Igen, igen, végül engem is elért a hullám, de hogy tudjátok nem magamtól fogtam eme könyvet a kezembe, hanem egy kihívás "kényszerített" rá. Ergo én is beálltam a sorba, azaz annyira még sem. Aranyos, kedves történet, de engem valahogy mégsem vett le a lábamról...
Kezdetben igazán élveztem, hogy a könyvön keresztül nosztalgiázhatok a gimis éveimről. Persze én - a Szent Johannával ellentétben - hagyományos nyelvi tagozatos gimibe jártam, ahol az osztálylétszám majdnem kitette a 30 főt. Ha visszagondolok erre az időre, akkor összességében nem volt rossz gimisnek lenni, de ha választanom kellene nem mennék vissza, én inkább a főiskolát választanám. Nekem az volt a csúcs! :D
Talán pont a fentiek miatt egy kicsit irigykedve olvastam, hogy a szereplők egy magániskolába fognak járni, ahol az osztály maximum 12 főből áll. Aztán persze tovább irigykedtem, amikor kiderült, hogy mennyi lehetőséget kínál az iskola diákjai számára. Szakkörök (mi anno fakultációnak hívtuk), rendezvények, iskolán kívüli programok (azok is a jobb fajtából)... Tehát el kell ismernem, hogy valóban szívesen jártam volna ebbe a gimibe.
Reni szülei is kapnak tőlem jó pár piros pontot, igazán mókás volt azt olvasni, hogy a szakkönyvek segítségével hogyan próbálják megkönnyíteni, megérteni lányuk életét. :)
Ami viszont furcsa volt számomra, hogy a főszereplőnk - diáktársaival ellentétben - kicsit le van maradva az aktuálisan népszerű dolgokban. Gondolok itt arra, hogy nem igazán ismeri az együtteseket vagy az aktuálisan futó sorozatokat. Persze ezt nem kötelező ismerni, de hát van egy időszak, amikor a csapból is ezek folynak, így az ember képtelen nem ismerni őket.
Nagyon jónak tartottam, hogy a könyvben helyet kaptak a különböző családmodellek és az azokhoz tartozó negatívumok, illetve pozitívumok.
Virágnak például elváltak a szülei, ezért a kislány az emo stílus felé fordult, amely tökéletesen tükrözi a lelkiállapotát. De olvashattam arról is, hogy az elvált szülők, hogyan próbálják meg egymást túllicitálni, vagy éppen a másikat lehúzni gyermekük szemében. Tipikus hiba!
Virágnak például elváltak a szülei, ezért a kislány az emo stílus felé fordult, amely tökéletesen tükrözi a lelkiállapotát. De olvashattam arról is, hogy az elvált szülők, hogyan próbálják meg egymást túllicitálni, vagy éppen a másikat lehúzni gyermekük szemében. Tipikus hiba!
Cortez a nagyszüleivel él, mivel a szülei elfoglalt diplomaták, akik Amerikában laknak. Ez a távolság nyilván nem lesz jó hatással a későbbiekben a kapcsolatukra. Vagyis hogyan passzoljuk a gyereket a nagyszülőkre a saját önmegvalósításunk érdekében. Szerintem önző dolog.
És Dave. Az ő esetében csak az apukáját ismerhetjük meg, de hát róla sem vagyok a legjobb véleménnyel. Igaz mindennap elhozza a fiát az iskolába, de akkor is telefonon beszél, mert a cég mindenek felett áll. A fia pedig természetesen követi apja példáját és már szinte összenőtt a headsetével. :(
Ha pedig már a szülőknél tartunk, akkor nézzük a gyerekeket.
Összességében az egész osztály szimpatikus, de azt sajnos be kell vallanom, hogy a sok fiú között kicsit elvesztem. Pontosan nem tudnám megmondani, hogy melyik srác az, aki sokat eszik és kik a számítógép guruk. Pedig nagyon figyeltem. :(
Az biztos, hogy aki maradandó volt számomra az Arnold. Az ő karakterét egyszerűen imádtam! Tudom, hogy tudálékos, koravén és egy okostojás, de a srácnak akkor is hatalmas dumája van! Létezik olyan, hogy Team Arnold?! Mert akkor ott a helyem! :)
Nézzük Cortezt... hát én nem tudom, hogy mit eszik rajta Reni, meg hogy mások is miért vannak tőle úgy elájulva. Nekem totál semleges maradt. Lehet a későbbiekben jobban kibontakozik a személyisége, de az amit jelenleg tudok róla az kevés ahhoz, hogy én is dobjak egy hátast.
Jöjjenek a lányok. Virág - Reni legjobb barátnője - egy kicsit butácska, viszont szerintem nagy szíve van. Ő általa például én is rájöttem, hogy szeretem a Fall Out Boy-t. :) Kinga pedig egy igazi törtető, vezér egyéniség. Akinek lássuk be, sok mindenben igaza van.
Engem egyikőjük sem borított ki, én teljesen elfogadtam őket és még szerettem is a jelenlétüket.
A diákok után jöjjenek a tanárok. Szerintem ők lettek a leghihetőbb karakterei a könyvnek. Csak olykor a nemekkel voltam néha gondban. Kardosra először azt hittem, hogy nő, sőt még a későbbiekben is emlékeztetnem kellett rá magamat. Néha pedig még gondjaim akadtak Máday-val, meg még Gondossal is... De biztos velem van baj. :P
Ha pedig már a szülőknél tartunk, akkor nézzük a gyerekeket.
Összességében az egész osztály szimpatikus, de azt sajnos be kell vallanom, hogy a sok fiú között kicsit elvesztem. Pontosan nem tudnám megmondani, hogy melyik srác az, aki sokat eszik és kik a számítógép guruk. Pedig nagyon figyeltem. :(
Az biztos, hogy aki maradandó volt számomra az Arnold. Az ő karakterét egyszerűen imádtam! Tudom, hogy tudálékos, koravén és egy okostojás, de a srácnak akkor is hatalmas dumája van! Létezik olyan, hogy Team Arnold?! Mert akkor ott a helyem! :)
Nézzük Cortezt... hát én nem tudom, hogy mit eszik rajta Reni, meg hogy mások is miért vannak tőle úgy elájulva. Nekem totál semleges maradt. Lehet a későbbiekben jobban kibontakozik a személyisége, de az amit jelenleg tudok róla az kevés ahhoz, hogy én is dobjak egy hátast.
Jöjjenek a lányok. Virág - Reni legjobb barátnője - egy kicsit butácska, viszont szerintem nagy szíve van. Ő általa például én is rájöttem, hogy szeretem a Fall Out Boy-t. :) Kinga pedig egy igazi törtető, vezér egyéniség. Akinek lássuk be, sok mindenben igaza van.
Engem egyikőjük sem borított ki, én teljesen elfogadtam őket és még szerettem is a jelenlétüket.
A diákok után jöjjenek a tanárok. Szerintem ők lettek a leghihetőbb karakterei a könyvnek. Csak olykor a nemekkel voltam néha gondban. Kardosra először azt hittem, hogy nő, sőt még a későbbiekben is emlékeztetnem kellett rá magamat. Néha pedig még gondjaim akadtak Máday-val, meg még Gondossal is... De biztos velem van baj. :P
A cselekmény alatt a legjobban a fiúk csínytevései tetszettek, amiket egymáson hajtottak végre. Igazán kreatívak, bár egy-két dolgot túlzónak találtam, amiket mi már csak az anyagiak miatt sem játszottunk volna meg...
A szerelmi szálra nem igazán tudok mit írni, mert szerintem nem nagyon volt. Vagy hát volt valamennyi, de az nem sok vizet zavart. De gondolom a következő kötetekben ezek a részek hatványozottan meg fognak emelkedni, amiről lehet lenne mit írnom. Csak hát az, hogy tovább olvasom az elég kétséges.
Ami nem tetszett, azaz hogy bár a könyv itthon játszódik mégis volt neki egy kis amerikai beütése. Ilyenek például a suliboxok vagy a suliújság, ami őrületesen jó lenne, de szerintem itthon ez nagyon nem divat. Már vártam, hogy mikor jön a pompom csapat, amitől aztán totál helységzavarom lett volna.
Alapvetően értem én, hogy miért rajonganak ezért a sorozatért a diákok. És véleményem szerint inkább ezért a könyvért rajongjanak, mint egy TV sorozatért vagy PC játékért, mert ennek legalább lehetnek pozitív hatásai is. Főleg, ami az olvasást és a tanulást illeti.
Annak ellenére, hogy sok benne a fiú szereplő valahogy mégsem tudom fiúknak is ajánlani. Ez inkább egy lányos regény, nem?
Felnőtteknek is csak úgy javasolnám, hogy nosztalgiázásra tökéletes, de lehet a közepére már elég is lesz a visszaemlékezésből. ;)
~*~
Szent Johanna - Francia tagozatos gimnázium: 5/5 - a lehetőségek, amiket kínál valóban szuperek, én tuti élnék velük!
Diákok: 4/5 - annyira nem kerültem közel hozzájuk, még a főszereplőhöz sem. Bár Arnoldot és Virágot megszerettem. :)
Tanárok: 5/5 - teljesen hitelesek
Cselekmény: 3/5 - hát azért nem egy kalandregény, túl sok mindenen nincs mit izgulni
Folytatás: 2/5 - egyenlőre nem vágyom rá :P
Átlagot vonva ennyi molybolyagot érdemelt:
0 hozzászólás:
Szólj hozzá!