Előre szólok, hogy senkit nem szeretnék megbántani, de ez a könyv egy Gyönyörű sorscsapás volt!
Azt hittem már sosem lesz vége, de aztán valahogy mégis csak átvergődtem magamat rajta és azt kell, hogy írjam ebben az évben eddig ez a 2. legrosszabb könyv, amit a kezemben fogtam.
Azon túl, hogy a legtöbbször a fejemet a falba vertem volna, kissé összecsapottnak, kidolgozatlannak éreztem a történetet.
Azon túl, hogy a legtöbbször a fejemet a falba vertem volna, kissé összecsapottnak, kidolgozatlannak éreztem a történetet.
Az írónő a könyv végén írja is, hogy "köszönet mindenkinek az Atriánál, aki tett azért, hogy a regényem ilyen gyorsan megvalósuljon". Hát szerintem is egy csöppet túl gyorsan adták ki ezt a könyvet, még egy pár évig igazán dolgozhatott volna rajta, mert ez egy elég gyatra eresztés volt a részéről. Nem is értem, hogy hogy a manóba lett ez Bestseller. Ennyire felhígult volna a New York Times olvasói közönsége? Vagy most mi történt?
Csak mert azt vettem észre, hogy az utóbbi időben a legkelendőbb könyvei engem valahogy nem hengerelnek le... :(
Persze - be kell vallanom - ehhez a könyvhöz is nagy előítélettel álltam neki, hiszen köreimben sokan úgy emlegették, mint a Szürke ötven árnyalatának tini verzióját. Mivel a Szürkét még nem volt szerencsém elolvasni, gondoltam legalább ezzel a könyvvel megpróbálom tartani a lépést a mostani újdonságosokkal (bár már ez is tavalyi megjelenésű). De most valahogy úgy érzem, hogy a továbbiakban ezt nem feltétlenül kell erőltetnem...
Természetesen nagyon hálás vagyok a könyv tulajdonosának, Marcsi8909-nak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta a példányát és csak sajnálni tudom, hogy nálam nem érte el a kellő hatást. :(
Na, de had kezdjem megint csak az elején...
Ennyi molybolyagot érdemelt:
INNEN SPOILER VESZÉLY!
Szomorú, de már az első oldalon kiborultam, amikor még csak az ajánlást olvastam:
"A rajongóknak, akiknek
a történetmesélés iránti szeretete
az óhajt a kezükbe fogott könyvvé varázsolta"
Biztos velem van a baj, de ez a mondat nem lett egy kicsit nyakatekert, erőltett, nem magyaros? Nem tudom, hogy angolul hogyan hangozhatott, de ha eredetlieg is ilyen volt, akkor én már itt visszadobtam volna a kézíratot. Ha meg később kerűlt bele, akkor meg hol vannak a lektorok?
Ráadásul tudtommal a mondatok végére pontot szokás tenni... na mindegy.
Tudom, tudom, ne legyek már ilyen szőrszál hasogató, de szerintem meg igenis DE! Ez egy Bestseller regény, naná hogy nagyító alá fogom venni, főleg hogy az ember az ilyen könyveknél magasra teszi a mércét, mind a tartalomnál, mind a kiadásnál.
Tehát miután túl jutottam az első sokkon, belevágtam a történetbe. Az elején még semmi extra nem történik. Szokásosan megismerjük a szereplőket (akik szerintem nagyon tipikus jelenségek), a helyszínt és a környezetet. Ezzel semmi baj nem is volt.
Aztán jöttek a bonyodalmak, amikor Abby eldöntötte, hogy nem fog behódolni a nagymenő Travis "Veszett Kutya" Maddoxnak, ezzel egyértelműen felkeltve annak érdeklődését. Persze már a történet legelején mindenki tisztában van azzal, hogy ez a két ember úgyis összefog jönni, de nyilván ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor nem írtak volna róla majdnem 500 oldalon keresztül! Így a könyvnek az ezután következő cselekményfolyamát elnézem, hiszen egy romantikus könyvnek ez a lényege. A végeláthatatlan szenvedés, amíg a szerelem minden gondot és problémát elsöpör. Nyilván, mivel én is nő vagyok, szeretem az ilyen sztorikat, de ezt... ezt nem vette be a gyomrom.
(Megmondom őszintén én a könyv közepén azért rendesen drukkoltam, hogy legyen valami igazi dráma, ahol végre valahára felnőnek a szereplők. Pl.: Travis kórházba kerül, mert az egyik meccsén úgy megütik a halántékát - ilyen volt is a könyvben -, hogy elveszíti a látását vagy valami ilyesmi. Nah ez egy nagyon jó teszt lett volna Abby-kének. Vajon így is együtt maradt volna vele?
Gonosz vagyok, mi? Ez van. :P)
Onnantól kezdve hanyatlott a szemeben a könyv, amikor megjelentek a trágár kifejezések. Jó, én sem beszélek mindig szépen, főleg ha mérges vagyok, na de ezeket nem feltétlenül szeretem olvasni is! Arról nem is beszélve, hogy - mint korábban írtam - ez egy romantikus könyv. Nőknek! Manapság a nők köreiben, így szokás beszélni? Mert akkor én most nagyot csalódtam...
Aztán már a könyv elejétől ott van ez a "Gal" megszólítás. Értem én, hogy angolul a galambot pigeon-nek mondják és angolul jól hangzik az, hogy "Pig", de magyarul... Kérdem én, az ilyen jellegű kifejezéseket miért kell lefordítani?
Rendben, ezen is túl tettem a magam. A végére pedig már egészen megszoktam, sőt még az erotikával feltüzelt sorokat is, amikre az elején vinnyogva dülöngéltem a vonaton.
A következő döbbenet pedig az első sex - mert ezt nem hívhatom szeretkezésnek - jelenetnél volt.
Senki se próbálja már nekem azt bemagyarázni, hogy egy lány, aki még sosem volt együtt férfival azaz első együtt tölött éjszaka után simán otthagyja a szerelmét. Ez mekkora bolondság már?
Az meg aztán főleg vérlázító, hogy csakis azért adja oda a szűzességét, mert ettől várja azt, hogy a srác leszáljon róla!!! Őrület!
Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de én az enyémet igencsak óvatam és csak akkor adtam oda, amikor már biztos voltam abban, hogy az a valaki megérdemli és nemcsak egy kósza kaland leszek a számára. Egy nő sem vágyik erre! Ilyen NINCS!
Aztán meg - Abby hátterét ismerve - én egy picit azt is furcsáltam, hogy ő még szűz. Gondoljunk csak bele: egy 19 éves lány, aki szinte az egész életét Vegasban, a bűn városában tölötte, úgy hogy az apja szerencsjáték függő, az anyja meg alkholista... Tényleg sikerült neki megtartania?
Nem akarok rossz májú lenni, de elég hihetetlen, főleg ha azt a statisztikát nézzük, hogy az amerikai lányok már gimi elsőben arra gyúrnak, hogy minél előbb túlessenek rajta. Nah igen, ha ebből indulok ki akkor a fenti értetlenségemet sikerült is magamnak megmagyaráznom, viszont a főhős személye egyáltalán nem ezt akarja mutatni.
Szóval még mindig nem tudom összerakni...
De aztán a végén, a következő mondat után - ami Abby szájából hangzott el - rájöttem, hogy teljesen feleslegesen aggódom, hiszen ezt a dolgot valahogy ő sem éli meg valami mélyen.
Ez annyira kiábrándító, nem?
Néha olvastam olyan mondatokat, amelyekben szerintem az írónő megpróbálta megmutatni szunnyadó tehetéségét. (Direkt írtam szunnyadót, mert nekem nem sikerült megtalálnom...)
Ilyen mondat például ez:
És még volt pár ilyen mondat, de nálam ez vitte prímet. :)
Aztán, ami még nagyon, de nagyon nem tetszett az Travis mérhetetlen agressziója. Mindenkire ráronott, aki csak ránézett a barátnőjére. Igazi buta, üresfejű, bunyós képét mutatta, aki az erejét használja, hogy az akaratát érvényesítse.
Én komolyan vártam, hogy mikor fogja majd a drága Galt is jól elagyabugyálni, mert amiket írt az írónő, hát a srácra tutira ráfért volna egy jó kis pszichoterápiás kezelés.
Abby-t sem értettem, amikor kijelentette, hogy nem szeretné ha Travis megváltozna. Mi van??? - Miért? Az ilyen típusú férfiak azok, akik a tulajdonuknak nézik a nőket és nélkülük egy tapodtad sem lehet mozdulni. Nekem ugyan nem kellene egy ilyen fanatikus pasi, mert ez nem egészséges. De én még azt sem szeretném, ha valaki így fejezné ki az irántam táplált érzéseit, mint amit Travis mondott a 209. oldalon.
- De hát szeretlek, te geci! - elnézést a vurgális kifejezésért, de a fenti mondat nekem kb. ezzel egyenértékű.
Lehet, hogy túl büszke vagyok, de velem ne beszéljen így egy férfi se! Még akkor se, ha csak nyomatékosítani akar!
A leges-legvégén pedig a tetoválással tette fel az i-re a pontot. Azaz, ha ezt a könyvet fiatal felnőtteknek szánták, hát ez aztán tényleg rendkívűl példamutató cselekedet.
Ebből is csak azt tudtam levonni, hogy mennyire felelőtlenek. Félreértés ne essék, nekem is van tetoválásom, de én olyan helyre tetováltattam, ami az évek folyamán is ugyanúgy fog kinézni, mert nem fogja megzavarni egy terhesség vagy egy elhízás... Abban meg sosem gondolkodtam, hogy szöveget írassak magamra, főleg nem az aktuális párom nevét.
Talán most, ha Párommal túl éljük a 7. évünket, akkor lehet, megeshet, hogy elgondolkodom majd egy közös tetováláson, de én ennek nem vagyok a híve. A tetoválásodnak magadról kell szólnia, nem másról.
Jaj és nehogy kihagyjam a szerelmespár édes becézését! BÉBI!!!
Űristen! Ez mennyire rossz!
Én soha, de soha nem szerettem ez a megszólítást, ez kb. olyan, mint itthon a Cica. A hideg is kiráz tőle. Ha valaki így becézi a kedvesét - Uram bocsáss meg! - de én nem nézek ki belőle egy egyetemet, de még az általános iskolán is gondolkodom.
Összességében:
Én egy pillantra sem akartam Abby lenni. Szerintem Abby egy kifejezetten idegesítő figura és nem szerettem volna, ha Travis az én kegyeimért harcol.
Ismételten szeretném leszögezni, hogy senkit nem szeretnék megbántani, de szerintem ezt a könyvet csak az olyna nők tudják élvezni, akiknek valami vagy inkább valaki nagyon hiányzik az életéből. Én egyáltalán nem vágyok egy ilyen se veled-se nélküled kapcsolatra, többek között mert volt részem benne és higyjétek el nagyon nem volt jó... :(
Sajnos még rengeteg apró negatívumra kitréhetnék a könyvvel kapcsolatban, de inkább már nem szapulom tovább, mert azért elvétve voltak benne szép jelenetek is.
De azt meg kell hagyni, hogy a szereplők és az egész iskolai életükből nekem nem igazán az jött le, hogy ők főiskolára járnának. Wee értékelésével kell egyetértenem, a főiskolán ennyire nem ismerik egymást az emberek és nem is törődnek ennyire egymással. Ami valahol szomorú, valahol meg érthető, hiszen annyira sok ember van! Képtelenség mindenkit megismerni és megjegyzni! Ráadásul egy főiskolán már nincsenek ilyen menő és kevésbbé menő kasztok. Nekem még ez a menzás dolog is gyanús volt...
Amerikában tényleg van menza az egyetemen? De jó nekik!
Aztán meg - Abby hátterét ismerve - én egy picit azt is furcsáltam, hogy ő még szűz. Gondoljunk csak bele: egy 19 éves lány, aki szinte az egész életét Vegasban, a bűn városában tölötte, úgy hogy az apja szerencsjáték függő, az anyja meg alkholista... Tényleg sikerült neki megtartania?
Nem akarok rossz májú lenni, de elég hihetetlen, főleg ha azt a statisztikát nézzük, hogy az amerikai lányok már gimi elsőben arra gyúrnak, hogy minél előbb túlessenek rajta. Nah igen, ha ebből indulok ki akkor a fenti értetlenségemet sikerült is magamnak megmagyaráznom, viszont a főhős személye egyáltalán nem ezt akarja mutatni.
Szóval még mindig nem tudom összerakni...
De aztán a végén, a következő mondat után - ami Abby szájából hangzott el - rájöttem, hogy teljesen feleslegesen aggódom, hiszen ezt a dolgot valahogy ő sem éli meg valami mélyen.
-Életünk legjobb szexét éltük át? – mosolyogtam, és megszorítottam a kezét. /Abby/Én speciel a szerelmemmel szeretkezni szoktam, nem szexelni. És az is biztos, hogy nem szokott "lökögetni".
(232.old. /e-book/)
Ez annyira kiábrándító, nem?
Néha olvastam olyan mondatokat, amelyekben szerintem az írónő megpróbálta megmutatni szunnyadó tehetéségét. (Direkt írtam szunnyadót, mert nekem nem sikerült megtalálnom...)
Ilyen mondat például ez:
Secegett a pólóm, amikor kibújtam belőle, a lassan beköszöntő téllel nőtt a statikus elektromosság.Első reakcióm: WTF??? (Igen, és én itt már csúnyán beszélek.) Emlékeztek még főiskoláról a relációanalízises feladatokra? Nah ennél a mondatnál a következő a megoldás: IGAZ, HAMIS, a két kijelentés között NINCS KAPCSOLAT!
(191.old.)
És még volt pár ilyen mondat, de nálam ez vitte prímet. :)
Aztán, ami még nagyon, de nagyon nem tetszett az Travis mérhetetlen agressziója. Mindenkire ráronott, aki csak ránézett a barátnőjére. Igazi buta, üresfejű, bunyós képét mutatta, aki az erejét használja, hogy az akaratát érvényesítse.
Én komolyan vártam, hogy mikor fogja majd a drága Galt is jól elagyabugyálni, mert amiket írt az írónő, hát a srácra tutira ráfért volna egy jó kis pszichoterápiás kezelés.
Abby-t sem értettem, amikor kijelentette, hogy nem szeretné ha Travis megváltozna. Mi van??? - Miért? Az ilyen típusú férfiak azok, akik a tulajdonuknak nézik a nőket és nélkülük egy tapodtad sem lehet mozdulni. Nekem ugyan nem kellene egy ilyen fanatikus pasi, mert ez nem egészséges. De én még azt sem szeretném, ha valaki így fejezné ki az irántam táplált érzéseit, mint amit Travis mondott a 209. oldalon.
- Hagyd csak. Kibaszottul gyönyörű vagy. /Travis/Erre nekem egy régi esett jutott eszembe, amikor a villamoson utaztam és József városi piac környékén fölszállt egy szerelmes pár. Valamin veszekedtek, mire a férfi felkiáltott:
- De hát szeretlek, te geci! - elnézést a vurgális kifejezésért, de a fenti mondat nekem kb. ezzel egyenértékű.
Lehet, hogy túl büszke vagyok, de velem ne beszéljen így egy férfi se! Még akkor se, ha csak nyomatékosítani akar!
A leges-legvégén pedig a tetoválással tette fel az i-re a pontot. Azaz, ha ezt a könyvet fiatal felnőtteknek szánták, hát ez aztán tényleg rendkívűl példamutató cselekedet.
Ebből is csak azt tudtam levonni, hogy mennyire felelőtlenek. Félreértés ne essék, nekem is van tetoválásom, de én olyan helyre tetováltattam, ami az évek folyamán is ugyanúgy fog kinézni, mert nem fogja megzavarni egy terhesség vagy egy elhízás... Abban meg sosem gondolkodtam, hogy szöveget írassak magamra, főleg nem az aktuális párom nevét.
Talán most, ha Párommal túl éljük a 7. évünket, akkor lehet, megeshet, hogy elgondolkodom majd egy közös tetováláson, de én ennek nem vagyok a híve. A tetoválásodnak magadról kell szólnia, nem másról.
Jaj és nehogy kihagyjam a szerelmespár édes becézését! BÉBI!!!
Űristen! Ez mennyire rossz!
Én soha, de soha nem szerettem ez a megszólítást, ez kb. olyan, mint itthon a Cica. A hideg is kiráz tőle. Ha valaki így becézi a kedvesét - Uram bocsáss meg! - de én nem nézek ki belőle egy egyetemet, de még az általános iskolán is gondolkodom.
Összességében:
Én egy pillantra sem akartam Abby lenni. Szerintem Abby egy kifejezetten idegesítő figura és nem szerettem volna, ha Travis az én kegyeimért harcol.
Ismételten szeretném leszögezni, hogy senkit nem szeretnék megbántani, de szerintem ezt a könyvet csak az olyna nők tudják élvezni, akiknek valami vagy inkább valaki nagyon hiányzik az életéből. Én egyáltalán nem vágyok egy ilyen se veled-se nélküled kapcsolatra, többek között mert volt részem benne és higyjétek el nagyon nem volt jó... :(
Sajnos még rengeteg apró negatívumra kitréhetnék a könyvvel kapcsolatban, de inkább már nem szapulom tovább, mert azért elvétve voltak benne szép jelenetek is.
De azt meg kell hagyni, hogy a szereplők és az egész iskolai életükből nekem nem igazán az jött le, hogy ők főiskolára járnának. Wee értékelésével kell egyetértenem, a főiskolán ennyire nem ismerik egymást az emberek és nem is törődnek ennyire egymással. Ami valahol szomorú, valahol meg érthető, hiszen annyira sok ember van! Képtelenség mindenkit megismerni és megjegyzni! Ráadásul egy főiskolán már nincsenek ilyen menő és kevésbbé menő kasztok. Nekem még ez a menzás dolog is gyanús volt...
Amerikában tényleg van menza az egyetemen? De jó nekik!
Kara soraival zárom a bejegyzésem, mert ő legalább megragadta a lényeget:
- Ketten együtt kész sorscsapás vagytok. /Kara/
(241.old.)
Ui.: A fordításról pedig még annyit, hogy azért ennél egy kicsit több időt kellett volna rászánni. Vagy legalább alaposabban át kellett volna nézni.
Ui2.: FFG véleményével is teljesen egyetértek, amit én itt nem írtam le, azt nála elolvashatjátok: Gyönyörű sorscsapás
Ui2.: FFG véleményével is teljesen egyetértek, amit én itt nem írtam le, azt nála elolvashatjátok: Gyönyörű sorscsapás
0 hozzászólás:
Szólj hozzá!