Hernád Péter - Hollóember

Nemrégiben a blognak óriási megtiszteltetésben volt része. Az idei Könyvhéten Hernád Péter új regényének első kötetét vehettem át a Delta Vision standjánál, amelyet ezúton is köszönünk az írónak és a kiadónak.

Carrie Ryan - Kezek és fogak erdeje

Befejeztem és nem örülök neki, mert ez egy borzasztóan jó történet volt!!!

Először is nagyon köszönöm a lehetőséget @Viktoria_Bojtos-nak, hogy ezt a hátborzongató könyvet a kezemben tarthattam. :)

Másodszor.

Nem igazán találom a szavakat, de azt már most tudom, hogy ennek a kedvencek között van a helye. Komolyan mondom, az utóbbi időben - könyv miatt - még nem izgultam ennyit, mint most!

Fura, de itt a csodálatom pont fordítva jelent meg, mint az Incarceronnál. Azt direkt lassan olvastam, hogy minél tovább élvezhessem a különös tájakat és hogy az ottani kultúrák mindegyikét jól magamba szippanthassam. Na most itt - a folyamatos feszültség miatt - egyszerűen nem tudtam letenni!

Egyfolytában azon járt az eszem, hogy vajon mi jöhet még?!

És tényleg! Az írónő egy pillanatra sem hagyott unatkozni.

Ennyi molybolyagot érdemelt:

A könyvnek először csak a címe keltette fel az érdeklődésemet, majd a borítója is megtetszett. Valójában a magyar kiadás borítóját sokkal találóbbnak tartom, mint a külföldi társaiét. Na jó talán volt egy, ami jobban megfogott, de az is csak azért mert az olyan szép. De ettől függetlenül, szerintem a miénk nagyon jól visszaadja azt az életérzést, amiben Mary-ék élnek. 

Igen a főhőst, akinek a szemszögéből láthatjuk az egész cselekményt, Mary-nak hívják. Se vezetéknév, se becenév, csak így egyszerűen.

Bevallom ezen egy kicsit meglepődtem, mert valahogy nem számítottam ilyen egyszerű nevekre. Bár - így most belegondolva - nem tudom miért vártam, hogy majd furcsábbnál-furcsább nevekkel fogok találkozni.

De a nevekről ennyi elég is, mert ez közel sem olyan fontos, mint maga a történet, ami olyan hihetetlenül, de mégis élethűen az elmém elé tárult.

 INNEN SPOILER VESZÉLY!

J. R. Ward - Éjsötét szerető

Úgy érzem kicsit sok lesz már a "jóból".

Két erotikus könyv egymás után. Hová tettem az eszem?!

Sose nem szerettem az ilyen jellegű könyveket, de akkor mégis miért is olvasom őket?

Az első esetben (Gyönyörő sorscsapás) a kíváncsiságom kiütéssel győzött a józan ítélőképességem felett.

A mostani esetben viszont egy kihívás miatt fogtam a kezembe Ward - Fekete tőr testvériség sorozatának első kötetét.

Természetesen ez a könyv is nagy népszerűségnek örvend az olvasók körében, ezért - mint ilyenkor mindig - előítéletes hozzáállásomat most sem rejthettem véka alá. Tehát nem vártam tőle semmi jót.

Jamie McGuire - Gyönyörű sorscsapás

Előre szólok, hogy senkit nem szeretnék megbántani, de ez a könyv egy Gyönyörű sorscsapás volt!

Azt hittem már sosem lesz vége, de aztán valahogy mégis csak átvergődtem magamat rajta és azt kell, hogy írjam ebben az évben eddig ez a 2. legrosszabb könyv, amit a kezemben fogtam.
Azon túl, hogy a legtöbbször a fejemet a falba vertem volna, kissé összecsapottnak, kidolgozatlannak éreztem a történetet.

Az írónő a könyv végén írja is, hogy "köszönet mindenkinek az Atriánál, aki tett azért, hogy a regényem ilyen gyorsan megvalósuljon". Hát szerintem is egy csöppet túl gyorsan adták ki ezt a könyvet, még egy pár évig igazán dolgozhatott volna rajta, mert ez egy elég gyatra eresztés volt a részéről. Nem is értem, hogy hogy a manóba lett ez Bestseller. Ennyire felhígult volna a New York Times olvasói közönsége? Vagy most mi történt?

Csak mert azt vettem észre, hogy az utóbbi időben a legkelendőbb könyvei engem valahogy nem hengerelnek le... :(

Stephfordy Mayo: New Mona – Új szenvedés alkonyattól újholdig

Szerző: Stephfordy Mayo (álnév)

Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Kiadó: Egmont

Kiadás éve: 2010

Borító: Puhafedeles

Nyelv: magyar

Oldalszám: 272

ISBN: 9789636294717

Honnan: Utazókönyv

~*~

Már lassan egy hónapja, hogy olvastam ezt a könyvet, de még mindig nem tudok napirendre térni felette. Azt tudnunk kell róla, hogy ez a történet a Twilight első két kötetének eseményeit próbálta paródiaként visszaadni, ami valljuk be, elég ergyára sikeredett.

Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ezt most miért kellett, és ha valakinek ezt mégis ki kellett magából szülnie - mert kikívánkozott -, akkor meg ki volt az az eszement, aki belement ennek a kiadásába?!

Ez tényleg valami borzasztó volt!

Na jó, az elején talán egy kicsit tetszett, mert azért mégis csak kifigurázta valamennyire a sokak által úgy imádott Twilight-ot (bevallom, azt én is végig olvastam, de azért annyira nem szálltam el tőle).
Bár már a történet kezdetén sem igazán tudtam mit kezdeni a főhősnő, Mona csapongó személyiségével. Nem igazán volt valami kiforrott, inkább mondanám kezdetlegesnek, amelyet - gondolom - valamifajta tréfának szántak. De nekem inkább úgy jött le, mintha az író nem döntötte volna el, hogy Bella melyik jellemzőjét szeretné igazán görbe tükörben ábrázolni és ez inkább zavart, mint szórakoztatott. A végére pedig rettenetesen idegesített.

Ennyi molybolyagot érdemelt:

INNEN SPOILER VESZÉLY!


Gabrielle Wittkop: A nekrofil

Szerző: Gabrielle Wittkop

Fordító: Kolozsvári Papp László

/Minden tiszteletem a fordítóé!/

Kiadó: Polgart

Kiadás éve: 2003

Borító: Keményfedeles

Nyelv: magyar

Oldalszám: 94 oldal

ISBN: 9639306592
Honnan: Rukkola

~*~

Ebben a könyvben talán az a "csodálatos", hogy bár mindenki undorítónak, gusztustalannak, gyomorforgatónak, groteszknek tartja, de mégis sokan olvassák, olvasták. Erre csak egyetlen okot tudtam találni méghozzá, az emberi kíváncsiság. Az ismeretlen megismerése.

Mondjuk ebben az esetben én nem bántam volna, ha ez a történet örökre az ismeretlenbe vész. De sajnos nálam is győzött - a szinte belénk kódolt - kíváncsiság, a tudás vágy.

Szörnyű ez, hiszen így már jó pár napig megint nem fogok békésen aludni és csak reménykedni tudok, hogy Lucien még véletlenül se vessen szemet a mozdulatlan testemre.

Most már 1000%, hogy hamvasztást fogok kérni!

Vajon hány ilyen ember szaladgálhat a világban, akiknek az a vágya, hogy egy csinosabb nőt - vagy férfit - inkább holtan látna, hogy azután szerelmét beteljesítse vele?

Nagyon remélem, hogy csak elenyésző számban vannak ezek az aberráltak. (Elnézést a kifejezését, de ez már nekem is sok volt.)

Ennyi molybolyagot érdemelt:

Erre nem adok semmilyen gombolyagot. Nem azért, mert nincs róla véleményem, hanem mert szerintem egyszerűen emberileg ÉN ezt NEM értékelhetem!

INNEN SPOILER ÉS CSAK IS KIZÁRÓLAG 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK 

ÉS ERŐS IDEGZETŰEKNEK!

Gyermek "háború" 1.0

Tavaly nagy port kavart Suzanne Collins, az Éhezők viadala című könyve és a belőle készült film. Mivel én már nem először találkozom ezzel a témakörrel, így úgy gondoltam  hogy egy csokorba gyűjtöm az ilyen jellegű műveket, jó részt könyveket.

Elsőnek venném William Goldwing - Nobel-díjas író - 1954-ben megírt "A Legyek Ura" című könyvét, amelyben egy csoport gyerekek egy repülőgép katasztrófát követően egy lakatlan szigeten reked.

A könyv:

Fájdalmasan nyomasztó történet. 

Goldwing szinte tökéletesen ábrázolta, hogy egy ilyen kiszolgáltatott, embert próbáló helyzetben hogyan lenne képes egy maroknyi gyermek túlélni.

A könyv egyértelműen egy társadalom kritika, ahol azt láthatjuk, hogy a civilizációból kiszakított gyerekek milyen megfontolással próbálnak meg egy új közösséget kialakítani és amelynek végén két világ kerül egymással szembe a túlélés érdekében, amelyek között talán még az olvasó is nehezen tud dönteni.

Az egész könyvben 6 jelentősebb szereplővel találkozunk:

- Ralph, akit a "gyereksereg" vezetőnek választ;
- Röfi, akit mindenki csúfol, de mégis csak ő a társaság esze;
- Simon, csendes srác, aki barátságban van a természettel, ezen felül pedig bátor is és nem hisz a buta babonákban.
Ők hárman képviselik a civilizált gondolkodást, akik még megőrizték józanságukat és tényleg a szabaduláson munkálkodnak.

- Samseric, azaz Sam és Eric, az ikrek. Ők leginkább a két csapat között állnak, mert kezdetben Ralph-fal vannak, de a regény végére már Jacknél teljesítenek "szolgálatot", bár a törzs elveivel nincsenek igazán kibékülve és valójában csak a kényszer vitte rá őket a csatlakozásra.

- Jack, a kórus vezetője, így nem csoda, hogy rosszul érinti a gyerekek döntése. Valójában ha ő nem lenne, nem lenne konfliktus sem. A történet végére a vadászat teljesen elveszi az eszét.
- Roger, egyértelműen van hajlama a brutalitásra, bár én annyira nem találtam fontos szereplőnek, viszont az tény, hogy mindig Jack mellett állt. Mindösszesen két jelentős eseményben kapott szerepet,  olykor sorsdöntőt, de valójában alig olvashatunk róla.

Túlzás lenne azt mondanom, hogy tetszett a történet elvégre olyan súlyos emberi tulajdonságainkat vonultatja fel, amelyekkel nem szívesen nézek szembe. Megrázó, könyörtelen és szívszaggató.

Mikor végeztem a könyvvel nem akartam ember lenni.

Mondjuk ahhoz, hogy ez a könyv ilyen hatást gyakoroljon ránk el kell érni egy bizonyos kort, mert sokszor kell a sorok között olvasni, még ha az író olyan egyértelműen is fogalmaz.

Ennyi molybolyagot érdemelt:

A film:

Én a Harry Hook 1990-ben rendezett film változatot láttam, és hát nem igazán voltam vele elégedett. 

Ha valaki ezzel szeretné a regény elolvasását kiváltani, akkor ne ezt nézze meg, mert sok mindenen  változtattak. Kicsit talán modernizálták is, bár az  annyira nem jelentős.

Egy lassú lefolyású cselekményről van szó, amin én - aki már ismerte a történetet - nagyon eluntam magamat. A párom, aki nem olvasta a könyvet hasonló véleményen volt, bár érdekesnek találta. Viszont azt mondta, hogy még egyszer nem nézné meg, illetve bosszantotta a vége. Mivel az  megegyezett a könyvével, ezért a miatt nem háborodtam fel,  viszont miközben néztük én folyamatosan azon pufogtam, hogy mi mindent változtattak meg.

Csak 1-2 példát hozok:

1. a repülőgép a tengerbe zuhant és ő onnan eveztek ki a partra;

2. volt felnőtt a túlélők között;

3. a gyerekek valamilyen kadét  iskolából voltak valók;

4. a szereplő válogatáson nem sikerült a megfelelő gyerekeket kiválogatni és a szerepeket elosztani. (pl.: Ralphnak kellett volna szőkének lenni, nem Jacknek.) Bár a Jacket megformáló gyerek tényleg nagyon jól hozta a negatív szereplőt.

Összességében a filmet nem ajánlom, maximum az 1963-as változatát. A trailer alapján az teljesen hű a könyvhöz.

~*~

Majdnem rögtönzött esszé a könyvről itt: A Legyek Ura
Legyek Ura játék, hogy jobban megértsd a könyvet és még tanulhatsz is belőle: Lord of the Flies Game