Szívmelengető és igaz szavak a könyvekről

Ma új darabot öltöztettem a kis könyvkabátomba. Még nem árulom el mi ez, hiszen csak ismerkedünk egymással, azonban az első néhány oldalon azonnal találtam valamit, ami akár a mottónk is lehetne a blogon. Ezt szeretném ma megosztani veletek, amúgy kutyafuttában (bár ennél talán kicsit tovább fog tartani):

"Ugyanazzal a mohósággal szerette a könyveket a maguk valójában, amivel mások a lovakat vagy a bort vagy a progresszív rockot szeretik. Sose tudott igazán lelkesedni az e-könyvekért, mert azok számítógépfájllá degradálnak egy könyvet, és a számítógépfájlok eldobható dolgok, olyasmik, amiket az ember igazából sosem birtokol. Nem volt e-mailje tíz évvel ezelőttről, de még megvolt minden egyes könyve, amit abban az évben vett. Amellett létezhet-e tökéletesebb tárgy egy könyvnél? A papír különböző szövetei, hol sima, hol durva tapintása. Az oldal éle belenyomódik az ujjbegybe, amikor új fejezethez lapozol. Ahogy a könyvjelző - cifra, szerény, irkapapír, csokoládépapír - átvonul a könyv testén, jelezve a haladást, egy kicsit mindig tovább jut, valahányszor becsukod."

Egy perc néma csendet kérek, olvassátok át újra és ízleljétek meg ezt a csodálatos összefoglalót arról, ahogy a könyveket szeretjük mi, akik olvasunk; nem csak átlapozunk egy könyvet. A metrón, a buszon, a vonaton, az ágyban elalvás előtt... Bevallom kis híján könny szökött a szemembe, mikor ezeket a sorokat elolvastam, mert annyira igazi. Kérlek olvassatok ti is így! Szép napot, hamarosan jelentkezem még az nyári élményekkel. <3

Alber Tímea - Kopott testek meséi

Hát eljött ez a pillanat is a blogon. Ezennel közzéteszem az első félbehagyott könyv értékelését. 

Eddig azért nem volt ilyen bejegyzés, mert nem tartottam fairnek, hogy úgy értékeljek egy könyvet, vagy egy írót, hogy azt nem egészben látom. De most ez az elvem megtörni látszik, ami főleg az időhiányból fakad és igen, végül is minek olvassak olyan könyvet, ami nem a kikapcsolódásomat szolgálja (persze ez alól a tankönyvek kivételt képeznek)?

Lengyel Dávid és Kuba Richárd - Holtak világa : A jóslat + Kozma András naplója

A tavasz, a kikelet, a megújulás évszaka... Gyakorlatilag ezt "jelzi" a Húsvét is, ami Krisztus feltámadását ünnepli, és bevezet bennünket ebbe a lázas, illatos, nyüzsgő világba, a téli nyugalom után. Én is valami hasonló témakörben kezdtem el olvasgatni áprilisban... bár kissé fonákjáról megközelítve a dolgot, ha úgy vesszük. Mert ugye egy zombi-apokalipszis lehet nyüzsgő és lázas, de illatos és ténylegesen megújuló aligha. :)

Chanda Hahn - Bűbájtalan

Nem igazán voltak elvárásaim a könyvvel kapcsolatban. Egyszerűen megláttam a borítóját - ami most már értelmet nyert, miért olyan amilyen -; elolvastam a címét, amiről a Bűbáj című Walt Disney film ugrott be és úgy döntöttem jó lesz ez nekem.

Andrea Hirata - A végletek szigete

Szükség van néha arra, hogy elolvassunk, illetve megtapasztaljunk valami távoli országból származó történetet, hogy az az életünk valamely szegletét más megvilágításba helyezhesse. Szándékosan mondom, hogy megtapasztaljunk ezáltal dolgokat, mert (hiszen nem véletlenül választotta a Libri sem tavaly év végén azt a szlogent, hogy:) "minden könyv hozzánk tesz valamit". Végig rágni magunkat egy olyan könyvön, amit az író egy pici szigeten vetett papírra, ahol egyszerre muzulmán, hindi és keresztény a lakosság, a kultúra és a mondavilág azt hiszem már önmagában is nagy kaland, és igenis valamilyen tapasztalatot jelent.

Stephen King - A Setét torony I. rész

Kedves Mindenki!

Boldog új évet kívánni már kicsit késő van ilyenkor, lévén, hogy az év első egy negyedében járunk! Elég gáz, de így hozta az élet. Szívből remélem, hogy sikeres, és izgalmas könyvekben gazdag évnek nézünk elébe. A magam részéről pedig kívánom, hogy valóban tudjak annyi időt és energiát fektetni a bejegyzések írásába, mint amennyit szeretnék (mert rendkívül szeretnék elegendő időt tölteni ezzel).

Aimee Bender - A citromtorta különös szomorúsága

Srácok! Aki csak egy kis vonzalmat érez a különlegességek iránt az ragadja meg, szerezze meg, kérje kölcsön és olvassa el ezt a könyvet! Azt már most megmondom, hogy csak szuperlatívuszokban tudok róla bármit is mondani! :)

Szívem szerint végig mesélném az egészet, de ahhoz minden kellene: hang, gesztikuláció, kép és hogy a mondatokat féllélegzetekkel szakítsam meg, mert annyira el akarom mondai. :) Ezt a könyvet a Molyon találtam meg, az utazókönyvek között, és a címe annyira hívogatóan furcsa volt, hogy muszáj volt elolvasnom. (Emlékeztek? Vannak könyvek, amik megmagyarázhatatlanul vonzanak bennünket )

Cornelia Funke - Tintaszív

Postán kaptam meg, és mikor a kezembe nyomták a hivatalban a súlyán eléggé meglepődtem (jellemző rám, hogy ha felfigyelek valamire és érdekel, bár utána nézek a dolognak, de nem tudok - még mindig nem - elég alapos lenni!!), mert ez egy hosszú történet, és van benne anyag, hogy úgy mondjam.

Sebaj, nem volt gond, mert a munkahelyem miatt ingázom, és volt időm lapozgatni és olvasni a buszon. Ráadásul olvastatta is magát! :)

Könyves bloggerek memóriajátéka...

Halihó!

Kivételesen most egy játékkal jelentkezünk, amit Deszy-nél láttam, aki Kiru-nál látta, aki egy angol blogon látta. 

Igaz mi nem vagyunk nagy hívei az ilyen kérdőívezős dolgoknak, de mivel én (Chuti) imádom a memóriajátékokat és ha abban még a könyvek is szerepet kapnak, hát akkor arra nem lehet nemet mondani! :)

Természetesen a kihívásba blogger társamat is meginvitáltam, szóval a továbbiakban láthatjátok, hogy mennyire jó is a memóriánk... ;)

Nézzük is a szabályokat:

"Válaszolj a kérdésekre, anélkül, hogy használnád az internetet, vagy ránéznél a könyvespolcodra. Miután teljesítetted a kihívást, jelölj meg 5 másik bloggert, hogy ők is válaszolhassanak a kérdésekre."

Jelöltjeink pedig:
lexa24 - Thinking about you
Jeffi - Lapról lapra
Fummie - Bibliotheca Fummie
meseanyu - Jó könyvek
Toffy - Insane Life - Toffy's Journal

Aurora White - A gyöngyhalász (Recenzió #2 - Chuti)

Befejeztem a könyvet.

Első reakció:

- Most ennek tényleg vége? *utána lapoz* Nincs több oldal... hmm, vége... Második kötet?... Esetleg egy második kötet?... Akarok egy második kötetet. Most!

Második reakció:

- Na jól van, Chuti. Szedd össze magad és írd meg a recenziót! - dorgáló belsőhang.

- Igenis! Értettem!

Nógrádi Gábor - Segítség, ember! 1-2 (Chuti vs. Tami #1)

ícenter>

Sólem Aléchem - Tóbiás, a tejesember

Bevallom nem vagyok jártas a jiddis kultúrában túlzottan. Ismerem néhány kifejezését (kóser, hanuka, mesüge, vagy menóra), de pontosan nem tudnám elmagyarázni, hogy melyik mit jelent. És mint laikus szemlélő, a zsidóságról csak annyit tudok, amennyit a filmek bemutattak belőle, és ez a tudás meglehetősen sztereotip. "Tudom", hogy egy hithű zsidó sosem dolgozik szombaton, vagyis Sábeszkor, "tudom", hogy a vallási szabályaikhoz olykor jobban ragaszkodnak, mint a családtagjaikhoz, "tudom", hogy éhínség idején sem ennének sertéshúst. Vagyis ez a tudás valójában "nemtudás".

Leiner Laura - A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet

Igen, igen, végül engem is elért a hullám, de hogy tudjátok nem magamtól fogtam eme könyvet a kezembe, hanem egy kihívás "kényszerített" rá. Ergo én is beálltam a sorba, azaz annyira még sem. Aranyos, kedves történet, de engem valahogy mégsem vett le a lábamról...

Pálos Csilla - Repülj madár! (Recenzió #1 - Tami)

Tami véleménye

Óóóó! Ez a könyv egy szívünket-lelkünket bizsergető darab volt! Első alkotása a szerzőnek, első olyan könyvünk, melyet volt szerencsénk ingyen és bérmentve olvasni, és első olyan tapasztalásunk is ez, melyen úgy osztozunk Chutival, hogy mindketten írunk is róla! (Ez lesz tehát a Chuti vs. Tami rovatunk első darabja, a részleteket később!)

Anyukám "kincses" dobozában...

Tudom, már rég nem jártam a blog háza táján, amit nagyon sajnálok. De az utóbbi időben kicsit összesűrűsödtek a dolgok és a hangulatom sem volt az igazi, ami miatt az írás és az olvasás háttérbe szorult. :(

Viszont most már kezdem magamat összeszedni, aminek nagyon örülök, de hát még a teljes felépülés várat magára.

Na, de most már elég az önsajnáltatásból, térjünk a lényegre! ;)

Pár héttel ezelőtt anyukámmal a nappaliban ültünk, amikor egyszer csak felém fordult és ezt mondta:
- Kislányom, most jut eszembe, hogy van egy dobozom!
- ??? - néztem rá kérdőn.
- Van egy dobozom, ami tele van könyvekkel...
Többet sem kellett mondania, én egyből felpattantam és már masíroztam is abba az irányba, amerre a dobozt rejtegette!

 ~ A dobozról még annyit kell tudni, hogy édesapám egykori segédmunkása, Misi bácsi gyűjteménye, aki egy-egy lomtalanítás alkalmával hozta őket haza. És ha már itt tartunk, egy percre álljunk meg és emlékezzünk meg Misi bácsiról, aki az elvei szerint élt, ezáltal fedél nélkülivé és alkoholistává vált, viszont még így is egy könyvel a kezében távozott a másvilágra. Vérbeli könyvmoly volt! ~

Szél sebesen neki láttam a doboz tartalmának átvizsgálásának, ám egy kicsit kezdtem kétségbe esni, amikor már a tizedik olyan könyvet fogtam a kezembe, amely témája nem az én világom (politika, kémes könyvek...stb.). Viszont még mielőtt a csalódottság elhatalmasodott volna rajtam, egy igazi gyöngyszemre bukkantam. Aztán még egyre és még egyre!
Végül 4 db csodálatos könyvvel tértem haza, amelyeket most nektek is megmutatok. :)

Könyvhét - Hét könyv

Kedves Molyolók és Bloggerek!

Az elmúlt héten tartották meg az idei könyvhetet, immár 85. alkalommal. Sajnos az egészre annyira nem tudtam rákoncentrálni, mint amennyire szerettem volna... Egészen pontosan egy fél délelőttöt sikerült néhány pici pavilonban eltölteni. Csak annyira volt lehetőségem, hogy kézbe vegyek néhány szépséget, kicsit megsimogassam őket, aztán már menni is kellett tovább. Minden esetre nem volt hiábavaló a dolog, mert felnyaláboltam pár, kiadványokat bemutató ingyenes magazint és azokat legalább jó alaposan átnyálaztam a medencepartján, a strandon! :)

Így esett a választásom néhány könyvre, amiket az elkövetkezendő időszakban mindenképp igyekszem majd beszerezni és elolvasni, majd megosztani Veletek! Érdekes ám, hogy kinek miért tetszik meg egy könyv...Van, aki kifejezetten a műfajt keresi, van aki az újdonságokra ácsingózik. Van, mikor megszólít minket a borító, a stílus, a kiadvány szépsége (akárcsak a küllemre oly vonzó emberek), előfordul, hogy a cím annyira beszédes, hogy meg kell próbálkoznunk a könyvvel. Szerintem azonban a könyvválasztás is olyan, mint a ruhapróba: becibálod magaddal a halom rucit (mert jó a szabása, tetszik a színe, illik hozzád a minta, mert örök klasszikus, ami mindenhez jó lesz) és végül egyet viszel haza. :)

Én majd ezeket szeretném közelebbről megismerni: 

Helen Uri - A legjobbjaink

Több szempontból is nagy első nekem ez a mű. Egyrészt ez az első utazókönyv, amire beneveztem, másfelől pedig ez az első északi írás, amit elolvastam. Már évek óta látom, hogy nagyon nyomulnak a skandinávok, és túl snassz lett volna Jo Nesbo-val indítani. (Bár inkább azt mondanám, hogy szerintem csak mi fedeztük fel ilyen későn őket, mert az kizárt, hogy minden dán, norvég, svéd, finn, stb író egyszerre időzítette a könyvei kiadását, hogy elárasszák velük a világot...Kizárt!) Műfaját tekintve is első élmény, mert ezt "egyetemi regénynek" nevezik. Nem is tudtam, hogy van ilyen is...Kriminek nevezik valamelyik cikkben, amit találtam róla; hát ne a pisztolyos-üldözős krimi lebegjen a szemünk előtt; nevezzük inkább tudományos kriminek... :) 

Irene Adler - A fekete dáma

Amikor a Manó könyvek között megláttam a borítót, eldöntöttem ez KELL nekem! Többek között azért, mert a kiadvány stílusa nagyon hasonlít az Ulysess Moore - szintén gyermekeknek írt és számomra nagy kedvenc - sorozatához.

Már erősen gondolkodtam azon, hogy vajon honnan is fogom megszerezni, amikor egyik hétvégén megláttam a könyvtárunkban.

- Ho-hó! - mondtam és hát naná, hogy egyből lecsaptam rá, majd pedig büszkén hazacipeltem. Olvasás előtt pedig legalább egy fél órát csak a borítót, az illusztrációkat nézegettem. Mondanom sem kell engem a kiadvány kilóra megvett! Nagyon szép és tényleg igényes. Ha ránázel úgy látod, hogy egyben van. :)

Külön örülök neki, hogy ez is kemény fedeles, így nemcsak a könyvespolcon mutat jól, de sokkal tartósabb is lesz. Ez meg egy gyermekkiadványnál különösen fontos szempont.

Cécile Aubry - Belle és Sébastien

Hmmm...Mozgalmas kis hét, új könyvet is hoztam. Persze a könyv nem új, csak nekem volt szerencsém most elolvasni. Mivel gyerekkoromban más irodalommal voltam elfoglalva, így ezek a klasszikus gyerekkönyvek kimaradtak, és nekem most kell felfedeznem őket. Az ötlet spontánul jött: itthon találtam a könyvespolcon, gondoltam elolvasom, ha már alapműként emlegették többen is. Valószínűleg már régen is igaz volt a mondás, hogy "kutyával, gyerekkel, jó nővel mindent el lehet adni". :) Na persze ezt nem kritikaként mondom, de ez is egy olyan könyv, ahol ez a három tényező jelen van (Belle, Sébastien és Angelina), és lám: sokan olvasták, sokan nézték meg a televízióban, és idén mozifilmet is készítettek belőle (alig várom, hogy lássam), tehát működik.

Carrie Ryan - Kezek és fogak erdeje

Befejeztem és nem örülök neki, mert ez egy borzasztóan jó történet volt!!!

Először is nagyon köszönöm a lehetőséget @Viktoria_Bojtos-nak, hogy ezt a hátborzongató könyvet a kezemben tarthattam. :)

Másodszor.

Nem igazán találom a szavakat, de azt már most tudom, hogy ennek a kedvencek között van a helye. Komolyan mondom, az utóbbi időben - könyv miatt - még nem izgultam ennyit, mint most!

Fura, de itt a csodálatom pont fordítva jelent meg, mint az Incarceronnál. Azt direkt lassan olvastam, hogy minél tovább élvezhessem a különös tájakat és hogy az ottani kultúrák mindegyikét jól magamba szippanthassam. Na most itt - a folyamatos feszültség miatt - egyszerűen nem tudtam letenni!

Egyfolytában azon járt az eszem, hogy vajon mi jöhet még?!

És tényleg! Az írónő egy pillanatra sem hagyott unatkozni.

Ennyi molybolyagot érdemelt:

A könyvnek először csak a címe keltette fel az érdeklődésemet, majd a borítója is megtetszett. Valójában a magyar kiadás borítóját sokkal találóbbnak tartom, mint a külföldi társaiét. Na jó talán volt egy, ami jobban megfogott, de az is csak azért mert az olyan szép. De ettől függetlenül, szerintem a miénk nagyon jól visszaadja azt az életérzést, amiben Mary-ék élnek. 

Igen a főhőst, akinek a szemszögéből láthatjuk az egész cselekményt, Mary-nak hívják. Se vezetéknév, se becenév, csak így egyszerűen.

Bevallom ezen egy kicsit meglepődtem, mert valahogy nem számítottam ilyen egyszerű nevekre. Bár - így most belegondolva - nem tudom miért vártam, hogy majd furcsábbnál-furcsább nevekkel fogok találkozni.

De a nevekről ennyi elég is, mert ez közel sem olyan fontos, mint maga a történet, ami olyan hihetetlenül, de mégis élethűen az elmém elé tárult.

 INNEN SPOILER VESZÉLY!