Új a film, de csak itt nálunk. Bevallom lényeges lemaradásban vagyok minden nemű filmalkotás terén, így csak a kevésbé frissekkel tudok foglalkozni, elnézést ezért. (És sajnos egyre másra okoznak csalódást az agyon ajnározott filmek, amiket mégis frissiben van lehetőségem megnézni) Szóval Byzantium!
Először nem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e vagy sem. Csalódást nem okozott, ezt elmondhatom. Ha muszáj volna értékelnem, akkor inkább hajlanék a "tetszett" felé, de végig volt valami súlyos hiány érzet bennem, míg tartott a film. Sőt a végén már eljutottam egészen odáig, hogy maga a vámpírfilm, mint olyan csak ilyen lehet, vagy csak olyan (és ebből most szigorúan kizárom a szerelmes vámpíros filmeket, mert ezek nem ebbe a kategóriába tartoznak véleményem szerint).
A Byzantium (ami amúgy nem kifejezetten horror, inkább drámaként tudnám jellemezni) annyira megteremtett egyfajta moralizáló, szomorkás hangulatot, ami miatt az jutott eszembe, hogy tegyük fel: a vérszívók valóban itt élnek köztünk, és akkor tényleg, de tényleg csak hideg, kegyetlen számító lények lehetnek, vagy csak a tetteik miatt folyton szorongó és önmagukat magányra ítélő lelki roncsok?! Mert ebben a filmben erről van szó; illetve mégsem, mert az etikai és erkölcsi problémákon túl a Byzantium úgy érzem szólt még a másságról és a tinédzserkorból való kilépés, vagyis a felnőtté válás mély gondjairól (önállósodás, társkeresés, magunk elfogadtatása másokkal). Sőt talán még ennél is több van benne: anya-lánya kapcsolat, feldolgozhatatlan részletekkel. A prostitúcióból élő anyuka, aki azzal vigasztalja magát, hogy ő csak azért teszi ezt, mert gondoskodnia kell a lányáról, és ez egy anya dolga (mármint a gondoskodás, bármi áron). Ez a téma már önmagában is megállja a helyét, mint sztori, csak további bonyodalmat ad hozzá a vámpírlét, és a titoktartási kényszer.
A filmben új dolog volt az eredet és a táplálkozás kérdése. Meg kell mondjam bár érdekes volt, de jó lett volna többet megtudni ezekről a dolgokról (az átváltozáskor az én pusztítja el az ént; ezt nem tudom jobban leírni, nézzétek meg!) például, hogy mit jelent az "igazság hegyes karmai" és ez a barlangi önpusztulás-újjászületés. Freud-nak látnia kellene ezt a filmet! :)
Összességében kiegyezem azzal, hogy jó film, de nem lesz a kedvencem. Viszont ajánlom a vámpírfilmek kedvelőinek, mert ez egy kis felüdülés volt a sok vérszívós-szexelős film és sorozat között. :) Plusz információ, hogy a rendező (megjegyzem ez erősen érezhető, de én is csak akkor tudtam ezt meg, mikor utána néztem a Byzantium-nak) ugyanaz, aki anno elkészítette a vámpírfilmek egyik nagy klasszikusát: az Interjú a vámpírral című filmet! :)
A Byzantium (ami amúgy nem kifejezetten horror, inkább drámaként tudnám jellemezni) annyira megteremtett egyfajta moralizáló, szomorkás hangulatot, ami miatt az jutott eszembe, hogy tegyük fel: a vérszívók valóban itt élnek köztünk, és akkor tényleg, de tényleg csak hideg, kegyetlen számító lények lehetnek, vagy csak a tetteik miatt folyton szorongó és önmagukat magányra ítélő lelki roncsok?! Mert ebben a filmben erről van szó; illetve mégsem, mert az etikai és erkölcsi problémákon túl a Byzantium úgy érzem szólt még a másságról és a tinédzserkorból való kilépés, vagyis a felnőtté válás mély gondjairól (önállósodás, társkeresés, magunk elfogadtatása másokkal). Sőt talán még ennél is több van benne: anya-lánya kapcsolat, feldolgozhatatlan részletekkel. A prostitúcióból élő anyuka, aki azzal vigasztalja magát, hogy ő csak azért teszi ezt, mert gondoskodnia kell a lányáról, és ez egy anya dolga (mármint a gondoskodás, bármi áron). Ez a téma már önmagában is megállja a helyét, mint sztori, csak további bonyodalmat ad hozzá a vámpírlét, és a titoktartási kényszer.
A filmben új dolog volt az eredet és a táplálkozás kérdése. Meg kell mondjam bár érdekes volt, de jó lett volna többet megtudni ezekről a dolgokról (az átváltozáskor az én pusztítja el az ént; ezt nem tudom jobban leírni, nézzétek meg!) például, hogy mit jelent az "igazság hegyes karmai" és ez a barlangi önpusztulás-újjászületés. Freud-nak látnia kellene ezt a filmet! :)
Összességében kiegyezem azzal, hogy jó film, de nem lesz a kedvencem. Viszont ajánlom a vámpírfilmek kedvelőinek, mert ez egy kis felüdülés volt a sok vérszívós-szexelős film és sorozat között. :) Plusz információ, hogy a rendező (megjegyzem ez erősen érezhető, de én is csak akkor tudtam ezt meg, mikor utána néztem a Byzantium-nak) ugyanaz, aki anno elkészítette a vámpírfilmek egyik nagy klasszikusát: az Interjú a vámpírral című filmet! :)
 |
| Nem kifejezetten ikonikus, de ha már vámpíros film, legyen véres a kép! :) |
0 hozzászólás:
Szólj hozzá!