2014. szeptember 7., vasárnap

Beszámoló az Óriás takaró összeállításáról

Még ez év márciusában a Facebookon ráakadtam egy csoportra, amely a következőket hirdette: 


Az esemény leírása azonnal felkeltette az érdeklőésemet és már nem is volt kérdés, hogy csatlakozni fogok! A jelentkezésemet azonnal elfogadták és már olvashattam is a "szabályzatot", miszerint a teljes körű tagsághoz egy darab 50x50-es nagyi kockát kell horgolnom vagy kötnöm. Majd ha tehetem, készítsek még többet és reklámozzam a csoportot, méghozzá nagy hangsúlyt fektetve annak elsődleges céljára, aminek középpontjában a gyerekek állnak. 
Ugyanis, ha az óriás takaró elkészül, akkor annak darabaji olyan családokhoz, nevelőintézetekhez fognak kerülni, akiknek valóban szükségük van rájuk!

Praktika Magazin augusztusi száma
Én ezt egy csodás és nemes gesztusnak tartottam, ezért amilyen gyorsan csak tudtam, kitettem itt a blogra az Óriás takaró képét és akivel csak találkoztam, meséltem nekik erről a kezdeményezésről, hátha felkeltem az érdeklődésüket. :) 

Aztán, ahogy teltek, múltak a napok és a reklámozás is beindult, a csoport létszáma egyre csak duzzadt és duzzadt, végül pedig már át is lépte a 800 főt! A kockák is szépen gyarapodtak, és az esemény napján  - egy több mint 2000 darabból álló - takaró látott napvilágot!

Fejér megyei hírlap
Olvasd el a cikket online itt!
Én azonban - amíg nem érkezett el ez a jeles nap - mégis szomorkodtam, mert azaz igazság, hogy a saját kockámmal sehogy sem haladtam... a legnagyobb gondot a fonal hiánya jelentette és a lehetőségeim csak egyre jobban apadtak... :(
Már kezdtem teljesen elkeseredni, amikor egy nap - körülbelül a
nyár közepén - egy hihetetlen bejegyzés jelent meg a csoport hírfolyamán! 
Coats Craft Hungary Kft. a rekord kísérlethez felajánlott 100 kg fonalat, amit a vállalkozó kedvűek között szétosztanak.
Naná, hogy az elsők között jelentkezem! És már rögtön el is kezdődött a szervezkedés, hogy milyen formában tudom átvenni a fonalakat. 
Ezúton is szeretném megköszönni Pálfi Annának, hogy segítőkészségével és rugalmasságával a lehető leggyorsabban eljuttatta hozzám a bevállalt mennyiséget! :)

Így hát végre lettek gyönyörűséges fonalaim, amikkel neki kezdhettem a munkának. De nem sokáig volt felhőtlen az örömöm, mert rá kellett jönnöm, hogy - túl buzgóságomnak hála - már megint túl vállaltam magam... Tipikus én. :P
Szóval osztottam, szoroztam és a kapott fonalak nagy részét tovább küldtem két fürge ujjú társamnak, akik csodás darabokat készítettek belőlük.
Még egyszer szeretném megköszönni Bera Szilviának és Csató Erzsébet Annának, hogy átvállalták tőlem a munka oroszlán részét! :)

Ezt követően bárhová is mentem, vittem magammal a "kis" kockáimat, fonalaimat és minden alkalmat megragadtam, hogy időre elkészüljek velük! 
Az utolsó napokban Csákberényben is és nálam is nagy volt a hajrá, de végül 4 darab kockával sikerült gazdagítanom a csapat munkáját! (Viszont csak 3-ról sikerült képet készítenem, mert a 4.-et csak a helyszínen tudtam befejezni...)


Azt azért, mindenképpen szeretném megjegyezni, hogy életem legelső nagyi kockáit horgoltam eme becses eseményre, amikkel olykor eléggé megszenvedtem, de összességében minden percét élveztem! :D

2014. augusztus 30.

És végül elérkezett a várva-várt nagy nap!
Szombat reggel összepakoltam a kis csomagomat és párommal elindultunk Csákberénybe. 
Még sosem jártam ott és ami legelőször szemet szúrt, hogy a falu határában egy régi budapesti metró kocsi áll, rajta egy igazán igényes graffitivel! Erre rácsodálva és ezen felvidulva, már tudtam, hogy itt csakis jó helyen lehetek. :)

A művelődési házat, ami otthont adott az Óriás takaró készítőinek, gyorsan megtaláltuk és miután a párom kirakott, gyors léptekkel bemasíroztam a "tetthelyre", ahol már javában folyt a munka! Mindenki keze között szebbnél-szebb kockák voltak és gőzerőkkel készültek a 2x3-as takarók, amiket aztán még nagyobb "csíkokká" horgoltak össze, majd tekertek fel.  
Miután leküzdöttem lányos zavaromat, én is elindultam munkát keresni, ami nem tartott sokáig, mert az akadt bőven! A lányok rendkívül barátságosak, kedvesek és segítőkészek voltak, így annak ellenére, hogy egyedül érkeztem, nem telt bele két órába, és már otthonosan mozogtam közöttük. Ráadásul, ami szerintem nagyon fontos, hogy itt végre minden ember mosolygott!!! :)

Katival, miközben az utolsó simításokat végzem
a takarón! Mögöttünk pedig az óriás rolnik! :)
Köszönet a képért Sziszinek! ;)
Először az óriás "csíkok" összehorgolásába szálltam be, aztán kaptam egy számozott zacskót, benne 6 darab csodaszép kockával és azokat kezdtem el összedolgozni.
Nagy szerencsémre pedig, pont ahhoz az asztalhoz kerültem, ahol az a két hölgy ült, akiknek korábban postáztam a fonalakat! Így személyesen is megköszönhettem nekik, hogy átvették tőlem és persze rengeteget segítettek (főleg Sziszi anyukája szenvedett velem, Kati), hogy az egyes darabokat hogyan kell jól egymás mellé horgolni. Mert azaz igazság, hogy az nem ment a legjobban. :P  

Amikor végeztem az én 2x3-asommal, már dél körül járt és mivel igencsak megéheztem úgy döntöttem ebédelek egyet. Bent az épületben gulyás levest osztogattak, de én már megérkezésemkor kinéztem magamnak a lángosos sátrat, így hát arra vettem az irányt. Potom 250.-Forintért kaptam egy olyan lángost, hogy csak na! Ráadásul olyan laktató volt, hogy még megenni is alig bírtam. :)
A lángosommal leültem egy kinti üres asztalhoz, de - hála Istennek - nem maradtam sokáig társaság nélkül. Szinte azonnal csatlakoztak hozzám, akikkel aztán olyan jól megtaláltuk a hangot, hogy a későbbiekben még együtt is dolgoztunk! :)

Íme egy "közös" kép, amint mindenki szorgoskodik! :)
(Persze nekem mindig sikerül úgy helyezkednem a képeken, 
hogy csak egy részem látszódjon. Itt pl. a vállam és a csíkos felsőm. XD)
Ebéd után következett egy kis ünnepi beszéd és köszönetnyilvánítás Csobán Erika (az Óriás takaró "anyukája"), Dr. Vécsei László (a csákberényi polgármester) és a Coats Hungary Kft. képviselői részéről. Ekkor sor került egy kis ajándékozásokra is, hiszen a csoporton belül létrejött egy kisebb, titkos csapat, akik elhatározták, hogy a nagy napra készítenek pár meglepetést, amivel kifejezhetik köszönetüket az összes tagnevében a szervezőknek és támogatóknak. Ezen "apróságok" átadása sok-sok megható pillanatot hozott magával, hiszen a megajándékozottak tényleg nem számítottak rá!
Ezeket a perceket szerintem "papíron" lehetetlen érzékeltetni, ezért inkább összeválogattam pár képet eme jeles alkalomról. :)

Csobán Erika és az ő "kis" csomagja,
ami egy gyönyörű takarót rejtett.
Polgármester úr és az ő óriás takarója!


Juliska, aki több mint 100 darab kockát horgolt!!!

Integetős csoportkép, csak mert szeretjük! ;)

Visszük a rolnit! Visszük a rolnit!
A miénk volt a 18-as számú. :)
Olyan négy óra magasságában végre elékeztünk a NAGY összeállításhoz!
Ekkor az óriás rolnikat kivitték az épületből, - a szervezők irányításával - szépen felsorakoztatták őket a művelődési ház mellett lévő üres-füves placcon és végül egyesével kigurigatták őket.
Természetesen én is megragadtam egy gurigát egyik társammal, Zsuzsával és Erika irányításával elhelyeztük, majd szakszerűen ki is gurítottuk azt! (Ez így biztos nagyon könnyűnek hangzik, de valójában nem is volt olyan egyszerű...)



A gurigatás végén - többed magammal - csak álltunk és álltunk... Nem tudtunk betelni a látvánnyal! Annyira szép lett a mi közösen elkészített szivárvány színű "füvünk"!


Amikor már egy kicsit magunkhoz tértünk, akkor Adriennel elindultunk megkeresni a saját kockáinkat. Hát... nem volt könnyű dolgunk, de végül mindegyikőnké meglett, sőt nekem akkora szerencsém volt, hogy még közös fényképet is tudunk róluk készíteni!

Én és a kockáim! :D

Az összeállítás fáradalmait egy mini divatbemutatón pihentük ki, amit a csákberényi ifjúság állított össze a  tagok munkáiból. Ügyesek voltatok lányok! :)
És íme pár kép erről is:




Most sokan úgy gondolhatják, hogy ezzel be is fejeződött a munka, pedig még koránt sem!
Amíg mi a bemutatót néztük, sőt még utána is, egy maroknyi csapat azon dolgozott, hogy a hosszú csíkokat és a segélyt egy egyöntetű takaróvá varázsolja. Mert a rekord csakis egy teljesen egybefüggő takaróval állítható fel!




A szorgos munkának hála, a rekord bejelentésére már nem kellett sokáig várni. Így fél nyolc után pár perccel és egy tesztet követően - a rekord bizottság kihelyezett ellenőre kihirdette az eredményt:


Szerintem a videóból érezhető a kezdeti feszült hangulat és végül az a hatalmas öröm, ami a bejelentés után végigsöpört a társaságon!

MEGCSINÁLTUK, LÁNYOK!
Az Óriás takaró 625 m2 és 2484 darab kockából áll!

~*~

Ezt követően elbúcsúztam társaimtól és hulla fáradtan, de boldogan hazaindultam. Sajnos így már a takaró szétszedésénél nem voltam jelen. De csodálom azokat, akik egy ilyen hajtós nap után, még egészen késő estig azon fáradoztak, hogy a jelenlévő gyerekek takaróval a kezükben távozhassanak!
Aztán, ahogy a későbbiekben olvastam, a héten további takarók indultak útnak és érkeztek meg új kis gazdájukhoz, hogy azoknak örömet és a hideg hónapokban melegséget adjanak. :)

Összegezve:

Én most csak a saját élményeimet vetettem "papírra" (a teljesség igénye nélkül), de ez a kis szösszenet alig foglalja magában azt a rengeteg munkát és azt az áldozatot, amit a szervezők és a csoporttagok vittek véghez az utóbbi hónapokban. 
Tényleg csak gratulálni tudok hozzá és hálás vagyok, amiért ebben én is részt vehettem!
Még egyszer nagyon köszönöm! :)

És, ami a jövőt illeti... 2015? Óriás takaró újra töltve?
Ki tudja, de én tuti ott leszek! ;)

------------------------------------------------
Forrás megjelölés: azok a képek és videók, amelyeken nem látható a Chutiwood Design logó, az Óriás takaró csoportjában megosztott albumokból származnak!

2 hozzászólás:

  1. Válaszok
    1. :D Szerintem az elmúlt hónapban, mindenki horgolt ahol csak tudott! Kíváncsi lennék, hogy voltak-e olyanok, akik valamilyen "extrém" helyszínt választottak a horgolásra? XD

      Törlés