfordulni. Egy "gyilkosság" szemtanúja lesz, viszont rajta kívül senki emberfia nem látta, hogy mi történt.
Valójában innentől kezdve a történet olyan, mintha egy animébe csöppentem volna, amit nem nézni, hanem olvasni kell, mint például a light novel-t, csak nem kell várnom a következő részre, illetve illusztrációk sem tarkítják.
Természetesen Clary szinte egyből felhívja magára a "gyilkosok" figyelmét, akik eléggé meglepődnek azon, hogy egy egyszerű "mondi" látja őket. Mondanom sem kell, elég kreatív egy elnevezése az emberi fajnak.
Tehát Clary 3 tinivel áll szemben, akik kezéhez "vér" tapad, de mivel csak ő látja őket, hiába hív segítséget, a biztonsági őr inkább őt és Simont penderíti ki az utcára.
Viszont a következő találkozásra nem kell sokat várnunk. Másnap Clary édesanyja, Joselyn bejelenti lányának, hogy iskola kezdésig elköltöznek a városból egy távoli farmra. Persze amikor lánya megkérdezni, hogy miért, anyja rejtélyes hallgatásba burkolózik, pedig a család közeli barátja, Luke is biztatja az igazság felfedésére.
Ezután Clary dühösen elviharzik otthonról, majd Simonnal egyik barátjuk versfelolvasó estjére megy, ahol az asztalok között feltűnik neki a tegnapi "késes" srác. A srác eltűnik, de a lány egyből utána megy, így sorsdöntő beszélgetésüket a nyílt utcán ejtik meg. A szőke hajú, szintén jóképű srác, Jace meglepő őszinteséggel "vall" Árnyvadász létéről, a Démonokról és persze arról, hogy a lányt magával akarja vinni.
Nagy előnye ennek a könyvnek az, hogy nem kell harapófogóval kirángatni szereplőkből a titkokat és ennek ellenére mégis izgalmas maradt a történet.
Ennyi molybolyagot érdemelt:
HOGY VOLT?
Jace és Clary beszélgetését édesanyja szakítja félbe, aki azóta hogy elment otthonról legalább 50-szer kereste. Mégis, amikor a lánya felveszi a telefont, nem azért könyörög, hogy jöjjön haza, hanem hogy tartsa magát minél távolabb az otthonától. Ennek hallatára Clary egyből haza rohan, de amikor belép a lakásukba csak teljes felfordulást talál és édesanyját pedig sehol. Na jó, egy valamit azért mégis, egy Falánk démont, ami aztán jól megcsípi/megharapja a lányt, így az életveszélyes állapotba kerül.
Jace, aki bár kicsit későn érkezik, mint megmentő, gyorsan elviszi a lányt az Árnyvadászok egyik menedékébe, ahol Clary-t Hodge - a bukott Árnyvadász - gyógyfüveivel megmenti. A lány ébredése után megismerkedik - a diszkóban is látott - másik két fiatallal, akik történetesen testvérek is, Alec-kel és Isabelle-lel.
És innen - ha még nem indultak volna be eléggé az események - már csak úgy száguldunk a történetben.
Clary visszatér az otthonába, ahol egy újabb szörnnyel, egy Elhagyatottal találkozik, de Jace mellette van, így ép bőrrel megússzák. Majd az ott lakó boszorkánytól kérnek segítséget, aki elárulja, hogy Clary emlékeit valaki elzárta, így nem tud visszaemlékezni arra ki is ő valójában. De az igazság az, hogy nem magára kell emlékeznie, hanem a körülötte lévő láthatatlan világra, amibe a mondik csak akkor láthatnak be, ha a másik világ engedi.
A boszorkány, Madame Dorothea kiderül, hogy lakásában egy portált őriz, ami odavisz amire a használója gondol. Így, amikor a lány Jace-szel átlépi az ajtót Luke házához kerül.
Örömteli találkozás következik, mert a lány legjobb barátja, Simon már legalább 3 napja Luke háza körül kémkedik, hogy megtudja hová tűnhetett Clary. Természetesen frappáns szócsatákat olvashatunk, hiszen a két srác között már kezdetek óta vibrál a levegő.
Igen a könyvnek ez is nagy előnye, hogy többször elmosolyodtam a beszélgetések közben. A legjobban Jace beszólásai szórakoztattak, de persze Simon sem maradt le annyira. Viszont a vége felé, már csak Jace sziporkázott.
Luke ez idő alatt haza érkezik, és két rejtélyes fickó meglátogatja. Az ifjak, akik pedig betörtek Luke házába, hogy több információt szerezzenek, jól kihallgatják a beszélgetést. Ebből kiderül hogy Clary anyukáját elrabolta egy Valentine nevezetű férfi és az ő csapata nagy erőkkel keresi a Végzet kelyhét.
Ahogy a két férfi távozik, Luke is eltűnik utánuk, így a három fiatal visszatérhet a menedékhelyre, ahol beszámolnak Hodge-nak az eddig történtekről.
Az öreg róka, aki egyben a 3 Árnyvadász "kadét" tanárát is megszemélyesíti, elmeséli nekik a Kör történetét, amelynek vezetője Valentine volt, és Joselyn az ő felesége. De ez még mind semmi! Maga Hodge, Luke és a testvérpár szülei is a Kör tagjai voltak.
Hodge egyébként egy tipikus karakternek tűnt a történet folyamán, egy idősödő férfi, aki már megjárta a hadak útját és rengeteg információval rendelkezik, amivel segítheti a fiatalok rögös útját, fejlődését. Na de persze túl elhamarkodottan ítéltem...
A Kör egy olyan szervezet volt, akik minden olyan lényt, amely bármiféle kapcsolatban állt az Alvilággal el akart tüntetni az emberi világból, ezzel biztosítva annak és Irdis-nek - az Árnyvadászok fővárosa - békéjét. A probléma itt csak abban állt, hogy a jó útra tért, ártalmatlan féllényeket, démonokat is el akarták távolítani, amivel a szövetséget egyértelműen semmissé tették volna. Azonban a leggyalázatosabb tervük, azaz inkább Valentine terve az volt, hogy a démonokat akkor támadják meg, amikor a szövetség megújítására érkeznek Irdisbe és teljesen fegyvertelenek.
Ezzel persze több tag sem értett egyet, közöttük Clary anyukája sem, de a végső felháborodást az váltotta ki, amikor megtudták, hogy a vezetőjük a Végzet kelyhét is magának akarja, hogy ezzel sereget toborozzon. Ugyanis ha valaki a Végzet kelyhéből iszik az Árnyvadásszá válik és ezzel utódai sorsát is megpecsételi. Viszont az átváltoztatást még gyerekkorban kell megtenni, mert sokan nem alkalmasak arra, hogy ezt az életet éljék, ezért a tanács mindig is nagy gonddal választotta ki az utódokat.
De Valenitne nem lett volna ilyen körültekintő és ezzel csak még több ártatlan áldozatot szedett volna, így hát Joselyn elhagyta, de a Kör többi tagja is.
Na de ennyit a Körröl.
Mivel Clary emlékezetében még mindig egy fal húzódik, ezért Hodge javaslatára felveszik a kapcsolatot a Néma Testvérekkel, akik lehet át tudják azt törni.
A Néma Testvérekről azt kell tudni, hogy ők a leghatalmasabb rúnákkal kötöttek életre szóló szerződést és ezzel hatalmas tudásra és erőre tettek szert, viszont ezért saját magukat is meg kellett csonkítaniuk.
A rúnákat az Árnyvadászok is használják egy-egy csata alkalmával. Ezeket a testükre kell felrajzolniuk és miután használtak egyet, az apró heget hagy maga után. De minden Árnyvadásznak van egy saját rúnája is, amit még gyerekkorában vésnek a tenyerébe és az örökre ott marad.
Bevallom, ezt a rúnás dolgot annyira nem értettem, és azt sem fogtam fel, hogy mire való a saját rúna. Hogy az mit is szimbolizál? Mert a későbbiekben az is kiderül, hogy a rúnákat egyenként meg kell az Árnyvadászoknak tanulniuk és önállóan értelmezniük, ahhoz hogy használni tudják.
A Néma Testvérek közül Jeremiás testvér jön el Clary-ért és Jace-szel együtt ellátogatnak a könyv címét is adó helyszínre, a Csontvárosba. Ezt a helyet halott Árnyvadászok csontjaiból építették és stílusosan egy temető alatt helyezkedik el.
Viszont Clary-nek a hátborzongató és kimerítő élmény után sem térnek vissza emlékei, csak egy név villan fel a szeme előtt. Magnus Bane.
Magnus egy boszorkánymester, aki - micsoda véletlen - pont másnap este rendez egy bulit, amire Isabelle boszorkányos módon tudott szerezni egy meghívót. Így hát a népes kis társaság Clary, Jace, Alec, Isabelle és Simon puccba vágják magukat és elindulnak a démoni partira.
A bulira való bejutás zökkenő mentesen megy és amikor Magnus-szal 8 szemközt kerülnek bevallja, hogy éveken keresztül ő zárta el Clary emlékeit édesanyja kérésére. Ez mindenkit megdöbbent, viszont a korábbi eseményekre való tekintettel teljesen érthető is. Hiszen, mint minden anya csak a gyermekét védte.
Amíg a többiek Magnus-szal beszélgetnek Simon és Isabelle vadul buliznak, oly annyira, hogy a parti végére Simon patkánnyá változik egy varázsital hatására. De ha ez még nem volna elég egy vámpír banda magával viszi, így még az estének még közel sincs vége.
Én mondjuk ezt a részt kicsit feleslegesnek véltem a történetben, így nem is fejteném ki részletesen, hiszen a főszálhoz vajmi kevéssé kapcsolódik.
A lényeg, hogy Simonért végül csak Clary és Jace megy el, majd sikeresen kimenekítik és félig-meddig épségben hazaérnek.
Az izgalmas eseményeket követően egy kis romantikázásra is sor kerül, ahol bár a szereplők kicsit kifújhatták magukat, viszont az olvasóknak igencsak felpörgetik a pulzusát.
Clary-t születésnapja alkalmából Jace felköszönti a menedékhelyen lévő üvegkertben, ami tényleg romantikusra sikerült, sőt még egy heves csók is elcsattan a lány ajtaja előtt. De a felforrósodott pillanatot gyorsan eloltja Simon megjelenése, aki éppen akkor lép ki az ajtón és hát összetört szívének hangot is ad.
Miután Simon elviharzik és Jace is faképnél hagyja a lányt, az meglepő módon nem a fiúkon agyal - amiért külön egy plusz pont jár neki, nekem ez egy szimpatikus megmozdulás -, hanem anyukája megmentésén és nem hiába kutakodik emlékeiben. Clay-nak sikerül rájönnie, hogy hol a Végzet kelyhe!
Ezt gyorsan Jace tudtára adja és a társaság már másnap Madame Dorothea ajtaja előtt toporog teljes harci díszben.
Na itt viszont ki kell térten egy számomra mókás dologra: az Árnyvadász csapatnak nincs autója! Ezért Simontól kellett szívességet kérniük, egy egyszerű mondéntól, akit mindegyőjük lenéz! Hát ez az egy dolog nálam teljesen kiütötte a biztosítékot. Jó értem én, valahogy vissza kellett hozni a történetbe, de pont így? Egy roncs furgon sofőrjeként? Nevetséges.
Dorothea-nál Clary végül megszerzi könnyűszerrel a kelyhet, amelyet édesanyja rejtett el a Kelyhek Ásza tarot kártya lapjába. Mivel ez a könyv csúcspontja, így nem számíthatunk rá, hogy ezek után minden zökkenő mentesen fog alakulni.
Dorothea testéből egy Abbadon nevű démon kel életre a portálon keresztül és megkezdődik egy élet-halál harc. Alec, akit eddig azzal piszkált mindenki, hogy még egy démont sem ölt meg, hősiesen Jace elé veti magát, így megmentve annak életét. Viszont ő maga halálos sebet szerez és vérébe démonméreg keveredik.
Alecre térnék most ki egy kicsit. Ő róla tudni kell, hogy a saját neméhez vonzódik, amin én teljesen ledöbbentem. Erre a fordulatra soha nem számítottam, ráadásul a könyv során ennek semmi jelét nem éreztem. Az persze egyértelmű volt, hogy Jace nagyon fontos számára, és miután fény derült kis titkára, már sejthető volt, hogy gyengéd érzelmeket táplál iránta, de számomra ez akkor is idegen. Persze Magnusnál mókás szituációkkal kerültem szembe, de számomra akkor is furcsa egy ifjúsági regénybe egy ilyet beletenni. Az viszont tetszett, hogy erre az írónő nem fektetett akkora hangsúlyt. Reméljük a későbbiekben sem fog.
Az élet-halál harcot végül Simon zárja rövidre, egy ügyes lövéssel, ami után egyből rohannak Hodge-hoz, hogy az Alecet megmentse.
De mivel a történet végéhez közeledünk nem lélegezhetünk fel. Hodge ahogy megtudja, hogy a kehely Clary-nél van megmutatja valódi arcát és Valentine is megjelenik!
Na ez a rész akkorát ütött, hogy majdnem leestem a vonat székéről!
Hodge egy piszok kis árló, amire egyáltalán nem számítottam, mert hát az ilyen tanárfélék nem igazán szokták elárulni a tanítványaikat. Vagy hát inkább nem megszokott. De ezt olyan jól megírta Cassandra Clare, hogy egy pillanatra sem gondoltam erre a lehetőségre.
Hodge árulásával szinte megpecsételődik a szereplők sorsa, de az akkor is érthetetlen, hogy Valentine, miért Jace-t viszi magával és, miért nem Clary-t?
Hiszen Jace-ről tudnunk kell, hogy a szülei már fiatal korában meghaltak és azóta a testvérek szüleinél nevelkedik. Édesapja pedig szintén a Kör tagja volt.
Clary a szökött Hodge nyomába ered, ahol összetalálkozik egy vérfarkassal, pont olyannal, mint amikor a vámpírok fészkében jártak. Újabb döbbenetemre a vérfarkasról kiderül, hogy valójában Luke az és csak azért volt olyan távolság tartótartó, mert nem akarta a lányt még nagyobb bajba sodorni. De ahogy az események alakultak, már bánja, hogy így döntött.
Most, hogy Luke újra rátalált Clary-re, elmeséli neki történetét. Ebből kiderül, hogy Clary apja Valentine és, hogy a lánynak volt egy bátyja is, akit apjuk brutálisan kivégzett a nagyszüleikkel együtt.
Meglepő módon a lány még mindig állja a sarat és még jobban koncentrál arra, hogy megtalálja az édesanyját. Tehát Valentine búvóhelyére van szükségük.
Mivel Valentine csak úgy eltűnt a semmibe, így arra következtetnek, hogy a "székhely" csakis valamilyen portál lehet. Okosan kifundálják, hogy ha a városban csak két portál van és abból az egyik Dorothea-nál volt, akkor elég valószínű, hogy Valentine a másiknál ütött tábort.
Luke vezetésével egy egész farkasfalka indul útnak, hogy megküzdjenek Valentine Elhagyatott seregével.
Az Elhagyatottak olyan emberek, akikre rúnajelet véstek és mivel túl erős mágia, amivel nem tudnak megbirkózni, így teljesen eltorzulnak, megőrülnek tőle. Onnantól kezdve pedig tökéletes katonákká válnak, mert csak az uruknak engedelmeskednek.
Na de most már nem magyarázok annyit, inkább nézzük a végkifejletet.
A farkasfalkával Clary megérkezik a búvóhelyre és, amíg Luke emberi az Elhagyatottakkal viaskodnak, ők ketten belógnak az épületbe. Ott szinte egyből rátalálnak Joselynre, aki mély álomba merült.
Clary Luke-ot hátrahagyva tovább keresi ellenségét, ami közben rátalál Jace-re is. A fiú egy ablakban áll és meglepően nyugodt, amit a lány nem is tud mire vélni.
Jace gyorsan felvilágosítja arról, hogy megtalálta édesapját és így már minden rendben lesz, minden ami eddig történt csak félreértés volt. A lány értetlenül néz rá, amire az ajtóban megjelenik Valentine. Clary rátámadna, de Jace visszafogja és közli, hogy az ajtóban álló férfi az apja.
Erre az "apró" mozzanatra csak akkor kezdtem gondolni, amikor Clary rátalált a fiúra. Addig abszolút nem morfondíroztam ezen, de azt tudom, hogy miközben Valentine meséjét olvastam, csak az zakatolt a fejembe, hogy ez nem lehet igaz!
Így hát most Valentine szemszögéből ismerhetjük meg a történteket, ami nagyon is sántít, de sajnos Jace-t eléggé meggyőzte.
Végül Luke is megérkezik, de ő már nem habozik, ráveti magát Valentine-re.
Mivel ez egy sorozat, így már számítottam arra, hogy a gonoszt nem fogják tudni elintézni két mozdulattal. Tehát nem volt meglepő, amikor Valentine Luke-ot legyőzve, egy tükrön át távozik egy másik világba a kehellyel együtt.
Epilógussal zárul a könyv, amelyben megtudjuk, hogy Joselyn még mindig nem ébredt fel, Valenitne-nek nyoma sincs, Hodge végleg eltűnt, Alecet Magnus megmentette és Clary Jace-szel démonmotorozik az éjszakában.
~*~
A történet egyértelműen folytatásért kiált. Remélem mihamarabb hozzá tudok jutni. :)
Külön kiemelném, hogy az írónő képzeletvilágán egyértelműen látszik a sok évnyi animéken és mangákon való "neveltetés", amire több utalást is tett. A molyon majd csinálok egy idézet gyűjteményt is.
Sokakkal ellentétben én Clary-t nem tartottam idegesítőnek, engem Isabelle sokkal inkább zavart. A történet vége felé pedig Simon vált idegesítővé. Ezt leszámítva még mindig nem tudom, hogy melyik fiú oldalára álljak, de többek véleménye szerint a választás egyértelmű.
Hát én meg nem tudom, hogy melyik lenne a jobb, mindenesetre az biztos, hogy Jace nem lehet Valentine fia!
Várom a folytatást!
0 hozzászólás:
Szólj hozzá!