Anyukám "kincses" dobozában...

Tudom, már rég nem jártam a blog háza táján, amit nagyon sajnálok. De az utóbbi időben kicsit összesűrűsödtek a dolgok és a hangulatom sem volt az igazi, ami miatt az írás és az olvasás háttérbe szorult. :(

Viszont most már kezdem magamat összeszedni, aminek nagyon örülök, de hát még a teljes felépülés várat magára.

Na, de most már elég az önsajnáltatásból, térjünk a lényegre! ;)

Pár héttel ezelőtt anyukámmal a nappaliban ültünk, amikor egyszer csak felém fordult és ezt mondta:
- Kislányom, most jut eszembe, hogy van egy dobozom!
- ??? - néztem rá kérdőn.
- Van egy dobozom, ami tele van könyvekkel...
Többet sem kellett mondania, én egyből felpattantam és már masíroztam is abba az irányba, amerre a dobozt rejtegette!

 ~ A dobozról még annyit kell tudni, hogy édesapám egykori segédmunkása, Misi bácsi gyűjteménye, aki egy-egy lomtalanítás alkalmával hozta őket haza. És ha már itt tartunk, egy percre álljunk meg és emlékezzünk meg Misi bácsiról, aki az elvei szerint élt, ezáltal fedél nélkülivé és alkoholistává vált, viszont még így is egy könyvel a kezében távozott a másvilágra. Vérbeli könyvmoly volt! ~

Szél sebesen neki láttam a doboz tartalmának átvizsgálásának, ám egy kicsit kezdtem kétségbe esni, amikor már a tizedik olyan könyvet fogtam a kezembe, amely témája nem az én világom (politika, kémes könyvek...stb.). Viszont még mielőtt a csalódottság elhatalmasodott volna rajtam, egy igazi gyöngyszemre bukkantam. Aztán még egyre és még egyre!
Végül 4 db csodálatos könyvvel tértem haza, amelyeket most nektek is megmutatok. :)

A Nyuszis kihívás versenyzőinek és mindenki másnak is

Kedves Versenyzők, Olvasók és Tagok!

Előre bocsátom, hogy az eredmény még nem született meg, de ezt a bejegyzést muszáj olvasnotok, hogy értsétek mi az oka.

Szerettem volna ezt egyrészt mindenkivel privátban megbeszélni, de nem vagyok nagy technikai tálentum, másrészt pedig magát a bejegyzést és az egész nyilvánosságra hozatalát is mellőzném, ha tehetném.

Az eredményhirdetés folyamatban van (in progress, hogy úgy mondjam), DE! Chuti, aki megalkotta a blogot és technikailag életben is tartja, sajnos nincs jó bőrben. Erről többet nem is kívánok megosztani senkivel, mert a dolog az ő magánügye és nem is lettem felhatalmazva ennek szétkürtölésére (ez úton is mélységesen sajnálom, és bocsánatot kérek Chutitól!). Szóval kérnék mindenkit, aki benevezett és sokat-sokat dolgozott a munkájával, hogy legyen olyan jó és várjon még egy picit. Chuti erején felül dolgozik a helyzet megoldásán, de emberből vagyunk, illetve ez nem egy "befizetéses kihívás" volt.

Ez úton is szeretnék mindkettőnk nevében bocsánatot kérni Tőletek, hogy a blog gyakorlatilag szünetel, gyűlnek az anyagok a folytatáshoz, és mi is nagyon szeretjük ezt csinálni, így csak egy kis türelemre és egy kis támogatásra volna szükség.

Szóval kitartás, és amint tudunk jelentkezünk a folytatással! Nagyon köszönjük! :)

Egy kis ujjgyakorlat :)

Szervusztok!

Még hetekkel ezelőtt említettem a meglepetést az Ujjpercek-ben. Sugalmaztam a FB-on is, majd kiböktem, hogy mi készül. Tudjátok, a krizantém mintás hímzés. Sajnos eddig képet nem tudtam mutatni a virág körül folyó munkálatokról, viszont ezt a csendet és homályt ma megtöröm!

Szeretném nektek megmutatni csupán egy-két pillanatképben, hogy miként alakul ki egy-egy munkám.

Az alkotásról még egy pár szót és mutatom is a képeket, ígérem! Ha beírjátok az "alkotás folyamata" kereső kérdést a Google-ban akkor a Wikipédia nagyon jó alapokat ad ennek tudományos befogadásához.

Addig elmondom én, hogy mit gondolok az alkotásról: számomra ez egy fajta kényszer, egy belső késztetés arra, hogy nyomot hagyjak.

Egy kis "esti mese"

Jó estét Mindenkinek!

Látom, Chuti máris volt olyan kedves és két könyvmoly kreatív műhelyévé nevezte ki a blogot. Ez úton is köszönet! :)

Újra csak röviden, amúgy "beugrottam" hogy elmeséljem én a napokban mivel foglalkozom. A képet is ehhez igazítottam, ugyanis egy ifjúsági könyvet forgatok, a címe pedig Helka:  a Burok völgy árnyai. A kép pedig ezt a történetet foglalja magába, vagyis egy már-már feledésbe merült magyar mondát. Helka egy hercegnő volt a Balaton partján - a fotót Keszthely partjainál lőttük a nyáron -, aki ármány áldozata lett, sok kalandot élt át, majd pedig boldogan élt, amíg meg nem... :)

Természetesen nem mesélem el, mert egyrészt nem illik, másrészt pedig csak nemrég kezdtem hozzá az olvasáshoz.

Ugye most jó helyre írtam? Mármint nem a kreatív sarokba biggyesztettem a könyves témát? :) Ha igen, hát nézzétek el nekem, kérlek! A kreatív sarokba is készülök néhány dologgal, de még pár napot várok az időzítéssel, hogy igazán üljön az egész. :) Szóval majd még jövök! :)

Egyébként örvendjetek nagyon a kis pilléknek, mert szuper cukik, és már nyakunkon az ősz...nem sokára nem lesz ennyi szín a környezetünkben. Jó éjt, kellemes olvasást/"tökölést" - azoknak, akik jelentkeztek a kihívásra.