2015. július 21., kedd

Hernád Péter - Hollóember


Nemrégiben a blognak óriási megtiszteltetésben volt része. Az idei Könyvhéten Hernád Péter új regényének első kötetét vehettem át a Delta Vision standjánál, amelyet ezúton is köszönünk az írónak és a kiadónak.

2015. június 18., csütörtök

Alber Tímea - Kopott testek meséi


Hát eljött ez a pillanat is a blogon. Ezennel közzéteszem az első félbehagyott könyv értékelését. 
Eddig azért nem volt ilyen bejegyzés, mert nem tartottam fairnek, hogy úgy értékeljek egy könyvet, vagy egy írót, hogy azt nem egészben látom. De most ez az elvem megtörni látszik, ami főleg az időhiányból fakad és igen, végül is minek olvassak olyan könyvet, ami nem a kikapcsolódásomat szolgálja (persze ez alól a tankönyvek kivételt képeznek)?

2015. május 30., szombat

Lengyel Dávid és Kuba Richárd - Holtak világa : A jóslat + Kozma András naplója

A tavasz, a kikelet, a megújulás évszaka... Gyakorlatilag ezt "jelzi" a Húsvét is, ami Krisztus feltámadását ünnepli, és bevezet bennünket ebbe a lázas, illatos, nyüzsgő világba, a téli nyugalom után. Én is valami hasonló témakörben kezdtem el olvasgatni áprilisban... bár kissé fonákjáról megközelítve a dolgot, ha úgy vesszük. Mert ugye egy zombi-apokalipszis lehet nyüzsgő és lázas, de illatos és ténylegesen megújuló aligha. :)

2015. május 10., vasárnap

Chanda Hahn - Bűbájtalan

Nem igazán voltak elvárásaim a könyvvel kapcsolatban. Egyszerűen megláttam a borítóját - ami most már értelmet nyert, miért olyan amilyen -; elolvastam a címét, amiről a Bűbáj című Walt Disney film ugrott be és úgy döntöttem jó lesz ez nekem.

2015. április 14., kedd

Andrea Hirata - A végletek szigete

Szükség van néha arra, hogy elolvassunk, illetve megtapasztaljunk valami távoli országból származó történetet, hogy az az életünk valamely szegletét más megvilágításba helyezhesse. Szándékosan mondom, hogy megtapasztaljunk ezáltal dolgokat, mert (hiszen nem véletlenül választotta a Libri sem tavaly év végén azt a szlogent, hogy:) "minden könyv hozzánk tesz valamit". Végig rágni magunkat egy olyan könyvön, amit az író egy pici szigeten vetett papírra, ahol egyszerre muzulmán, hindi és keresztény a lakosság, a kultúra és a mondavilág azt hiszem már önmagában is nagy kaland, és igenis valamilyen tapasztalatot jelent.