Úgy éreztem, hogy választanom kell egy olyan filmet is, ami kicsit közelebb van hozzánk, mind földrajzban, mind pedig mentalitásban. Tudjátok, hogy legyen itt egy kis választék... "Hozzánk" úgy értem, hogy európai. Ez a film, ami bennem nagyon sok gondolatot ébresztett egy (úgy tetszik ez a kifejezés) páneurópai alkotás (francia, német, angol és román alkotói munka összpontosult benne).
Szerintem ezt hamarabb lehet beadni Karácsony valamelyik napján a férfi családtagoknak, mint az Igazából szerelem című filmet bármikor az évben. Mert háborús, mert az események és a gesztusok is fiúknak, Apáknak, Nagyapáknak valók. Ettől még mi, lányok is végig ülhetjük (nekem ez most éppen nem esett nehezemre, pedig a Kelly hősei-n kívül én még háborús filmet nem szerettem nézni), mert van benne pátosz bőven.
Ahogy elkezdődik a film nekem az jutott eszembe, hogy mi (mondjuk 60 év alattiak) elképzelni sem tudjuk milyen lehetett az, amikor beszalad egy fiú a templomba (egy nyilván zavartalan és csendes kis falucska vallási szentélyébe), vagy amikor bemasírozik egy komoly katona a színházba és félbeszakítja az előadást azzal, hogy "hadat üzentünk"! Próbálom átélni a feszültséget és a szorongást, de (és nem bánom, hogy nem megy) nem tudom.
Maga a film egyébként nagyon is telve van meghatottsággal és folyamatosan hullámzó a sodrása. Egyszer még egy-egy vicc is elfér benne, majd más-más náció katonái mutogatják a családfotókat, aztán pedig visszacsöppenünk a valóságba; hideg van, fegyver a kézben, szorongás a fejekben, és háború (ja, azt nem mondtam, hogy az első világháború idején játszódik a történet, ami kapaszkodjatok meg: nem kitaláció. Valóban így történt akkor!).
Határozottan ajánlom ezt a művet is karácsonyfa alá, mert szép és jó az ünnep, szeretjük, hogy együtt lehetünk azokkal, akik fontosak nekünk, és ez a film szerintem aláhúzza, nyomatékossá teszi ezt az érzést. Milyen lehetett (lehet még ma is sok ezer kilométerrel messzebb tőlünk valakik számára a háborús övezetekben) úgy ünnepelni, hogy talán sosem látják viszont egymást az emberek?
Nehéz nem agyon ajnározni egy ilyen filmet. Kiemelnék még egy dolgot, aztán pedig Rátok bízom, hogy melyik jó mozit választjátok majd otthon magatoknak: a történelmi leírásokban is szerepel a zene szerepe ebben az egészben (német oldalról csendült fel először egy karácsonyi dal elméletileg, ez a filmben nem így van ábrázolva) A filmben pedig egészen különleges módon helyezték a hangsúlyt a zenére, arra az egyetemes nyelvre, ami minden emberben megmozdítja a lélek húrjait, mindegy milyen korú, vagy milyen nyelven szólal meg. Szóval a dal, a hangszerek használata (és egy jelenet erejéig azok elpusztítása), illetve a dallam (zárójelenet, tehát roppantul fontos) ereje az, amitől igazán érthetővé teszi a film és talán a Karácsony legfőbb mondanivalóját számunkra. Jó szórakozást hozzá! :)
Határozottan ajánlom ezt a művet is karácsonyfa alá, mert szép és jó az ünnep, szeretjük, hogy együtt lehetünk azokkal, akik fontosak nekünk, és ez a film szerintem aláhúzza, nyomatékossá teszi ezt az érzést. Milyen lehetett (lehet még ma is sok ezer kilométerrel messzebb tőlünk valakik számára a háborús övezetekben) úgy ünnepelni, hogy talán sosem látják viszont egymást az emberek?
Nehéz nem agyon ajnározni egy ilyen filmet. Kiemelnék még egy dolgot, aztán pedig Rátok bízom, hogy melyik jó mozit választjátok majd otthon magatoknak: a történelmi leírásokban is szerepel a zene szerepe ebben az egészben (német oldalról csendült fel először egy karácsonyi dal elméletileg, ez a filmben nem így van ábrázolva) A filmben pedig egészen különleges módon helyezték a hangsúlyt a zenére, arra az egyetemes nyelvre, ami minden emberben megmozdítja a lélek húrjait, mindegy milyen korú, vagy milyen nyelven szólal meg. Szóval a dal, a hangszerek használata (és egy jelenet erejéig azok elpusztítása), illetve a dallam (zárójelenet, tehát roppantul fontos) ereje az, amitől igazán érthetővé teszi a film és talán a Karácsony legfőbb mondanivalóját számunkra. Jó szórakozást hozzá! :)
0 hozzászólás:
Szólj hozzá!