2013. február 8., péntek

Gyermek "háború" 1.0

Tavaly nagy port kavart Suzanne Collins, az Éhezők viadala című könyve és a belőle készült film. Mivel én már nem először találkozom ezzel a témakörrel, így úgy gondoltam  hogy egy csokorba gyűjtöm az ilyen jellegű műveket, jó részt könyveket.


Elsőnek venném William Goldwing - Nobel-díjas író - 1954-ben megírt "A Legyek Ura" című könyvét, amelyben egy csoport gyerekek egy repülőgép katasztrófát követően egy lakatlan szigeten reked.

A könyv:

Fájdalmasan nyomasztó történet. 
Goldwing szinte tökéletesen ábrázolta, hogy egy ilyen kiszolgáltatott, embert próbáló helyzetben hogyan lenne képes egy maroknyi gyermek túlélni.
A könyv egyértelműen egy társadalom kritika, ahol azt láthatjuk, hogy a civilizációból kiszakított gyerekek milyen megfontolással próbálnak meg egy új közösséget kialakítani és amelynek végén két világ kerül egymással szembe a túlélés érdekében, amelyek között talán még az olvasó is nehezen tud dönteni.

Az egész könyvben 6 jelentősebb szereplővel találkozunk:

- Ralph, akit a "gyereksereg" vezetőnek választ;
- Röfi, akit mindenki csúfol, de mégis csak ő a társaság esze;
- Simon, csendes srác, aki barátságban van a természettel, ezen felül pedig bátor is és nem hisz a buta babonákban.
Ők hárman képviselik a civilizált gondolkodást, akik még megőrizték józanságukat és tényleg a szabaduláson munkálkodnak.

- Samseric, azaz Sam és Eric, az ikrek. Ők leginkább a két csapat között állnak, mert kezdetben Ralph-fal vannak, de a regény végére már Jacknél teljesítenek "szolgálatot", bár a törzs elveivel nincsenek igazán kibékülve és valójában csak a kényszer vitte rá őket a csatlakozásra.

- Jack, a kórus vezetője, így nem csoda, hogy rosszul érinti a gyerekek döntése. Valójában ha ő nem lenne, nem lenne konfliktus sem. A történet végére a vadászat teljesen elveszi az eszét.
- Roger, egyértelműen van hajlama a brutalitásra, bár én annyira nem találtam fontos szereplőnek, viszont az tény, hogy mindig Jack mellett állt. Mindösszesen két jelentős eseményben kapott szerepet,  olykor sorsdöntőt, de valójában alig olvashatunk róla.



Túlzás lenne azt mondanom, hogy tetszett a történet elvégre olyan súlyos emberi tulajdonságainkat vonultatja fel, amelyekkel nem szívesen nézek szembe. Megrázó, könyörtelen és szívszaggató.
Mikor végeztem a könyvvel nem akartam ember lenni.
Mondjuk ahhoz, hogy ez a könyv ilyen hatást gyakoroljon ránk el kell érni egy bizonyos kort, mert sokszor kell a sorok között olvasni, még ha az író olyan egyértelműen is fogalmaz.

Ennyi molybolyagot érdemelt:


A film:

Én a Harry Hook 1990-ben rendezett film változatot láttam, és hát nem igazán voltam vele elégedett. 
Ha valaki ezzel szeretné a regény elolvasását kiváltani, akkor ne ezt nézze meg, mert sok mindenen  változtattak. Kicsit talán modernizálták is, bár az  annyira nem jelentős.
Egy lassú lefolyású cselekményről van szó, amin én - aki már ismerte a történetet - nagyon eluntam magamat. A párom, aki nem olvasta a könyvet hasonló véleményen volt, bár érdekesnek találta. Viszont azt mondta, hogy még egyszer nem nézné meg, illetve bosszantotta a vége. Mivel az  megegyezett a könyvével, ezért a miatt nem háborodtam fel,  viszont miközben néztük én folyamatosan azon pufogtam, hogy mi mindent változtattak meg.
Csak 1-2 példát hozok:
1. a repülőgép a tengerbe zuhant és ő onnan eveztek ki a partra;
2. volt felnőtt a túlélők között;
3. a gyerekek valamilyen kadét  iskolából voltak valók;
4. a szereplő válogatáson nem sikerült a megfelelő gyerekeket kiválogatni és a szerepeket elosztani. (pl.: Ralphnak kellett volna szőkének lenni, nem Jacknek.) Bár a Jacket megformáló gyerek tényleg nagyon jól hozta a negatív szereplőt.

Összességében a filmet nem ajánlom, maximum az 1963-as változatát. A trailer alapján az teljesen hű a könyvhöz.
~*~

Majdnem rögtönzött esszé a könyvről itt: A Legyek Ura
Legyek Ura játék, hogy jobban megértsd a könyvet és még tanulhatsz is belőle: Lord of the Flies Game


0 hozzászólás:

Szólj hozzá!