Aurora White - A gyöngyhalász (Recenzió #2 - Chuti)

Befejeztem a könyvet.

Első reakció:

- Most ennek tényleg vége? *utána lapoz* Nincs több oldal... hmm, vége... Második kötet?... Esetleg egy második kötet?... Akarok egy második kötetet. Most!

Második reakció:

- Na jól van, Chuti. Szedd össze magad és írd meg a recenziót! - dorgáló belsőhang.

- Igenis! Értettem!

Beszámoló az Óriás takaró összeállításáról

Még ez év márciusában a Facebookon ráakadtam egy csoportra, amely a következőket hirdette: 

Az esemény leírása azonnal felkeltette az érdeklőésemet és már nem is volt kérdés, hogy csatlakozni fogok! A jelentkezésemet azonnal elfogadták és már olvashattam is a "szabályzatot", miszerint a teljes körű tagsághoz egy darab 50x50-es nagyi kockát kell horgolnom vagy kötnöm. Majd ha tehetem, készítsek még többet és reklámozzam a csoportot, méghozzá nagy hangsúlyt fektetve annak elsődleges céljára, aminek középpontjában a gyerekek állnak. 

Ugyanis, ha az óriás takaró elkészül, akkor annak darabaji olyan családokhoz, nevelőintézetekhez fognak kerülni, akiknek valóban szükségük van rájuk!

Nógrádi Gábor - Segítség, ember! 1-2 (Chuti vs. Tami #1)

ícenter>

Sólem Aléchem - Tóbiás, a tejesember

Bevallom nem vagyok jártas a jiddis kultúrában túlzottan. Ismerem néhány kifejezését (kóser, hanuka, mesüge, vagy menóra), de pontosan nem tudnám elmagyarázni, hogy melyik mit jelent. És mint laikus szemlélő, a zsidóságról csak annyit tudok, amennyit a filmek bemutattak belőle, és ez a tudás meglehetősen sztereotip. "Tudom", hogy egy hithű zsidó sosem dolgozik szombaton, vagyis Sábeszkor, "tudom", hogy a vallási szabályaikhoz olykor jobban ragaszkodnak, mint a családtagjaikhoz, "tudom", hogy éhínség idején sem ennének sertéshúst. Vagyis ez a tudás valójában "nemtudás".

Leiner Laura - A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet

Igen, igen, végül engem is elért a hullám, de hogy tudjátok nem magamtól fogtam eme könyvet a kezembe, hanem egy kihívás "kényszerített" rá. Ergo én is beálltam a sorba, azaz annyira még sem. Aranyos, kedves történet, de engem valahogy mégsem vett le a lábamról...