Nógrádi Gábor - Segítség, ember! 1-2 (Chuti vs. Tami #1)

ícenter>

Jamie McGuire - Gyönyörű sorscsapás

Előre szólok, hogy senkit nem szeretnék megbántani, de ez a könyv egy Gyönyörű sorscsapás volt!

Azt hittem már sosem lesz vége, de aztán valahogy mégis csak átvergődtem magamat rajta és azt kell, hogy írjam ebben az évben eddig ez a 2. legrosszabb könyv, amit a kezemben fogtam.
Azon túl, hogy a legtöbbször a fejemet a falba vertem volna, kissé összecsapottnak, kidolgozatlannak éreztem a történetet.

Az írónő a könyv végén írja is, hogy "köszönet mindenkinek az Atriánál, aki tett azért, hogy a regényem ilyen gyorsan megvalósuljon". Hát szerintem is egy csöppet túl gyorsan adták ki ezt a könyvet, még egy pár évig igazán dolgozhatott volna rajta, mert ez egy elég gyatra eresztés volt a részéről. Nem is értem, hogy hogy a manóba lett ez Bestseller. Ennyire felhígult volna a New York Times olvasói közönsége? Vagy most mi történt?

Csak mert azt vettem észre, hogy az utóbbi időben a legkelendőbb könyvei engem valahogy nem hengerelnek le... :(

Stephfordy Mayo: New Mona – Új szenvedés alkonyattól újholdig

Szerző: Stephfordy Mayo (álnév)

Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Kiadó: Egmont

Kiadás éve: 2010

Borító: Puhafedeles

Nyelv: magyar

Oldalszám: 272

ISBN: 9789636294717

Honnan: Utazókönyv

~*~

Már lassan egy hónapja, hogy olvastam ezt a könyvet, de még mindig nem tudok napirendre térni felette. Azt tudnunk kell róla, hogy ez a történet a Twilight első két kötetének eseményeit próbálta paródiaként visszaadni, ami valljuk be, elég ergyára sikeredett.

Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ezt most miért kellett, és ha valakinek ezt mégis ki kellett magából szülnie - mert kikívánkozott -, akkor meg ki volt az az eszement, aki belement ennek a kiadásába?!

Ez tényleg valami borzasztó volt!

Na jó, az elején talán egy kicsit tetszett, mert azért mégis csak kifigurázta valamennyire a sokak által úgy imádott Twilight-ot (bevallom, azt én is végig olvastam, de azért annyira nem szálltam el tőle).
Bár már a történet kezdetén sem igazán tudtam mit kezdeni a főhősnő, Mona csapongó személyiségével. Nem igazán volt valami kiforrott, inkább mondanám kezdetlegesnek, amelyet - gondolom - valamifajta tréfának szántak. De nekem inkább úgy jött le, mintha az író nem döntötte volna el, hogy Bella melyik jellemzőjét szeretné igazán görbe tükörben ábrázolni és ez inkább zavart, mint szórakoztatott. A végére pedig rettenetesen idegesített.

Ennyi molybolyagot érdemelt:

INNEN SPOILER VESZÉLY!