Amikor a Manó könyvek között megláttam a borítót, eldöntöttem ez KELL nekem! Többek között azért, mert a kiadvány stílusa nagyon hasonlít az Ulysess Moore - szintén gyermekeknek írt és számomra nagy kedvenc - sorozatához.
Már erősen gondolkodtam azon, hogy vajon honnan is fogom megszerezni, amikor egyik hétvégén megláttam a könyvtárunkban.
- Ho-hó! - mondtam és hát naná, hogy egyből lecsaptam rá, majd pedig büszkén hazacipeltem. Olvasás előtt pedig legalább egy fél órát csak a borítót, az illusztrációkat nézegettem. Mondanom sem kell engem a kiadvány kilóra megvett! Nagyon szép és tényleg igényes. Ha ránázel úgy látod, hogy egyben van. :)
Külön örülök neki, hogy ez is kemény fedeles, így nemcsak a könyvespolcon mutat jól, de sokkal tartósabb is lesz. Ez meg egy gyermekkiadványnál különösen fontos szempont.
Miután a könyv külsejének minden apró részletét magamba szívtam, neki is kezdtem az olvasásnak!
Először egy picit meglepődtem, hogy egy naplószerű regényt forgatok a kezemben, valamiért arra számítottam, hogy a történet 3. személyben lesz elbeszélve. De a történet az egyik főszereplő felnőttkori énje, Irene Adler meséli el, aki - bevallása szerint - Sherlock Holmes első barátnője volt.
Furcsának találtam még, hogy ő mind a két híres személyiséget is ismerte, pedig azok más-más író alakjai. De azért ettől el lehet vonatkoztatni. :)
Amúgy itt azért meg kell említenem, hogy Sherlock és Lupin alakjai mozgóképeken keresztül jutottak el hozzám. Sherlockot filmen láttam, Lupinről pedig animét néztem. (Az utóbbit pedig szívesen ajánlom a rajongóknak!) Viszont Irene Adlerről még sosem hallottam... :(
Így ilyen szempontból, én egy tökéletes tesztalany voltam, akin azt is le lehet mérni, hogy e három alak iránt mennyire kelti fel a történet az érdeklődésemet.
Erre pedig azt kell, hogy írjam, remélem a könyvtárunkban tartanak pár klasszikus kalandot. ;)
Nyomozzunk!
Miután a könyv külsejének minden apró részletét magamba szívtam, neki is kezdtem az olvasásnak!
Először egy picit meglepődtem, hogy egy naplószerű regényt forgatok a kezemben, valamiért arra számítottam, hogy a történet 3. személyben lesz elbeszélve. De a történet az egyik főszereplő felnőttkori énje, Irene Adler meséli el, aki - bevallása szerint - Sherlock Holmes első barátnője volt.
Furcsának találtam még, hogy ő mind a két híres személyiséget is ismerte, pedig azok más-más író alakjai. De azért ettől el lehet vonatkoztatni. :)
Amúgy itt azért meg kell említenem, hogy Sherlock és Lupin alakjai mozgóképeken keresztül jutottak el hozzám. Sherlockot filmen láttam, Lupinről pedig animét néztem. (Az utóbbit pedig szívesen ajánlom a rajongóknak!) Viszont Irene Adlerről még sosem hallottam... :(
Így ilyen szempontból, én egy tökéletes tesztalany voltam, akin azt is le lehet mérni, hogy e három alak iránt mennyire kelti fel a történet az érdeklődésemet.
Erre pedig azt kell, hogy írjam, remélem a könyvtárunkban tartanak pár klasszikus kalandot. ;)
Nyomozzunk!
A könyv első fejezetében Irene-on kívűl már Sherlockot is megismerhetjük és nem kell sokat várni Lupinre sem. A triumvirátus hamar megalakul, bár én azért egy picit gyorsnak éreztem az összebarátkozásukat. De nyilván a gyerekek, meg az akkori emberek nyitottabbak voltak.
Alig ismerhetjük meg a szereplőket, amikor már a bűntény elkövetésén is túlesünk. Én igen csak kapkodtam a fejemet, hogy már ilyen hamar bele is vágtunk a lecsóba! Viszont összességében szépen fel lett vezetve.
A továbbiakban a nyomozás egyértelműen bontakozik ki a szemünk előtt, pont annyi információt csepegtetve, ami felkelti az ember érdeklődését, viszont a megoldásra több variációnk is marad. Bevallom én biztos nem tudtam volna így kikövetkeztetni a rejtélyt, mint ahogy a gyerekek tették. :P
Nagyon sajnálom viszont azt, hogy a nyomozásba nem sikerült 100%-ig beélnem magamat. Olykor-olykor elkalandoztak a gondoltaim és volt, hogy majdnem egy egész oldalt vissza kellett olvasnom, mert semmire sem emlékeztem. Bár ez lehet inkább a fáradtságomra fognám, mert az utóbbi hetek elég kemények voltak...
A "Három barát" és a többiek:
A történetben számos szimpatikus alak jelenik meg. Én kifejezetten szerettem Nelson urat, az Adler ház fekete bőrű főkomornyikját. De Irene édesapja is nagyon kedves figura, főleg hogy vele kapcsolatban egy nagy igazságot is olvashattam.
"Kiejtési Sherlock":
Engedjétek meg, hogy kiemeljem a kiadvány végén található kiejtési névmutatót. Nekem, aki sosem tanult francia nyelvet, nagy segítséget jelentett! És ha már nekem ennyit segített a gyerekeknek is be fog válni. (Azt a fránya Ashcroft-házat, még a segédlet ellenére sem sikerült egyszer sem normálisan kiolvasnom! :P Egy igazi antitalentum vagyok. :( )
Összességében:
A történetben számos szimpatikus alak jelenik meg. Én kifejezetten szerettem Nelson urat, az Adler ház fekete bőrű főkomornyikját. De Irene édesapja is nagyon kedves figura, főleg hogy vele kapcsolatban egy nagy igazságot is olvashattam.
"Amint ezen az esetén a mamám elmesélte Morgoeuil doktornak, a papám neves német gyáros volt, aki a bajor uralkodócsalád megbízásából vonatokkal és vasutakkal foglalkozott. Egyszóval jelentős személyiségnek számított. Sokat utazott, és irigyelte azokat az embereket, akik szép nyugodtan üldögélhettek otthon. Vagyis azokat, akik meg őt irigyelték, amiért folyton úton van, és közelről ismeri az első osztályú vasúti kocsik és a luxusszállók világát."
(108. oldal)
Théophraste Lupin pedig felkeltette az érdeklődésemet. Kíváncsi vagyok, hogy a folytatásban hogyan fog megjelenni, mi lesz a szerepe.
Természetesen a főszereplőket is megkedveltem.
Irenet egy belevaló teremtésnek tartom, akinek nem feltétlenül van szüksége védelemre. De a fiúktól nagyon szép volt, ahogy a veszélyes helyzetekben óvták őt.
Sherlock szerintem realisztikusan lett ábrázolva. Ha rágondolok én is egy ilyen komoly kisfiút tudok elképzelni, aki igazán odafigyel a részletekre.
Lupin pedig egy sportos alkat, akinek - ügyessége mellett - a tekintetében is csak úgy csillog a huncutság.
Szerintem a könyv nagyon jól szemlélteti a két fiú közötti ellentéteket. De a egy csöppet bizarr, hogy ők ennyire jó barátok és hogy Lupin apukája is hozzájárult Sherlock testi fejlődéséhez... Vajon hol fognak elromlani a dolgok kettejük között?
Ezenkívül nagy érdeklődéssel olvastam azokat a részeket, ahol a gyerekek felnőtt kori személyiségükre is utalt az író.
"Kiejtési Sherlock":
Engedjétek meg, hogy kiemeljem a kiadvány végén található kiejtési névmutatót. Nekem, aki sosem tanult francia nyelvet, nagy segítséget jelentett! És ha már nekem ennyit segített a gyerekeknek is be fog válni. (Azt a fránya Ashcroft-házat, még a segédlet ellenére sem sikerült egyszer sem normálisan kiolvasnom! :P Egy igazi antitalentum vagyok. :( )
Összességében:
Annak ellenére, hogy én nem tartom magamat valami nagy krimi rajongónak, igazán tetszett ez a kis történet.
Bátran ajánlom apukáknak és anyukáknak, mert a gyermeküknek ez egy nagyon jó kis bevezető a krimik világába. hiszen minden jellegzetességét magában foglalja. Arról meg már nem is beszélve, hogy annak igen jelentős alakjait vonultatja fel, akik valódi személyiségétől alig rugaszkodnak el.
A cselekmény fordulatos és én magam is csak a végén jöttem rá a fordulatra. valójában még sejteni sem sejtettem semmit!
Az hogy voltak olyan pillanatok, amik nem a történetre koncentráltam nem tartom a könyv hibájának, hanem egyrészt a fáradságra fognám vagy pedig arra, hogy már régen voltam 10 éves.
Ha pedig már a kornál tartunk a 10 és 14 év közötti gyermekek 100%, hogy élvezni fogják a főhősök kalandjait! Szerintem ez egy tökéletes ajándék a Karácsonyfa alá!
Várom a folytatást!
Bátran ajánlom apukáknak és anyukáknak, mert a gyermeküknek ez egy nagyon jó kis bevezető a krimik világába. hiszen minden jellegzetességét magában foglalja. Arról meg már nem is beszélve, hogy annak igen jelentős alakjait vonultatja fel, akik valódi személyiségétől alig rugaszkodnak el.
A cselekmény fordulatos és én magam is csak a végén jöttem rá a fordulatra. valójában még sejteni sem sejtettem semmit!
Az hogy voltak olyan pillanatok, amik nem a történetre koncentráltam nem tartom a könyv hibájának, hanem egyrészt a fáradságra fognám vagy pedig arra, hogy már régen voltam 10 éves.
Ha pedig már a kornál tartunk a 10 és 14 év közötti gyermekek 100%, hogy élvezni fogják a főhősök kalandjait! Szerintem ez egy tökéletes ajándék a Karácsonyfa alá!
Várom a folytatást!
"A szüleink azonban nem ismerkedtek össze, és ügyeltünk rá, hogy ez így is maradjon. Máskülönben, még ha puszta jó szándékból is, mindent tönkretettek volna, úgy, ahogy a felnőttek szokták."
(257. oldal)
Ennyi molybolyagot érdemelt:
Belelapozó:
0 hozzászólás:
Szólj hozzá!