Lengyel Dávid és Kuba Richárd - Holtak világa : A jóslat + Kozma András naplója

A tavasz, a kikelet, a megújulás évszaka... Gyakorlatilag ezt "jelzi" a Húsvét is, ami Krisztus feltámadását ünnepli, és bevezet bennünket ebbe a lázas, illatos, nyüzsgő világba, a téli nyugalom után. Én is valami hasonló témakörben kezdtem el olvasgatni áprilisban... bár kissé fonákjáról megközelítve a dolgot, ha úgy vesszük. Mert ugye egy zombi-apokalipszis lehet nyüzsgő és lázas, de illatos és ténylegesen megújuló aligha. :)

Andrea Hirata - A végletek szigete

Szükség van néha arra, hogy elolvassunk, illetve megtapasztaljunk valami távoli országból származó történetet, hogy az az életünk valamely szegletét más megvilágításba helyezhesse. Szándékosan mondom, hogy megtapasztaljunk ezáltal dolgokat, mert (hiszen nem véletlenül választotta a Libri sem tavaly év végén azt a szlogent, hogy:) "minden könyv hozzánk tesz valamit". Végig rágni magunkat egy olyan könyvön, amit az író egy pici szigeten vetett papírra, ahol egyszerre muzulmán, hindi és keresztény a lakosság, a kultúra és a mondavilág azt hiszem már önmagában is nagy kaland, és igenis valamilyen tapasztalatot jelent.

Aimee Bender - A citromtorta különös szomorúsága

Srácok! Aki csak egy kis vonzalmat érez a különlegességek iránt az ragadja meg, szerezze meg, kérje kölcsön és olvassa el ezt a könyvet! Azt már most megmondom, hogy csak szuperlatívuszokban tudok róla bármit is mondani! :)

Szívem szerint végig mesélném az egészet, de ahhoz minden kellene: hang, gesztikuláció, kép és hogy a mondatokat féllélegzetekkel szakítsam meg, mert annyira el akarom mondai. :) Ezt a könyvet a Molyon találtam meg, az utazókönyvek között, és a címe annyira hívogatóan furcsa volt, hogy muszáj volt elolvasnom. (Emlékeztek? Vannak könyvek, amik megmagyarázhatatlanul vonzanak bennünket )

Helen Uri - A legjobbjaink

Több szempontból is nagy első nekem ez a mű. Egyrészt ez az első utazókönyv, amire beneveztem, másfelől pedig ez az első északi írás, amit elolvastam. Már évek óta látom, hogy nagyon nyomulnak a skandinávok, és túl snassz lett volna Jo Nesbo-val indítani. (Bár inkább azt mondanám, hogy szerintem csak mi fedeztük fel ilyen későn őket, mert az kizárt, hogy minden dán, norvég, svéd, finn, stb író egyszerre időzítette a könyvei kiadását, hogy elárasszák velük a világot...Kizárt!) Műfaját tekintve is első élmény, mert ezt "egyetemi regénynek" nevezik. Nem is tudtam, hogy van ilyen is...Kriminek nevezik valamelyik cikkben, amit találtam róla; hát ne a pisztolyos-üldözős krimi lebegjen a szemünk előtt; nevezzük inkább tudományos kriminek... :) 

Carrie Ryan - Kezek és fogak erdeje

Befejeztem és nem örülök neki, mert ez egy borzasztóan jó történet volt!!!

Először is nagyon köszönöm a lehetőséget @Viktoria_Bojtos-nak, hogy ezt a hátborzongató könyvet a kezemben tarthattam. :)

Másodszor.

Nem igazán találom a szavakat, de azt már most tudom, hogy ennek a kedvencek között van a helye. Komolyan mondom, az utóbbi időben - könyv miatt - még nem izgultam ennyit, mint most!

Fura, de itt a csodálatom pont fordítva jelent meg, mint az Incarceronnál. Azt direkt lassan olvastam, hogy minél tovább élvezhessem a különös tájakat és hogy az ottani kultúrák mindegyikét jól magamba szippanthassam. Na most itt - a folyamatos feszültség miatt - egyszerűen nem tudtam letenni!

Egyfolytában azon járt az eszem, hogy vajon mi jöhet még?!

És tényleg! Az írónő egy pillanatra sem hagyott unatkozni.

Ennyi molybolyagot érdemelt:

A könyvnek először csak a címe keltette fel az érdeklődésemet, majd a borítója is megtetszett. Valójában a magyar kiadás borítóját sokkal találóbbnak tartom, mint a külföldi társaiét. Na jó talán volt egy, ami jobban megfogott, de az is csak azért mert az olyan szép. De ettől függetlenül, szerintem a miénk nagyon jól visszaadja azt az életérzést, amiben Mary-ék élnek. 

Igen a főhőst, akinek a szemszögéből láthatjuk az egész cselekményt, Mary-nak hívják. Se vezetéknév, se becenév, csak így egyszerűen.

Bevallom ezen egy kicsit meglepődtem, mert valahogy nem számítottam ilyen egyszerű nevekre. Bár - így most belegondolva - nem tudom miért vártam, hogy majd furcsábbnál-furcsább nevekkel fogok találkozni.

De a nevekről ennyi elég is, mert ez közel sem olyan fontos, mint maga a történet, ami olyan hihetetlenül, de mégis élethűen az elmém elé tárult.

 INNEN SPOILER VESZÉLY!

Takeshi Kitano - Fiú

Kicsit aggódtam, hogy az idei évben sem fogok semmilyen japán vonatkozású irodalmat olvasni a mangákon kívül, de hála a magasságosnak nem így lett! :)

Takeshi Kitano nevével legelőször akkor találkoztam, amikor megnéztem a Battle Royal című filmet, ahol ő játszotta az "osztályfőnököt". Akkor még nem tudtam, hogy a film valójában egy könyvnek az adaptációja, viszont a szereplők, a történet hatalmas hatást gyakoroltak rám. Kitano-sensei arcát pedig jól bevéstem az emlékezetembe.

Aztán később rábukkantam a Tabu című filmre, amiben szintén ő szerepelt, de itt már lényegesen pozitívabb karaktert alakított és mivel ez is nagyon tetszett, így már biztos voltam benne, hogy a nevére mindig fel fogom kapni a fejemet.

És így is lett!

Amikor le_miserable utazókönyvvé tette eme művet, én az elsők között feljelentkeztem rá, aztán a szerencse, az élet, a helyzet úgy hozta, hogy kevéssel a feljelentkezésem után, már a kezembe is foghattam ezt az apró könyvecskét. 
Tényleg nagyon apró, hiszen - mint kiderült - ez egy zsebkönyv, amihez mintha a történetek is hozzá zsugorodtak volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy a benne foglaltak minősége nem volt számomra megfelelő, sőt kifejezetten tetszett. Bár azt meg kell hagyni, hogy hiába vagyok hozzászokva a japánok függő végű témazárásaihoz, azért szívesen olvastam volna még többet a szereplőkről. De persze azt is megértem, hogy az író csak egy-egy "hétköznapi" eseményt akart kiemelni, amik nap, mint nap előfordulhatnak Japánban vagy bárhol a világon.
A rövid történetek között találkoztam jó pár olyan mondattal is, amik az élet nagy igazságaira mutatnak rá. Szerintem ezek a novellák igenis komplexek, még ha olyan kezdetlegesnek is tűnnek.

INNEN SPOILER VESZÉLY!

J. R. Ward - Éjsötét szerető

Úgy érzem kicsit sok lesz már a "jóból".

Két erotikus könyv egymás után. Hová tettem az eszem?!

Sose nem szerettem az ilyen jellegű könyveket, de akkor mégis miért is olvasom őket?

Az első esetben (Gyönyörő sorscsapás) a kíváncsiságom kiütéssel győzött a józan ítélőképességem felett.

A mostani esetben viszont egy kihívás miatt fogtam a kezembe Ward - Fekete tőr testvériség sorozatának első kötetét.

Természetesen ez a könyv is nagy népszerűségnek örvend az olvasók körében, ezért - mint ilyenkor mindig - előítéletes hozzáállásomat most sem rejthettem véka alá. Tehát nem vártam tőle semmi jót.

Jamie McGuire - Gyönyörű sorscsapás

Előre szólok, hogy senkit nem szeretnék megbántani, de ez a könyv egy Gyönyörű sorscsapás volt!

Azt hittem már sosem lesz vége, de aztán valahogy mégis csak átvergődtem magamat rajta és azt kell, hogy írjam ebben az évben eddig ez a 2. legrosszabb könyv, amit a kezemben fogtam.
Azon túl, hogy a legtöbbször a fejemet a falba vertem volna, kissé összecsapottnak, kidolgozatlannak éreztem a történetet.

Az írónő a könyv végén írja is, hogy "köszönet mindenkinek az Atriánál, aki tett azért, hogy a regényem ilyen gyorsan megvalósuljon". Hát szerintem is egy csöppet túl gyorsan adták ki ezt a könyvet, még egy pár évig igazán dolgozhatott volna rajta, mert ez egy elég gyatra eresztés volt a részéről. Nem is értem, hogy hogy a manóba lett ez Bestseller. Ennyire felhígult volna a New York Times olvasói közönsége? Vagy most mi történt?

Csak mert azt vettem észre, hogy az utóbbi időben a legkelendőbb könyvei engem valahogy nem hengerelnek le... :(

Új "őrület" köszöntött a könyvmolyokra

Már korábban is gondoltam rá, hogy egy icipicikét írnom kellene arról ami az idei évben totálisan a hatalmába kerített.

Nem, itt most nem a moly.hu-ról fogok áradozni (bár azt is megtehetném, de az már uncsi lenne :P), hanem inkább annak egy új funkciójáról!

Az első utazókönyvek:

Szóval ez az egész emlékeim szerint (de javítsatok ki, ha tévednék) egy mozgalommal kezdődött, de sajnos már az országra nem emlékszem pontosan.

A mozgalom neve és egyben jelszava a következő volt: "Hagyj el egy könyvet!"

Amennyire vissza tudok erre emlékezni - mert már nem most volt - még a TV-ben is meséltek erről a nyugaton indított és hódító őrületről. A lényege annyi volt, hogy az éppen aktuálisan elolvasott könyvedet, amit szerinted másoknak is érdemes lehet a kezükben forgatni, egyszerűen ott "felejted" egy parkban, a vonaton, buszon, buszmegállóban, kávézóban, metrón, étteremben vagy éppen amerre jársz!

De azért, hogy ne csak úgy teljesen kontrollálatlanul lézengjenek a könyvek, a mozgalom tagjai - azaz a könyv tulajdonosa a címoldalra pár mondatban összefoglalta, hogy mi is a célja ennek az elhagyott könyvnek. A mozgalom résztvevői még egy weboldalt is létrehoztak, hogy a könyvek utazását lehessen követni. Ehhez persze szükséges volt a könyveket ellátni egy egyedi azonosítóval és a megtalálónak csak annyi dolga volt/van, hogy ezzel beregisztrál az oldalra.

Ez az oldal még ma is működik (Bookcrossing) és több száz regisztrált könyvet tartalmaz. Ráadásul az évek folyamán már sokkal jobban kiépített a rendszer. Rengeteg lehetőségekkel bővült a repertoár: a könyvet - a hagyományhoz híven - elhagyhatod, vagy odaadhatod egy barátodnak, aki majd egy másiknak adja tovább, vagy akár kereshetsz egy embert az oldalról, akinek szerepel a kívánságlistáján, majd elküldheted neki postán. De például rendeznek találkozókat vagy léteznek már olyan helyek is, ahol rendszeresen elhagynak könyveket! Akár oda is el lehet látogatni és ki tudja, talán új barátságokat is köthet az ember. 

Szóval így születtek meg az első "Utazókönyvek".

Hogy ez miképpen is néz ki itthon?

Természetesen itthon is megpróbáltak elhagyogatni könyveket és én abban az időben nagyon figyelmesen jártam az utcákat, de valahogy egybe sem sikerült belebotlanom. De hát ilyen az én szerencsém! :(

Kami Garcia, Margaret Stohl - Beautiful Darkness - Lenyűgöző sötétség

Szerzők: Kami Garcia, Margaret Stohl

Sorozat: Lenyűgöző teremtmények 2.

Fordító: Antoni Rita

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2012

Borító: Puhafedeles

Nyelv: magyar

Oldalszám: 570

ISBN: 978962454696
Honnan: Utazókönyv

~*~

Na most ez az a könyv, amiről nem tudok és nem is akarok "Hogy volt?" bejegyzést írni. (Bár a végén lehet az lesz belőle...)

Csalódás.

Mérhetetlen csalódás.

Olyan jól indult ez a történet. (Már, mint az első kötet.) És én annyira vártam a kettőt!

Aztán erre tessék... az egész könyvet, meg a ráfordított időt legszívesebben dobnám a kukába!

Na jó, azért annyira nem drasztikus a helyzet, de meg kell, hogy mondjam őrülten untam magamat a könyv olvasása közben. Amennyire az első kötet fent tudta tartani az érdeklődésemet a folytonos titkolódzással, most úgy ütötte agyon az egész cselekményfolyamot.

Az első 270 oldalon szinte semmilyen valóban izgalmas esemény nem történik, csak túl sok leírás... sok rossz leírás. Az írónőknek még mindig nem tudom megbocsájtani, hogy bizonyos dolgokat 10-szer, 20-szor leírnak/ismételnek - mintha gyenge elméjű lennék -, viszont a valóban fontos információkról maximum 2-szer ejtenek szót és azután meg jön a sok-sok blablabla...

Na, de kezdjük inkább a legelején (a teljesség igénye nélkül).

Ennyi molybolyagot érdemelt:

 

HOGY VOLT?

Stephfordy Mayo: New Mona – Új szenvedés alkonyattól újholdig

Szerző: Stephfordy Mayo (álnév)

Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Kiadó: Egmont

Kiadás éve: 2010

Borító: Puhafedeles

Nyelv: magyar

Oldalszám: 272

ISBN: 9789636294717

Honnan: Utazókönyv

~*~

Már lassan egy hónapja, hogy olvastam ezt a könyvet, de még mindig nem tudok napirendre térni felette. Azt tudnunk kell róla, hogy ez a történet a Twilight első két kötetének eseményeit próbálta paródiaként visszaadni, ami valljuk be, elég ergyára sikeredett.

Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ezt most miért kellett, és ha valakinek ezt mégis ki kellett magából szülnie - mert kikívánkozott -, akkor meg ki volt az az eszement, aki belement ennek a kiadásába?!

Ez tényleg valami borzasztó volt!

Na jó, az elején talán egy kicsit tetszett, mert azért mégis csak kifigurázta valamennyire a sokak által úgy imádott Twilight-ot (bevallom, azt én is végig olvastam, de azért annyira nem szálltam el tőle).
Bár már a történet kezdetén sem igazán tudtam mit kezdeni a főhősnő, Mona csapongó személyiségével. Nem igazán volt valami kiforrott, inkább mondanám kezdetlegesnek, amelyet - gondolom - valamifajta tréfának szántak. De nekem inkább úgy jött le, mintha az író nem döntötte volna el, hogy Bella melyik jellemzőjét szeretné igazán görbe tükörben ábrázolni és ez inkább zavart, mint szórakoztatott. A végére pedig rettenetesen idegesített.

Ennyi molybolyagot érdemelt:

INNEN SPOILER VESZÉLY!


Cassanda Clare: Csontváros

Az a nagy helyzet, hogy egyre jobban hülyülök.

Annyi témával foglalkozom az utóbbi időben, hogy kénytelen vagyok tényleges naplót vezetni a könyvekről vagy animékről, mert egy év múlva már biztosan nem  fogok rájuk emlékezni. Ez csak azért rossz, mert ez azt jelentheti, hogy nem okoztak maradandó élményt pedig, amikor végeztem velük, akkor még élénken rajongtam értük. De most már  szinte semmi nem maradt belőlük.

Így hát egy ilyen könyves "Hogy volt?" blogot fogok kezdeni, elsősorban saját célra. De remélem azért  lesznek olyanok, akik kedvüket lelik majd a bejegyzéseimben.

~*~

Szerző: Cassandra Clare

Sorozat: Végzet ereklyéi 1.

Fordító: Kamper Gergely

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2009

Borító: Puhafedeles

Nyelv: magyar

Oldalszám: 468

ISBN:  978632450957
Honnan: Utazókönyv 

A könyv egy teljesen komplex világot jelenít meg, amiben szerepet kapnak a démonok, angyalok, féllények, vámpírok, vérfakarkos tündérek és még sorolhatnám. De a történet  középpontjában mégis az Árnyvadászok (Nephilimek) állnak, akiknek az a feladat, hogy betartassák a Klávé által írt törvényeket, az Alvilág gyermekeivel kötött szövetség alapján.

Az első fejezetben ismerkedhetünk  meg Classira Fray személyével, aki bár 15 éves, számomra  mégis legalább 17-18 évesnek tűnik, mind a szereplő külső leírásában, mind gondolkodásával. Fogalmazhatnánk úgyis, hogy egy csöppet "kora vény" lánykáról beszélünk, akit túl hamar ért el a  pubertás kor. Ezért kicsit furcsállottam is, hogy már az első helyszín egy népszerű New York-i diszkó, a Pandemonium.

Clary-t legjobb barátja, Simon kíséri, akiről a történet folyamán, azaz már az első oldalakon nyilvánvalóvá válik, hogy gyengéd érzelmeket táplál gyerekkori barátnője iránt. Én még az elején  igazán drukkoltam nekik, de aztán ahogy folytak az események, már elbizonytalanodtam és még most a könyv végére sem tudtam dönteni, hogy melyik párossal lennék elégedett.

Amikor a két fiatal bejut a szórakozóhelyre, Clary-nek egyből szembetűnik egy kék hajú, jó képű srác, de pechjére, ahogy jobban szemlélődik rádöbben, hogy a fiú már megtalálta ma esti partnerét  egy csinos, fehér ruhába öltözött, hosszú fekete hajú szépség személyében. Amikor a párocska eltűnik egy ajtó mögött, Clary azt veszi észre, hogy két fiatal fiú is követi őket és az egyiknél egy kést vél megpillantani. 

Utánuk ered, hogy segítsen a bajba jutottakon, nem is sejtve, hogy innentől kezdve az élete fenekestül felfordulni. Egy "gyilkosság" szemtanúja lesz, viszont rajta kívül senki emberfia nem látta, hogy mi történt.

Valójában innentől kezdve a történet olyan, mintha egy animébe csöppentem volna, amit nem nézni, hanem olvasni kell, mint például a light novel-t, csak nem kell várnom a következő részre, illetve illusztrációk sem tarkítják.

Természetesen Clary szinte egyből felhívja magára a "gyilkosok" figyelmét, akik eléggé meglepődnek azon, hogy egy egyszerű "mondi" látja őket. Mondanom sem kell, elég kreatív egy elnevezése az  emberi fajnak.

Tehát Clary 3 tinivel áll szemben, akik kezéhez "vér" tapad, de mivel csak ő látja őket, hiába hív segítséget, a biztonsági őr inkább őt és Simont penderíti ki az utcára. 

Viszont a következő találkozásra nem kell sokat várnunk. Másnap Clary édesanyja, Joselyn bejelenti lányának, hogy iskola kezdésig elköltöznek a városból egy távoli farmra. Persze amikor lánya  megkérdezni, hogy miért, anyja rejtélyes hallgatásba burkolózik, pedig a család közeli barátja, Luke is biztatja az igazság felfedésére. 

Ezután Clary dühösen elviharzik otthonról, majd Simonnal egyik barátjuk versfelolvasó estjére megy, ahol az asztalok között feltűnik neki a tegnapi "késes" srác. A srác eltűnik, de a lány egyből utána megy, így sorsdöntő beszélgetésüket a nyílt utcán ejtik meg. A szőke hajú, szintén jóképű srác, Jace meglepő őszinteséggel "vall" Árnyvadász létéről, a Démonokról és persze arról, hogy a lányt magával akarja vinni. 

Nagy előnye ennek a könyvnek az, hogy nem kell harapófogóval kirángatni szereplőkből a titkokat és ennek ellenére mégis izgalmas maradt a történet.

Ennyi molybolyagot érdemelt:

HOGY VOLT?