2013. február 12., kedd

Gabrielle Wittkop: A nekrofil


Szerző: Gabrielle Wittkop
Fordító: Kolozsvári Papp László
/Minden tiszteletem a fordítóé!/
Kiadó: Polgart
Kiadás éve: 2003
Borító: Keményfedeles
Nyelv: magyar
Oldalszám: 94 oldal
ISBN: 9639306592
Honnan: Rukkola

~*~

Ebben a könyvben talán az a "csodálatos", hogy bár mindenki undorítónak, gusztustalannak, gyomorforgatónak, groteszknek tartja, de mégis sokan olvassák, olvasták. Erre csak egyetlen okot tudtam találni méghozzá, az emberi kíváncsiság. Az ismeretlen megismerése.
Mondjuk ebben az esetben én nem bántam volna, ha ez a történet örökre az ismeretlenbe vész. De sajnos nálam is győzött - a szinte belénk kódolt - kíváncsiság, a tudás vágy.

Szörnyű ez, hiszen így már jó pár napig megint nem fogok békésen aludni és csak reménykedni tudok, hogy Lucien még véletlenül se vessen szemet a mozdulatlan testemre.
Most már 1000%, hogy hamvasztást fogok kérni!

Vajon hány ilyen ember szaladgálhat a világban, akiknek az a vágya, hogy egy csinosabb nőt - vagy férfit - inkább holtan látna, hogy azután szerelmét beteljesítse vele?
Nagyon remélem, hogy csak elenyésző számban vannak ezek az aberráltak. (Elnézést a kifejezését, de ez már nekem is sok volt.)

Ennyi molybolyagot érdemelt:
Erre nem adok semmilyen gombolyagot. Nem azért, mert nincs róla véleményem, hanem mert szerintem egyszerűen emberileg ÉN ezt NEM értékelhetem!

INNEN SPOILER ÉS CSAK IS KIZÁRÓLAG 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK 
ÉS ERŐS IDEGZETŰEKNEK!

2013. február 8., péntek

Gyermek "háború" 1.0

Tavaly nagy port kavart Suzanne Collins, az Éhezők viadala című könyve és a belőle készült film. Mivel én már nem először találkozom ezzel a témakörrel, így úgy gondoltam  hogy egy csokorba gyűjtöm az ilyen jellegű műveket, jó részt könyveket.


Elsőnek venném William Goldwing - Nobel-díjas író - 1954-ben megírt "A Legyek Ura" című könyvét, amelyben egy csoport gyerekek egy repülőgép katasztrófát követően egy lakatlan szigeten reked.

A könyv:

Fájdalmasan nyomasztó történet. 
Goldwing szinte tökéletesen ábrázolta, hogy egy ilyen kiszolgáltatott, embert próbáló helyzetben hogyan lenne képes egy maroknyi gyermek túlélni.
A könyv egyértelműen egy társadalom kritika, ahol azt láthatjuk, hogy a civilizációból kiszakított gyerekek milyen megfontolással próbálnak meg egy új közösséget kialakítani és amelynek végén két világ kerül egymással szembe a túlélés érdekében, amelyek között talán még az olvasó is nehezen tud dönteni.

Az egész könyvben 6 jelentősebb szereplővel találkozunk:

- Ralph, akit a "gyereksereg" vezetőnek választ;
- Röfi, akit mindenki csúfol, de mégis csak ő a társaság esze;
- Simon, csendes srác, aki barátságban van a természettel, ezen felül pedig bátor is és nem hisz a buta babonákban.
Ők hárman képviselik a civilizált gondolkodást, akik még megőrizték józanságukat és tényleg a szabaduláson munkálkodnak.

- Samseric, azaz Sam és Eric, az ikrek. Ők leginkább a két csapat között állnak, mert kezdetben Ralph-fal vannak, de a regény végére már Jacknél teljesítenek "szolgálatot", bár a törzs elveivel nincsenek igazán kibékülve és valójában csak a kényszer vitte rá őket a csatlakozásra.

- Jack, a kórus vezetője, így nem csoda, hogy rosszul érinti a gyerekek döntése. Valójában ha ő nem lenne, nem lenne konfliktus sem. A történet végére a vadászat teljesen elveszi az eszét.
- Roger, egyértelműen van hajlama a brutalitásra, bár én annyira nem találtam fontos szereplőnek, viszont az tény, hogy mindig Jack mellett állt. Mindösszesen két jelentős eseményben kapott szerepet,  olykor sorsdöntőt, de valójában alig olvashatunk róla.



Túlzás lenne azt mondanom, hogy tetszett a történet elvégre olyan súlyos emberi tulajdonságainkat vonultatja fel, amelyekkel nem szívesen nézek szembe. Megrázó, könyörtelen és szívszaggató.
Mikor végeztem a könyvvel nem akartam ember lenni.
Mondjuk ahhoz, hogy ez a könyv ilyen hatást gyakoroljon ránk el kell érni egy bizonyos kort, mert sokszor kell a sorok között olvasni, még ha az író olyan egyértelműen is fogalmaz.

Ennyi molybolyagot érdemelt:


A film:

Én a Harry Hook 1990-ben rendezett film változatot láttam, és hát nem igazán voltam vele elégedett. 
Ha valaki ezzel szeretné a regény elolvasását kiváltani, akkor ne ezt nézze meg, mert sok mindenen  változtattak. Kicsit talán modernizálták is, bár az  annyira nem jelentős.
Egy lassú lefolyású cselekményről van szó, amin én - aki már ismerte a történetet - nagyon eluntam magamat. A párom, aki nem olvasta a könyvet hasonló véleményen volt, bár érdekesnek találta. Viszont azt mondta, hogy még egyszer nem nézné meg, illetve bosszantotta a vége. Mivel az  megegyezett a könyvével, ezért a miatt nem háborodtam fel,  viszont miközben néztük én folyamatosan azon pufogtam, hogy mi mindent változtattak meg.
Csak 1-2 példát hozok:
1. a repülőgép a tengerbe zuhant és ő onnan eveztek ki a partra;
2. volt felnőtt a túlélők között;
3. a gyerekek valamilyen kadét  iskolából voltak valók;
4. a szereplő válogatáson nem sikerült a megfelelő gyerekeket kiválogatni és a szerepeket elosztani. (pl.: Ralphnak kellett volna szőkének lenni, nem Jacknek.) Bár a Jacket megformáló gyerek tényleg nagyon jól hozta a negatív szereplőt.

Összességében a filmet nem ajánlom, maximum az 1963-as változatát. A trailer alapján az teljesen hű a könyvhöz.
~*~

Majdnem rögtönzött esszé a könyvről itt: A Legyek Ura
Legyek Ura játék, hogy jobban megértsd a könyvet és még tanulhatsz is belőle: Lord of the Flies Game


2013. február 3., vasárnap

Nyunyi

Végre, végre elkészültem vele!
Tavalyi projektnek indult, de sajnos egészen eddig váratott magára, de végül sikerült. Olyan büszke vagyok magamra. :)
Had mutassam be új családtagunkat:

Nyunyit, a barna nyuszit!



2013. február 2., szombat

Cassanda Clare: Csontváros

Az a nagy helyzet, hogy egyre jobban hülyülök.
Annyi témával foglalkozom az utóbbi időben, hogy kénytelen vagyok tényleges naplót vezetni a könyvekről vagy animékről, mert egy év múlva már biztosan nem  fogok rájuk emlékezni. Ez csak azért rossz, mert ez azt jelentheti, hogy nem okoztak maradandó élményt pedig, amikor végeztem velük, akkor még élénken rajongtam értük. De most már  szinte semmi nem maradt belőlük.
Így hát egy ilyen könyves "Hogy volt?" blogot fogok kezdeni, elsősorban saját célra. De remélem azért  lesznek olyanok, akik kedvüket lelik majd a bejegyzéseimben.

~*~

Szerző: Cassandra Clare
Sorozat: Végzet ereklyéi 1.
Fordító: Kamper Gergely
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2009
Borító: Puhafedeles
Nyelv: magyar
Oldalszám: 468
ISBN:  978632450957
Honnan: Utazókönyv 

A könyv egy teljesen komplex világot jelenít meg, amiben szerepet kapnak a démonok, angyalok, féllények, vámpírok, vérfakarkos tündérek és még sorolhatnám. De a történet  középpontjában mégis az Árnyvadászok (Nephilimek) állnak, akiknek az a feladat, hogy betartassák a Klávé által írt törvényeket, az Alvilág gyermekeivel kötött szövetség alapján.

Az első fejezetben ismerkedhetünk  meg Classira Fray személyével, aki bár 15 éves, számomra  mégis legalább 17-18 évesnek tűnik, mind a szereplő külső leírásában, mind gondolkodásával. Fogalmazhatnánk úgyis, hogy egy csöppet "kora vény" lánykáról beszélünk, akit túl hamar ért el a  pubertás kor. Ezért kicsit furcsállottam is, hogy már az első helyszín egy népszerű New York-i diszkó, a Pandemonium.
Clary-t legjobb barátja, Simon kíséri, akiről a történet folyamán, azaz már az első oldalakon nyilvánvalóvá válik, hogy gyengéd érzelmeket táplál gyerekkori barátnője iránt. Én még az elején  igazán drukkoltam nekik, de aztán ahogy folytak az események, már elbizonytalanodtam és még most a könyv végére sem tudtam dönteni, hogy melyik párossal lennék elégedett.
Amikor a két fiatal bejut a szórakozóhelyre, Clary-nek egyből szembetűnik egy kék hajú, jó képű srác, de pechjére, ahogy jobban szemlélődik rádöbben, hogy a fiú már megtalálta ma esti partnerét  egy csinos, fehér ruhába öltözött, hosszú fekete hajú szépség személyében. Amikor a párocska eltűnik egy ajtó mögött, Clary azt veszi észre, hogy két fiatal fiú is követi őket és az egyiknél egy kést vél megpillantani. 
Utánuk ered, hogy segítsen a bajba jutottakon, nem is sejtve, hogy innentől kezdve az élete fenekestül felfordulni. Egy "gyilkosság" szemtanúja lesz, viszont rajta kívül senki emberfia nem látta, hogy mi történt.
Valójában innentől kezdve a történet olyan, mintha egy animébe csöppentem volna, amit nem nézni, hanem olvasni kell, mint például a light novel-t, csak nem kell várnom a következő részre, illetve illusztrációk sem tarkítják.

Természetesen Clary szinte egyből felhívja magára a "gyilkosok" figyelmét, akik eléggé meglepődnek azon, hogy egy egyszerű "mondi" látja őket. Mondanom sem kell, elég kreatív egy elnevezése az  emberi fajnak.
Tehát Clary 3 tinivel áll szemben, akik kezéhez "vér" tapad, de mivel csak ő látja őket, hiába hív segítséget, a biztonsági őr inkább őt és Simont penderíti ki az utcára. 

Viszont a következő találkozásra nem kell sokat várnunk. Másnap Clary édesanyja, Joselyn bejelenti lányának, hogy iskola kezdésig elköltöznek a városból egy távoli farmra. Persze amikor lánya  megkérdezni, hogy miért, anyja rejtélyes hallgatásba burkolózik, pedig a család közeli barátja, Luke is biztatja az igazság felfedésére. 
Ezután Clary dühösen elviharzik otthonról, majd Simonnal egyik barátjuk versfelolvasó estjére megy, ahol az asztalok között feltűnik neki a tegnapi "késes" srác. A srác eltűnik, de a lány egyből utána megy, így sorsdöntő beszélgetésüket a nyílt utcán ejtik meg. A szőke hajú, szintén jóképű srác, Jace meglepő őszinteséggel "vall" Árnyvadász létéről, a Démonokról és persze arról, hogy a lányt magával akarja vinni. 
Nagy előnye ennek a könyvnek az, hogy nem kell harapófogóval kirángatni szereplőkből a titkokat és ennek ellenére mégis izgalmas maradt a történet.

Ennyi molybolyagot érdemelt:


HOGY VOLT?