Chutiwood: Meglepetés riport Csongor Zsófiával

Üdv Néktek, Molyok, Horgolók, Kézművesek, Chutiwood Követők!

Én már vissza sem merek számolni addig a napig, mikor épkézláb bejegyzést készítettem ide. Kitavaszodott, a gyermek beteg lett, a lakás megújult, a munkaerő piac pedig csak úgy pezseg. De nem is szaporítom a szót a sok kifogással...inkább elmesélem, hogy mire tudtam ténylegesen időt szakítani még márciusban!

Szóval a szép (sőt gyönyörű) tavaszi napok kezdetén, március 12-én volt szerencsém találkozni személyesen Csongor Zsófival, a Bilum fonalbolt alapítójával és tulajdonosával. Zsófi, akivel addig csak email-ben értekeztünk arról, hogy szeretnénk megkérni őt egy nagy szívességre, és még egy riportot is kérnénk, egy rendkívüli nyugalmat sugárzó kreatív édesanya, aki gyermekei közül a legifjabbal, Simonnal van otthon.

Lakásuktól nem messze egy játszótérre kísértem el őket aznap, amikor még bicajra is pattanhattam, annyira szép volt az időjárás. Nos, ott esett meg végül a beszélgetés, kérdések garmadával bombáztam őt, Zsófi pedig beavatott engem (illetve most már Benneteket is) a fonalfestés világába, mesélt nekem Pápua Új Guinea-ról, és többek közt arról is beszéltünk, hogy "mit érdemel az a bűnös", aki majd a legtöbb közönség szavazatot kapja a Nyuszis kihíváson.

Íme a riport:

A körülöttünk zajló, nyüzsgő világot csak betűkkel tudom leírni, de csukjátok be szemeiteket és képzeljétek magatok elé ezt: napsütötte játszótér, szerda délelőtt 11 óra. A tér tömve van kisebb-nagyobb gyerkőcökkel, a talpuk alatt kavicsok és homok csikorog, Édesanyák szólítgatják a csemetéket...és ott ülünk mi: Zsófi, Simon és jómagam egy padon. Simon el-elszaladt játszani, de mindig visszajött és leellenőrizte, hogy Anya végzett-e már, és lehet-e majd közösen játszani végre?

Szóval ebben a nagyon is intenzív, de kicsit sem zavaró miliőben beszélgettünk. Fogadjátok sok szeretettel a riportot, és amint tehetitek ismerkedjetek meg a Bilum világával is! :)

Chutiwood: Első kérdésünk az volna, hogy Pápua Új Guineába tulajdonképpen hogyan sodródtál el?

Csongor Zsófi: Egyetem alatt is már nagyon érdekelt a nyelvészet, matek-német szakra jártam, és ott találkoztam először a Wycliffe bibliafordítók nevű keresztény missziós szervezettel. Nekik az a céljuk, hogy minden nyelvre lefordítsák a bibliát, vagy egyes részeit, bármilyen kicsi is az a nyelv.

Kép forrása: Worldatlas

Ehhez a munkához nagyon sok esetben valamilyen segítséget vesznek igénybe, például a nyelvészeti kutatásokat. Ebben tudtam én is részt venni, egy rövidtávú program keretében (egy év volt, amit egy fél évvel meghosszabbítottam). Jelentkeztem a programra a Wycliffe-nél, elmondtam, hogy nagyon érdekel a mondattan és az ábécé fonológiai része, ők pedig megkeresték, hogy hol tudnának engem használni. Kiderült, hogy Pápua Új Guineában nagy szükség lenne erre a segítségre.

Szóval azt nem én választottam, hogy hová kerülök, én a témát választottam ki, hogy melyik terület érdekel a nyelvészeten belül. Odakint egy amerikai házaspárnak segítettem többedmagammal (egy holland és egy angol lánnyal együtt). Én egy konkrét területre koncentráltam, megkaptam arop nyelven egy csomó szöveget, és azokat elemeztem. (Alany-állítmány, ezeket kellett besorolni, és felállítani egy rendszert belőle). Így a matekos agyamat is tudtam használni.
Miután meghosszabbítottam fél évvel a programot inkább az ábécében segítettem (Pápua Új Guineában több, mint kilencszáz nyelvet beszélnek, ebből pedig maximum háromszáz az, melynek írásbelisége is létezik.) Rengeteg olyan nyelv van, ami máig is csak szóban létezik, sok népcsoport pedig jelzi az igényét arra, hogy szeretnének ábécét és írni a saját nyelvükön. Van is elképzelésük róla általában, de egy pár napos tanfolyam sokat segít ezen. Pár hangot kell csak helyre tenni.

CW: Írást is átadtok a jelentkezőknek?

CS. Zs.: Írni tudnak. Angol az egyik hivatalos nyelv, az iskolákban angolul kell tanulni. Általában ők már tudnak angolul, illetve van egy közvetítő nyelv, a tok pisin, ami az angol és a melanéz pidzsin keveréke, és ezen beszél szinte mindenki. Ezt megértik. A törzsek már próbálkoznak is írni a saját nyelvükön, csupán néhány hangot nem tudnak hová tenni. Például nagyon érdekes, hogy az egyik nyelvben ugyanaz az „a-á” hang, mint a magyarban. Az „a” hang nagyon ritka, és ez a törzs úgy döntött, hogy fordítva jelölik az „a-á” hangot, ahogyan mi. A rövid hangra került az ékezet.

CW: Akkor ez egy nagyon intenzív, érdekes időszak lehetett számodra. Mikor illetve hol találkoztál először a fonalfestéssel?

Cs. Zs.: Körülbelül 4 éve, úgy 2010-ben láttam először kézzel festett fonalakat, amik rögtön megtetszettek. Azt gondoltam, hogy ez biztosan könnyű és ezt mindenki meg tudja csinálni. Én miért ne tudnám? Elkezdtem utána olvasni az interneten, hogy milyen módszerek vannak egyáltalán? Az elsők nagyon csúnyák lettek. Összefolytak a színek, mindegyik barna színű lett. A téma azonban továbbra is nagyon foglalkoztatott, és elkezdtem kísérletezgetni. Sokszor történt az, hogy láttam magam előtt mit szeretnék és persze tökre nem olyan lett. Ezt ma sem mindig sikerül elérni, hogy pont olyan legyen a végeredmény, amilyet elképzeltem. Otthon voltam a gyerekekkel, és volt valamennyi szabadidőm, hogy ezeket gyakoroljam és kísérletezzek vele.

CW: És mikor volt az a pillanat az életedben, amikor úgy döntöttél, hogy ezzel fogsz foglalkozni?

Cs.Zs.: Ahogy egyre jobban belemélyedtem, megpróbáltam új színeket kikeverni, egyre több fonal gyűlt össze, és rájöttem, hogy ezt én az életben nem fogom elhasználni. Először ismerősöknek adtam ajándékba, kérdezték, hogy miért nem adom el? Igazából másfél éve döntöttem el, hogy nem szeretném ezt fű alatt csinálni, inkább csináltam egy céget.

CW: Az első kísérleteidet otthon próbálgattad, vagy kivitted a lakásból?

Cs. Zs.: Otthon. A mai napig is otthon készítem a fonalakat. Mostanra értem el azt a szintet, hogy szükség lenne egy műhelyre, mert már nem férünk el a lakásban a fonalaktól és a kellékektől.

CW: Jelenleg ez egyszemélyes üzlet, vagy vannak segítőid, alkalmazottaid?

Cs. Zs.: Egyszemélyes, de néha van segítségem.

CW: Inkább a festésben, vagy a kereskedelemben?

Cs. Zs.: Főként a festés előkészületeiben, illetve ha vásárokra megyünk, akkor is jobb, ha ketten vagyunk.

CW: Valóban ennyire egyszerű, ahogy leírod a blogodon a fonalfestés? Mennyi ideig tart egy fonalkészletnek a megfestése?

Cs. Zs.: Nehéz kérdés, mert nagyon sok mindentől függ, hogy mennyire egyszerű. Maga a festés tart a legrövidebb ideig, de előbb elő kell készíteni a fonalat, mert legtöbbször motringban festünk. (Feltekerni motringba a fonalat, az már maga egy folyamat.) Utána áznia kell, és addig lehet mással foglalkozni.

Fonalfestés otthon tepsiben

Viszont míg kitalálja, hogy milyen színeket keverjen az ember az nálam sokszor tovább tart, mint effektíve kikeverni és elkészíteni a festést. Általában úgy dolgozom, hogy oldatokat használok, por alapú festéket oldok fel és hígítom fel őket. Nagyon sokáig ételfestékkel dolgoztam (alapszínekkel – sárga, kék, piros), és az nagyon jó volt arra, hogy a színkeverést begyakoroljam. Ennek ellenére mindig újabb ötletek és technikák jönnek. Festek lábosban is és tepsiben is, vagy kombinálom. A nagyon tarka fonalaim például több színbe kerülnek bele, többször festem meg őket, így ezek elkészítése több órát is igénybe vesz. Nem egy motringot festek egyszerre, hanem többet, de nincsen extra nagy lábosom. Az egyikbe öt motring fér, a másikba három, mindez otthon, a konyhában.

CW: Hogyan, kitől tanultál festeni?

Cs. Zs.: Legfőképp magamtól tanultam meg, és az internetről. Olyan nem volt, hogy elmentem valahová valakitől megtanulni.

CW: Van esetleg kedvenc technikád, amit nagyon szívesen, vagy nagyon gyakran használsz?

Hosszan színátmenetes fonal
Madang

Cs. Zs.: A hosszan átmenetes fonalakat tartom specialitásomnak, mert az nagyon izgatott. Egy német oldalon láttam hosszan átmenetes fonalakat, amit viszont nem kézzel festettek, hanem összesodortak több szálból. Mikor azt láttam, onnantól folyamatosan foglalkoztatott, hogy ezt az effektet hogyan lehetne elérni festéssel?

Legalább egy évig tartott, míg kikísérleteztem egy olyan módszert, amivel ismételni is tudom az eredményt, szép is lesz, és nem túl időigényes az eljárás. Ennek így is sokkal időigényesebb az előkészítése, mint a rövid átmenetes fonalaknál. Viszont most nem árulom el (megtartom szakmai titoknak), biztosan csinálja így más is a világon, de ezt nem olvastam, hanem kitapasztaltam sok-sok óra alatt.

CW: Az elrontott fonalakat a későbbiekben be tudod forgatni egy következő festés alkalmával?

Cs. Zs.: Természetesen sokszor fordul elő, hogy a fonal nem olyan lesz, amilyennek megálmodtam. Ha elég világos volt a fonal át lehet festeni, akkor még tud felvenni színeket. Ettől függetlenül van otthon jó pár olyan, ami megmaradt. Ezt nem dobom ki, hanem a gyerekek elhasználják, gyakorolnak vele, viszont maga az anyag nem kerül fel a webáruházba.

Ha konkrét színeket kér valaki (mert megkeresnek ilyen kéréssel is) olyankor előfordul, hogy nem sikerül elsőre pont azt a színt előállítani. Olyankor előfordul, hogy akad valaki más, akinek megtetszik és megvásárolja ő az adott fonalat; vagy rossz esetben majd én valamire felhasználom. Az otthon felgyűlt fonalat van, hogy odaadom az ovinknak, vagy olyas valakinek, akinek szüksége van rá, és őt nem zavarja, hogy nincs belőle sok, és nem egységes.

CW: Ezeket a nagyszerű anyagokat honnan szerzed be?

Cs. Zs.: Ezzel is nagyon sok időt töltök. Fő szempont, hogy jó minőség legyen jó áron. Ezeket a forrásokat is folyamatosan kutatom. Kapcsolatban vagyok a magyarországi fonalboltokkal, akik ilyesmit árulnak, és rajtuk keresztül is van beszerzési forrásom. (Gombolyda, Barka) Ők csévében, nagy mennyiségben be tudják szerezni a natúr fonalakat.

Illetve a németországi Zitrom gyárral is felvettem a kapcsolatot, ők az egyik legjobb minőségű fonalakat gyártják/adják Európában (ha nem a legjobbat a világon). Csak bio gyapjúból, nagyon odafigyelnek a minőségre. Igyekszem minél több helyről beszerezni, és folyamatosan figyelem a lehetőségeket, hogy honnan tudnék megfelelő minőségű fonalat beszerezni.

CW: A honlapodon az állandó színek menüpontban észrevettük, hogy méterre is lehet rendelni tőled, nem pedig motringra. Ennek van valamilyen apropója?

Cs. Zs.: Igen. Úgy gondoltam, hogy érdemes lenne kihasználni, hogy a fonalaim tényleg egyedi darabok, és kézzel készültek. Ha valaki egy konkrét projekthez keres fonalat, és teszem azt megtalál egy mintát, abban mindig levan írva, hogy nagyjából hány méter fonalra van szükség. Mondjuk, oda van írva, hogy egy kendőhöz kell ötszáz méter fonal (az egy motring, és még egy kevés lenne), akkor nálam mondhatja azt, hogy ő csak ötszáz métert kér, és nem kell megvennie a két motringot ahhoz, hogy megtudjon kötni egy ötszáz méteres kendőt. Tulajdonképpen annyit vesz meg, amennyire valóban szüksége van.

CW: Akkor mondhatjuk az, hogy ez egy figyelmesség a vásárlóid felé?

Cs. Zs.: Igen-igen! J

CW: Az „egyszeri festésű” fonalakat magyar női és férfi nevekkel látod el. Ezzel kapcsolatban az volna a kérdésünk, hogy honnan jött az ötlet, hogy a magyar naptárban megtalálható nevekből válassz? A nevek alapján pedig valami személyiséggel is felruházod a kész fonalakat?

Cs. Zs.: Onnan jött az ötlet, hogy nagyon ügyetlen vagyok abban, hogy neveket találjak ki. (Ilyen „őszi erdő”, és hasonlók.) Ott ültem a gép előtt, és mielőtt töltöttem volna fel az anyagot a webáruházba azzal telt el fél óra, hogy mi legyen a fonal neve? Először azt csináltam, hogy Pápua Új Guineához kapcsolódva (mert ugye a Bilum is oda kapcsolódik) találtam ki a neveket. Ezen a tok pisin, melanéz pidzsin nyelven ismert szavakból adtam a neveket először. Rájöttem azonban, hogy ez nekem mond valamit, és megjegyezhető, de ha valaki látja a neten, hogy „pukpuk” akkor ezt nem fogja megjegyezni. Hiába írtam oda, hogy ez azt jelenti, hogy krokodil, de attól a vásárlónak nem jelent sokat. Ezért döntöttem a nevek mellett, ami számomra is könnyebb. Onnan jött a választás, hogy például egy adott színű fonal egy adott embernek például tetszik, és így neveztem el. Ha ebben az értelemben beszélünk róla, akkor igen, így neveztem el, és személyiséget kötök az egyes fonalakhoz.

CW: Amikor valaki megkeres téged azzal, hogy szeretne egy bizonyos színt a fonalban, akkor mi az, amire a megrendelőnek is érdemes odafigyelnie? Hogyan tudod összehozni az igényeket a technikákkal és a fonalakkal?

Cs. Zs.: Az egyedi megrendeléseknél, a szín a legfontosabb kérdés. Legtöbbször nem találkozom a megrendelőkkel, hanem email-en kommunikálunk, ezért nagyon sokat szoktam kérdezni, és szoktam kérni, hogy minél részletesebben írják le nekem, hogy milyen színt kérnek. Küldjön képet, vagy valamilyen színkódot, hogy milyen színekre gondol. Teszem ezt azért, hogy én is azt lássam, amit ő elképzelt maga előtt. A visszajelzésekből ez elég jól szokott sikerülni. (Mint mondtam nem feltétlenül elsőre). Például kendőknél probléma lehet, hogy ha a hosszan átmenetes fonalon egyenlő hosszúak az egyes színek, akkor a kész kendőn azt eredményezi, hogy a kendő elején a sávok még nagyok, majd egyre kisebbek lesznek, és a legutolsó színből akár már csak egy fél centi fog látszani. Erre is rá szoktam kérdezni, hogy hogyan szeretnék a kész munkát? Tudom úgy festeni a fonalat, hogy a kész kendőn a megjelenő színek egyenletesek legyenek.

CW: A beszélgetés vége felé járunk, és azt szeretném kifejezni, hogy a hálánk végtelen, amiért Te is részt veszel a kihívásban, mint adományozó. Miért döntöttél úgy, hogy együtt működsz velünk?

Cs. Zs.: Fel sem merült, hogy ne. Örülök, hogy ha valaki használja a fonalaimat. Én is szoktam ilyesmit csinálni. Örülök, hogy ha hozzájárulhatok a verseny sikeréhez.

CW: Kanyarodjunk vissza hozzád, mint emberre! Arra volnánk kíváncsiak, hogy van-e kedvenc íród, könyved, filmed?

Cs. Zs.: Az utóbbi időben nagyon keveset tudtam olvasni, de alapvetően nagyon szeretek olvasni. Hirtelen nem is tudom…kedvenc íróm? Mondjuk Maeve Binchy, ír származású írónő. Szeretem az ember ábrázolásait. Szeretek eredetiben olvasni, amit lehet az angolul vagy németül olvasom. Filmet is így szeretek nézni.

CW: Össze szoktad hasonlítani az eredeti műveket a fordításokkal?

Cs. Zs.: Sokszor feltűnik, hogy valami nem azt jelenti, ahogy fordították.

CW: Utolsó kérdésünk az volna, hogy olvasóinknak, és annak, aki majd megnyeri a fonaladat mit üzennél?

Cs. Zs.: Én még előtte kérdezek. Lesz valami zsűri, aki eldönti, hogy ki az, aki nyer?

CW: Igazából ketten vagyunk, de közönség szavazással lesz kiválasztva a nyertes.

Cs. Zs.: Ezek a kis nyuszik…mindenki olyan sokat dolgozik velük. Én nem tudok ilyesmit csinálni, egy csipkekendőt megkötök, de ilyen kisállatokat én még sosem csináltam. Szóval azok, akik beneveztek erre a kihívásra azok mind nagyon ügyesek, és nagyon gratulálok nekik, hogy megcsinálták!

˘˘˘˘*˘˘˘˘*˘˘˘˘

Kedves Olvasóink, és Versenyzőink!

Remélem, hogy tetszett Nektek ez a beszélgetés. Ha oltári nagy szerencsénk lesz, még talán rovatot is nyithatunk valami hasonló témában!

Amint a riportból kivehető volt Zsófi lesz az a nagylelkű és jótékony "Fonalboltos", aki a nyertes számára 5000 (azaz ötezer) forint értékben kínál fel fonalat a webáruházából, tetszés szerint. Úgy döntött, hogy nem határozza meg melyik fonalat ajánlja fel Nektek, inkább megbeszéli majd a szerencsés nyertessel, hogy neki milyen fonalra és milyen munkához volna szüksége, és majd tetszés szerint kiválaszthatja azt.