Andrea Hirata - A végletek szigete

Szükség van néha arra, hogy elolvassunk, illetve megtapasztaljunk valami távoli országból származó történetet, hogy az az életünk valamely szegletét más megvilágításba helyezhesse. Szándékosan mondom, hogy megtapasztaljunk ezáltal dolgokat, mert (hiszen nem véletlenül választotta a Libri sem tavaly év végén azt a szlogent, hogy:) "minden könyv hozzánk tesz valamit". Végig rágni magunkat egy olyan könyvön, amit az író egy pici szigeten vetett papírra, ahol egyszerre muzulmán, hindi és keresztény a lakosság, a kultúra és a mondavilág azt hiszem már önmagában is nagy kaland, és igenis valamilyen tapasztalatot jelent.

Sólem Aléchem - Tóbiás, a tejesember

Bevallom nem vagyok jártas a jiddis kultúrában túlzottan. Ismerem néhány kifejezését (kóser, hanuka, mesüge, vagy menóra), de pontosan nem tudnám elmagyarázni, hogy melyik mit jelent. És mint laikus szemlélő, a zsidóságról csak annyit tudok, amennyit a filmek bemutattak belőle, és ez a tudás meglehetősen sztereotip. "Tudom", hogy egy hithű zsidó sosem dolgozik szombaton, vagyis Sábeszkor, "tudom", hogy a vallási szabályaikhoz olykor jobban ragaszkodnak, mint a családtagjaikhoz, "tudom", hogy éhínség idején sem ennének sertéshúst. Vagyis ez a tudás valójában "nemtudás".

Carrie Ryan - Kezek és fogak erdeje

Befejeztem és nem örülök neki, mert ez egy borzasztóan jó történet volt!!!

Először is nagyon köszönöm a lehetőséget @Viktoria_Bojtos-nak, hogy ezt a hátborzongató könyvet a kezemben tarthattam. :)

Másodszor.

Nem igazán találom a szavakat, de azt már most tudom, hogy ennek a kedvencek között van a helye. Komolyan mondom, az utóbbi időben - könyv miatt - még nem izgultam ennyit, mint most!

Fura, de itt a csodálatom pont fordítva jelent meg, mint az Incarceronnál. Azt direkt lassan olvastam, hogy minél tovább élvezhessem a különös tájakat és hogy az ottani kultúrák mindegyikét jól magamba szippanthassam. Na most itt - a folyamatos feszültség miatt - egyszerűen nem tudtam letenni!

Egyfolytában azon járt az eszem, hogy vajon mi jöhet még?!

És tényleg! Az írónő egy pillanatra sem hagyott unatkozni.

Ennyi molybolyagot érdemelt:

A könyvnek először csak a címe keltette fel az érdeklődésemet, majd a borítója is megtetszett. Valójában a magyar kiadás borítóját sokkal találóbbnak tartom, mint a külföldi társaiét. Na jó talán volt egy, ami jobban megfogott, de az is csak azért mert az olyan szép. De ettől függetlenül, szerintem a miénk nagyon jól visszaadja azt az életérzést, amiben Mary-ék élnek. 

Igen a főhőst, akinek a szemszögéből láthatjuk az egész cselekményt, Mary-nak hívják. Se vezetéknév, se becenév, csak így egyszerűen.

Bevallom ezen egy kicsit meglepődtem, mert valahogy nem számítottam ilyen egyszerű nevekre. Bár - így most belegondolva - nem tudom miért vártam, hogy majd furcsábbnál-furcsább nevekkel fogok találkozni.

De a nevekről ennyi elég is, mert ez közel sem olyan fontos, mint maga a történet, ami olyan hihetetlenül, de mégis élethűen az elmém elé tárult.

 INNEN SPOILER VESZÉLY!