Chutiwood: A hónap rendezője: John Carpenter

Az új év, új rovatokat fog hozni picinyke blogunkra, ezért már most megismerhetitek a következőt, amely a mozgóképek világába fogja elkalauzolni kedves Olvasóinkat!

A rovat célja, hogy minden hónapban bemutassunk egy-egy rendezőt, aki az adott hónapban ünnepli születésnapját.

Kicsit megkésve ugyan, de a sort én kezdem. Januári választottam pedig a 66. életévét ünneplő...

John Carpenter

(1948. január 16. - )

A "horror pápája" - írták több helyen is Mr. Carpenterről, amikor a neten keresgéltem. Sajnos nem tudom, hogy ez az elnevezés kinek a fejéből pattant ki, de most hogy több filmjét is végig néztem úgy gondolom, hogy balgaság lenne ebbe a skatulyába bezárni, hiszen munkásságában találunk: akciót, misztikumot, sci-fit és életrajzi művet is. Bár az tény, hogy a legnagyobb sikereket a horror és a sci-fi műfajában érte el, de örökké kísérletező szelleme más területekre is elvitte. Azonban az nagyon érdekes, hogy kedvenc műfajában, - ami bevallása szerint a western - még egyetlen filmet sem rendezett, pedig annak egy-egy tipikusságát minden művébe belecsempészte (ilyenek például a magányos hősök karakterei).

Howard Hawks

A tanuló évek alatt, minden rendező megtalálja a maga példaképét, akinek munkássága a legnagyobb benyomást teszi rá, és ez elkíséri egész életben. Nem volt ez másképp Carpenternél sem, az ő választottja Howard Hawks, akinek "láthatatlan technika" elvét mindmáig hűen követi. E szerint a rendezőnek a háttérben kell maradnia, a film cselekményére kell fektetni a hangsúlyt, ahol a nézők azonosulása a cél! Erre tökéletes példa A rémület éjszakája (Halloween), ahol a szereplők vagy a gyilkos szemszögéből láthatjuk a világot.
Azonban a rendező nemcsak ezen technika segítségével éri el a kívánt hatást. Úgy nevezett saját "sokk-terápiát" alkalmaz, ahol nem nyújtja hosszúra a katartikus pillanatok előtti jeleneteket (mint például Hitchcock), ő inkább megfordítja azt, vagy a film alatt folyamatosan adagolja, ezzel tartva a nézőt a feszültség falai között.

Carpenter rendezői fénykora a '70-es évekre tehető, amelyet egy Oscar-díj bezsebelésével kezdett! Persze ez a díj nem konkrétan őt illette, hiszen a Bronco Billy feltámadása című rövidfilmet nem ő rendezte, de mint vágó, zene- és társszerző sokat tett az elkészült műhöz. Már itt megmutatkozik sokoldalúsága, amely az évek alatt csak még jobban kiszélesedik.
Első önálló filmje, a Sötét csillag 1973-ra készül el, majd 1976-ban A 13-as rendőrőrs ostromával, már a siker kapuján kopogtat. Végül 1978-ban "eljön" A rémület éjszakája, amellyel örökre beírja magát a filmtörténetbe. Ezt követően pályája felfelé ível.
1979-ben Kurt Russel főszereplésével, Elvis életéről forgat filmet, 1980-ban pedig egy újabb horrorral jelentkezik (A köd), amelyet bár a szakma nem ismer el, a közönség mégis zabálja! (Közöttük én is!)

Egy kis kitérő: Minden rendezőnek megvannak a maga kedvenc színészei, akikkel szeretnek együtt dolgozni. Bár John Carpenter filmjeinek karaktereit általában még fel nem fedezett színészek elevenítik meg, azért ő sem teljesen kivétel. Erre nagyon jó példa Kurt Russel (Elvis, Menekülés New Yorkból, A dolog, Nagy zűr kis Kínában), Jamie Lee Curtis (Halloween sorozat, A köd) vagy Viktor Wong (Nagy zűr kis Kínában, A sötétség fejedelme).

1981-ben egy rövid időre az akciófilmek felé fordul, és a Menekülés New Yorkból szintén sikereket hoz, bár már közel sem akkorát, mint a Halloween vagy A köd.
Ezt követően Carpenter újra visszanyúl a "gyökerekhez", megkezdi A dolog című sci-fi forgatását, amelynek költségei meghaladják eddigi munkáiét és őszintén kijelenthetem, hogy pályaművei leges-legjobb darabját készíti el!
De hogy miért nem lett sikeres? A válasz igen egyszerű: A dolog debütálása előtt egy másik csodagyerek picike, hazatérni vágyó űrlényével foglalkozó filmje került ki a mozikba, ami nem csak Amerikát, de az egész világot is meghódította. Igen, Hölgyeim és Uraim, E.T. kiütéssel győzött Carpenter horror sci-fijével szemben. (Bevallom én E.T.-től mindig is féltem és egyáltalán nem tartottam meghatónak, inkább bugyutának. Míg A dolog már első nézés után is mély nyomokat hagyott bennem és már akkor "klasszikusnak" könyveltem el.)

Sajnos ez az esemény teljesen rányomta a bélyegét az ifjú rendező későbbi munkáira. Az évek múlásával rendezései egyre gyengébben sikerülnek és nem találják a közös hangot a nézőkkel. Bár én ebben a korszakában is találtam pár gyöngyszemet, de az is igaz, hogy az utolsó nagy filmje (A Mars szelleme) már engem is fárasztott.
Sorozatos bukásai után majdnem 10 éves némaságba burkolódzik, de végül A horror mesteri című sorozatban vállalt munkájával új erőre kap (Tébolyító John Carpenter) és 2010-ben újra megjelenik a mozivásznon The Ward című horrorjával, ami bár nem keltett nagy hírverést, de abszolút megállja helyét eddigi életművében.

A Carpenter-filmek mára már kultusszá váltak, így aki komolyabban szeretne foglalkozni a filmtörténettel, annak mindenképpen látnia kell belőle pár darabot, főleg hogy nevét az "Új-Hollywood generáció" egyik tagjaként is emlegetik.

És akkor most a "száraz" tények után jöjjön egy kis szubjektív filmértékelés Tőlem, Nektek!

Ha meg akarod ismerni John Carpenter világát, akkor ezeket látnod kell:

1978

Halloween - A rémület éjszakája

Carpenter óriási sikert hozó filmje, amelyet többen az ún. slasher műfaj létrehozójának/elődjének tartanak. Persze akadnak, akik ezt cáfolják, de abba biztosan nem kötnek bele, hogy a fenti témakör egyik jelentős darabjáról van szó!
A slasher kifejezés szószerinti fordításba "vagdalkozó embert" jelent, ami az ilyen műfajú filmekre 100%-ban igaz. És hogy miért? Mert általában adott egy pszichopata gyilkos, aki egy éles tárgy (pl. kés) segítségével, válogatás nélkül kaszabolja az útjába tévedőket. (Érdekes, hogy sokan sorolják ide Hitchcock Psychoját, pedig az közel sem annyira tipikus, mint a Halloween vagy A texasi láncfűrészes.)

Így hát - a fentiekből következően - a film története "rém" egyszerű: egy őrült gyilkos, Michael Myers Halloweenkor megszökik az elmegyógyintézetből, majd egy nyugodt városkában kezdi el szedni áldozatait.

Mivel én már az új kor szülötte vagyok és viszonylag későn is láttam ezt a művet, így rám igazából nem gyakorolt akkora hatást, de még így is élvezhető volt.

Kedvenc jelenetem: amikor a TV-ben láthatóvá és hallhatóvá válik a The Thing főcíme és jellegzetes dallama, mintha az akkori műsorszerkesztők ezt a filmet választották volna Halloween napjára a nézőknek. :) Amúgy ez a jelent is egy újabb tisztelgés Hawks előtt, illetve lehet még utalás is a rendező későbbi munkájára.

1982

A dolog

A sorozatos sikerek után, én úgy gondolom, hogy Carpenter elérkezettnek látta az időt, hogy példaképe előtt tisztelegjen, ezért is készítette el annak egyik klasszikus alkotását (Howard Hawks - The Thing from Another World). Direkt nem írtam remake-t, mert a forgatókönyv megírásánál John W. Campbell Jr. - Who Goes There? című novellájához nyúlt vissza és egy igazán ütős történetet hozott ki belőle.

Imádom! Nem vagyok sci-fi rajongó, de én ezt imádom! És borzasztóan sajnálom, hogy akkor bukásnak számított.

A történet az Antarktiszon játszódik, egy amerikai kutatócsoport bázisán. Egy nap egy helikopter tűnik fel az egészen, amely egy szánhúzókutyát üldöz. A megvadult pilótát le kell lőniük, de a kutyát befogadják, amellyel elképzelhetetlen veszélyt hoznak magukra.

Kedvenc jelenetem: amikor a kutya ketrecéhez mennek és meglátják a csápjaival csapkodó valamit. Minden tiszteletem a speciális effektekkel dolgozóknak!

1986

Nagy zűr Kis-Kínában

Lehet sokan el fognak ítélni, de én ezt az alkotását nagyon, de nagyon szeretem!

Mondjuk ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy gyerekkoromban ez volt az első olyan film, amiben ilyen formán jelent meg a misztikum, ami egyébként engem mindig is vonzott. Valójában inkább tartom ezt a történetet mesének, mint igazi filmnek, bár a gyerekeimnek biztos ne mutatnám meg, legalább 15 éves korukig. Most hogy újranéztem jöttem rá hogy Carpenter ezt valamiféle misztikus-akció-vígjátéknak szánta és hogy azok a vicces mondatok már közel sem olyan viccesek. Mindenesetre nosztalgiázni tökéletes volt, ezért is marad örök kedvenc. :)

A történet egy zöld szemű kínai lány körül forog, akit egy kínai varázsló, Lo Pan rabol el azért, hogy a rá kivetett átkot feloldja.

Kedvenc jelenetem: amikor a három kalapos harcos leszáll a égből. Az nagyon megmaradt bennem, bár már akkor sem értettem a harc nélküli mindenféle levegővételek mellett bemutatott hókusz-pókuszokat. De tény, hogy látványosak tudnak lenni.

1995

Az őrület torkában

Szerintem ez egy lényegesen komolyabb műve, ami igazán elgondolkodtató.

Könyvmolyok figyelem! Ti hogyan élnétek meg azt, ha kiderülne, hogy egy író minden papírra vetett sora valósággá válik és ráadásul mi, az olvasók vagyunk a főszereplői? Vajon hol kezdődnének a saját gondolataink vagy cselekedeteink? Vagy tényleg csak az író bábjai volnánk? Borzasztóan nyomasztó kérdések vetődnek fel bennünk a film nézése közben és e mellé még egy "csodálatos" Lovecrafti világot is kapunk.

A történet főszereplője egy John Trent nevű magánnyomozó, akit az egyik nagy nevű kiadó arra bérel fel, hogy keresse meg szőrén-szálán eltűnt bestseller íróját és hozza is vissza vagy legalább a kiadásra váró kötetét. A kutatással még nem is lenne semmi gond, de az ember hogyan fog eljutni egy olyan városba, ami a térképek és az emberek szerint sem létezik?

Kedvenc jelenetem: amikor a motelt vezető kedves, idős hölgyről kiderül, hogy tényleg a férjét kínozza. És miközben bájosan cseveg a vendégekkel, a pódium mögött a bokájához van bilincsleve a férje, aki ráadásul még meztelen is. Na ez tényleg döbbenetes jelenet...

És nem fogjátok elhinni, de nem csak én vagyok ám nagy Carpenter rajongó! :)

Legutóbbi olvasmányomban találtam egy olyan jelenetet, ahol az író egyértelműen erre a horror opuszra utal! Jonathan Cross - Veszett lelkek városa című könyvének utolsó fejezetében ezeket a sorokat olvashatjuk:

"- Kínos lenne, ha egyszer csak visszatérnénk a városba - forszírozta a lány. - Mint abban a filmben, mikor bármelyik irányba is indulsz el, végül mégis a város főterén találod magad.

Nick is látta a filmet, bár annak címe most nem jutott eszébe."

296. oldal

~*~

A végére pedig had mutassam be John Carpenter bandáját a Coupe de Villes-t!

Azt mindenféleképpen tudnunk kell, hogy Carpenter minden filmjének maga készítette el a betét dalait, amiben kiváló segítséget nyújtottak neki zenésztársai is.

A bandának talán ez a leghíresebb dala, amely a Nagy zűr kis Kínában főcím dala is egyben. Bár a zene nem kifejezetten az én stílusom, de szerintem egész hallgatható. A klip pedig igazán szórakoztató. :D