Hogy ellopjuk Hans Hubermann kifejezését: kezdődik a móka!
Ezt a bejegyzésemet egy molyos esemény miatt alkotom (bár a most bemutatásra kerülő könyvről, amúgy is írtam volna, de ez így most szerintem jobb lesz!), amit @Niki indított és úgy döntöttem, hogy - ha már van blogom és eldöntöttem, hogy aktívan blogolok - részt veszek benne.
Kötelezők a pupillám tükrében:
Gondolom azok, akik követik az esemény blogolóit nem fognak azon meglepődni, ha én is azzal kezdeném, hogy én milyen viszonyban állok a kötelezőkkel.
Tehát nekem az a véleményem, hogy az első időkben az olvasás szeretetét kell megtanítani a gyerkőcökkel, amit az én esetemben már csírájában elfojtottak, miután a tanító néni pálcával elverte a kezemet azért, mert nem tudtam elolvasni egy szót...
Ez az igen "motiváló" esemény annyira rányomta a bélyegét az olvasási szokásaimra, hogy általános iskolában egy kezemen megtudom számolni hány könyvet is vettem a kezembe. A kötelezők hallatán pedig még a víz is kivert, így inkább csak a rövidített verziókra koncentráltam. Persze, azért akadt egy-két kivétel, ilyen volt például a Kinizsi Pál és a Koppányi aga testamentuma, amiket nagyon élveztem, de a Pál utcai fiúk és a Kincskereső kisködmön jól arcon vágtak és ezen még Jókai Aranyembere sem segített, amit végül fel is adtam a rengeteg tájleírás miatt.
Így az általános iskolai kötelezőkről inkább nem is nyilatkoznék, mert a legtöbbje inkább csak megerősített abban, hogy én nem szeretek olvasni. És mivel még elolvasni sem olvastam el mindet, szerintem nem is mondhatok róluk véleményt.
Ennek persze mai napig megvan a böjtje, mert az olvasási sebességem az átlagnál is alacsonyabb és ha valamit hangosan fel kell olvasnom elcsuklik a hangom, izzad a tenyerem, tehát totál képzavar és még a megszokottnál is többet hibázok. A hangsúlyozásom pedig egy katasztrófa!
Ezt most azzal próbálom orvosolni, hogy néha felolvasok a Kedvesemnek este, mert ha majd lesznek gyermekeim mindenképpen szeretnék nekik esti mesét olvasni. És hát azokat csak nem mindegy, hogyan olvassa az ember, nem?
De, hogy ne legyen annyira drámai a helyzet, olyan 8.-os, 9.-es korom körül elkezdett megtörni a jég. Olvasási gyűlöletemet Stephen King Carrie-je (tudom, erős kezdés) egy csöppet feloldotta. Jól emlékszem arra a napra. Épp az éves Őrségi vásáron sétáltam szüleimmel, amikor egy könyvárus mellett haladtunk el és egyszer csak megakadt a szemem a borítón. Fogalmam sincs, hogy mi fogott meg benne, mert annyira azért nem egy ütős példány, de én tudtam, hogy el akarom olvasni. Szüleimnek szóltam is és ők készséggel megvették nekem, majd bő egy hét alatt el is olvastam (nálam ez akkor rekordnak számított). Azóta is kedvencként gondolok rá. :)
Innentől kezdve egyre többet olvastam, de a gimis kötelezőkkel továbbra is hadilábon álltam.
Iskola + könyvek. Kösz, de nem!
Bevallom onnan semmi maradandóra nem emlékszem... Na jó az oroszokat bírtam, meg az Édes Annát, meg elkezdtem A Mester és Margaritát, de aztán az is visszakúszott a polcra.
Ha így nézzük akkor nálam a kötelezők teljes csődöt mondtak. Talán ezért is jelentkeztem erre eseményre, hogy ajánlhassak egy olyan könyvet, ami képes lehet maradandó élményt okozni a fiataloknak. De az is lehet, hogy a bejegyzés végén szerintetek túl magasra tettem a lécet a választott művemmel.
Ennek persze mai napig megvan a böjtje, mert az olvasási sebességem az átlagnál is alacsonyabb és ha valamit hangosan fel kell olvasnom elcsuklik a hangom, izzad a tenyerem, tehát totál képzavar és még a megszokottnál is többet hibázok. A hangsúlyozásom pedig egy katasztrófa!
Ezt most azzal próbálom orvosolni, hogy néha felolvasok a Kedvesemnek este, mert ha majd lesznek gyermekeim mindenképpen szeretnék nekik esti mesét olvasni. És hát azokat csak nem mindegy, hogyan olvassa az ember, nem?
De, hogy ne legyen annyira drámai a helyzet, olyan 8.-os, 9.-es korom körül elkezdett megtörni a jég. Olvasási gyűlöletemet Stephen King Carrie-je (tudom, erős kezdés) egy csöppet feloldotta. Jól emlékszem arra a napra. Épp az éves Őrségi vásáron sétáltam szüleimmel, amikor egy könyvárus mellett haladtunk el és egyszer csak megakadt a szemem a borítón. Fogalmam sincs, hogy mi fogott meg benne, mert annyira azért nem egy ütős példány, de én tudtam, hogy el akarom olvasni. Szüleimnek szóltam is és ők készséggel megvették nekem, majd bő egy hét alatt el is olvastam (nálam ez akkor rekordnak számított). Azóta is kedvencként gondolok rá. :)
Innentől kezdve egyre többet olvastam, de a gimis kötelezőkkel továbbra is hadilábon álltam.
Iskola + könyvek. Kösz, de nem!
Bevallom onnan semmi maradandóra nem emlékszem... Na jó az oroszokat bírtam, meg az Édes Annát, meg elkezdtem A Mester és Margaritát, de aztán az is visszakúszott a polcra.
Ha így nézzük akkor nálam a kötelezők teljes csődöt mondtak. Talán ezért is jelentkeztem erre eseményre, hogy ajánlhassak egy olyan könyvet, ami képes lehet maradandó élményt okozni a fiataloknak. De az is lehet, hogy a bejegyzés végén szerintetek túl magasra tettem a lécet a választott művemmel.
Mit?
Mivel én (most már) szeretem a klasszikusokat, próbáltam egy olyan művet választani, ami - szerintem - idővel oda fog kerülni, de még az 1001 könyv listán is szerepelnie kellene. De ehhez még sok víznek kell lefolynia a Dunán.
Viszont amit biztosan nem lehet szem elöl téveszteni, hogy a molyok szerint is ez a 35. legjobb szépirodalmi mű!
Nem is húzom tovább, a választott - kötelezőnek ajánlott könyvem:
Viszont amit biztosan nem lehet szem elöl téveszteni, hogy a molyok szerint is ez a 35. legjobb szépirodalmi mű!
Nem is húzom tovább, a választott - kötelezőnek ajánlott könyvem:
Köszönet érte @Véda-nak!
~*~
Kiknek?
Ennek a kérdésnek a megválaszolásán sokáig gondolkodtam. Nehéz döntés volt, mert nem szerettem volna lebecsülni, megbántani a fiatalabb korosztályt, de végül arra jutottam, hogy tényleg vannak olyan könyvek, amikhez valóban meg kell érni. (És itt nyilván nem a testi érettségre gondolok.)
Mivel a történet a 2. világháború idején játszódik, gondolom senkinek sem mondok azzal újat, hogy mindenképpen az időtáján kellene kötelezőnek jelölni, amikor már a tananyagokban is ezt fogják venni a diákok. Ennek tekintetében két osztályra szűkült a választhatók száma: 8. vagy 12.
Én végül a 12.-esek mellett döntöttem.
Bár az általános iskolában sok drámai kimenetelű történetet olvastatnak a gyerekekkel, azokban mégis könnyebben el lehet különíteni a rossz és a jó dolgokat. Viszont ennek a könyvnek az olvasása közben még egy felnőtt is elbizonytalanodik a lopás témáját illetően. Hiszen a körülmények borzasztóan meghatározhatják egy-egy tettünket!
Így - úgy gondolom, hogy - ezeket félreértelmezhetik vagy akár bátorítólag is hat hatnak. Tehát a morális fejlődést nem feltétlenül segítik elő, mert a könyvben lévő eseményeket még nehéz lenne nekik elmagyarázni. Szerintem.
Meg úgy összességében: ez egy nehéz könyv. A sorok között is kell tudni olvasni és egy-egy momentumon el kell gondolkodni, ami lehet még a gimiseknek is kifoghat.
Ezek után joggal fogalmazódhat bennetek meg az a kérdés, hogyha ÉN ilyen nehéznek (felfoghatatlannak) gondolom, akkor miért is ajánlom?
Bár az általános iskolában sok drámai kimenetelű történetet olvastatnak a gyerekekkel, azokban mégis könnyebben el lehet különíteni a rossz és a jó dolgokat. Viszont ennek a könyvnek az olvasása közben még egy felnőtt is elbizonytalanodik a lopás témáját illetően. Hiszen a körülmények borzasztóan meghatározhatják egy-egy tettünket!
Így - úgy gondolom, hogy - ezeket félreértelmezhetik vagy akár bátorítólag is hat hatnak. Tehát a morális fejlődést nem feltétlenül segítik elő, mert a könyvben lévő eseményeket még nehéz lenne nekik elmagyarázni. Szerintem.
Meg úgy összességében: ez egy nehéz könyv. A sorok között is kell tudni olvasni és egy-egy momentumon el kell gondolkodni, ami lehet még a gimiseknek is kifoghat.
Ezek után joggal fogalmazódhat bennetek meg az a kérdés, hogyha ÉN ilyen nehéznek (felfoghatatlannak) gondolom, akkor miért is ajánlom?
Mert...
1. Eszméletlenül sokat lehet belőle tanulni! Csak hogy párat említsek:
- A könyv gyönyörűen rámutat az apró dolgok, cselekedetek fontosságára. Ez a mostani anyagias világunkban nagyon fontos, hogy ne feledkezzünk meg arról, nem csak a drága ajándékokkal okozhatunk örömet egy embertársunknak.
Vagy hogy hogyan tartsunk ki az elveink mellett, hogyan legyünk bajtársiasak és hogy értékeljük az éltünket.
- Irodalom órán, nagyon jól lehet gyakoroltatni vele a motívumokat és a szimbólumokat. Sőt még a megszemélyesítésre is akadnak példák!
"A konyhában azokon a reggeleken a papa életre keltette a harmónikát. Szerintem ez értelmes mondat, ha jól belegondolunk. Honnan tudjuk, hogy valami életre kel? Az ember megnézi, hogy lélegzik-e."
(44. oldal)
- És hát persze a történelem órákat is fel lehet vele "dobni". Utánanézni egy-egy eseménynek, amik a szereplőkkel történetek és azokat nagyító alá venni.
- Itt nem csak az írói stílusra gondolok - ami szerintem egyszerűen zseniális! -, hanem a narrátorra is. Szerintem a Halál nagyon is életszerűen lett ábrázolva. Ha tényleg létezik, én ilyennek képzelném, ráadásul közel sem negatív.
"Értitek?
Még a halálnak is van szíve."
(268. oldal)
Nekem főleg azzal, hogy a 2. világháborút most nem csak egy adott (főleg zsidó származású) személy szemszögéből ismerhettem meg, hanem sok átlag német polgáron keresztül. Persze itt is van főszereplő, de abból is inkább három, akik ráadásul a német társadalom különböző rétegeiből vannak és ez roppantul érdekes.
3. Van benne humor. Igaz - kesernyés, de azért az ember csak-csak mosolyog rajta.
4. A könyv nagy előnyének tartom még azt, hogy olvasás közben aprólékosan felkészít a befejezésre. Így amikor megtörténik a "Bumm", nem kapkodunk levegő után, hanem valamelyest el tudjuk fogadni azt."Mi a Bajor Temetői Társaságnál reméljük, hogy kellően informáltuk és szórakoztattuk önöket a sírásás technikájáról, biztonsági előírásairól és kötelmeiről írt munkánkkal. A legnagyobb sikereket kívánjuk önöknek a temetkezési mesterségben való pályájukon, és reméljük, hogy e könyv segítségükre szolgál valamelyest."(98. oldal)
Viszont még ezek ellenére sem találhatjuk ki, mi is lesz a pontos befejezés.
Magyarul: továbbra is fenntartja az olvasó érdeklődését, néha igazán "jelentéktelennek" tűnő dolgok leírásával - amiket úgy ír le, hogy nagyon is izgalmasak, érdekesek - és minden álláspontját még véka alá sem rejti!
Még sorolhatnám a pontokat, de akkor már túl sok mindent árulnék el a tartalomból. Úgy gondolom ha ebben a 5 pontban nem tudtalak meggyőzni Benneteket, a további pontok sem segítenének."Hát. igen, komisz vagyok. Elrontom a végét, nemcsak az egész könyvnek, hanem ennek a résznek is. Előre elmondtam nektek két eseményt, mert nem nagyon érdekel, hogy izgalmasan meséljek. Unom a rejtélyeket. Fárasztanak. Tudom, hogy mi fog történni, így hát ti is tudjátok. Az odáig vezető machinációk azok, amik kétségbe tudnak ejteni, amik zavarba ejtenek és megdöbbentenek."
Azok érdekelnek.
(269. oldal)
De higgyétek el, tényleg megéri elolvasni. ;)
Végezetül pedig
EGY APRÓ KIS TÉNY: ENNEK KÖTELEZŐNEK KELL LENNIE!
Ennyi molybolyagot érdemelt:
0 hozzászólás:
Szólj hozzá!