Üdv Néktek, Molyok, Horgolók, Kézművesek, Chutiwood Követők!
Én már vissza sem merek számolni addig a napig, mikor épkézláb bejegyzést készítettem ide. Kitavaszodott, a gyermek beteg lett, a lakás megújult, a munkaerő piac pedig csak úgy pezseg. De nem is szaporítom a szót a sok kifogással...inkább elmesélem, hogy mire tudtam ténylegesen időt szakítani még márciusban!
Szóval a szép (
sőt gyönyörű) tavaszi napok kezdetén, március 12-én volt szerencsém találkozni személyesen Csongor Zsófival, a
Bilum fonalbolt alapítójával és tulajdonosával. Zsófi, akivel addig csak email-ben értekeztünk arról, hogy szeretnénk megkérni őt egy nagy szívességre, és még egy riportot is kérnénk, egy rendkívüli nyugalmat sugárzó kreatív édesanya, aki gyermekei közül a legifjabbal, Simonnal van otthon.
Lakásuktól nem messze egy játszótérre kísértem el őket aznap, amikor még bicajra is pattanhattam, annyira szép volt az időjárás. Nos, ott esett meg végül a beszélgetés, kérdések garmadával bombáztam őt, Zsófi pedig beavatott engem (illetve most már Benneteket is) a fonalfestés világába, mesélt nekem Pápua Új Guinea-ról, és többek közt arról is beszéltünk, hogy "mit érdemel az a bűnös", aki majd a legtöbb közönség szavazatot kapja a Nyuszis kihíváson.
Íme a riport:
A körülöttünk zajló, nyüzsgő világot csak betűkkel tudom leírni, de csukjátok be szemeiteket és képzeljétek magatok elé ezt: napsütötte játszótér, szerda délelőtt 11 óra. A tér tömve van kisebb-nagyobb gyerkőcökkel, a talpuk alatt kavicsok és homok csikorog, Édesanyák szólítgatják a csemetéket...és ott ülünk mi: Zsófi, Simon és jómagam egy padon. Simon el-elszaladt játszani, de mindig visszajött és leellenőrizte, hogy Anya végzett-e már, és lehet-e majd közösen játszani végre?
Szóval ebben a nagyon is intenzív, de kicsit sem zavaró miliőben beszélgettünk. Fogadjátok sok szeretettel a riportot, és amint tehetitek ismerkedjetek meg a Bilum világával is! :)
