Szervusztok!
Még hetekkel ezelőtt említettem a meglepetést az Ujjpercek-ben. Sugalmaztam a FB-on is, majd kiböktem, hogy mi készül. Tudjátok, a krizantém mintás hímzés. Sajnos eddig képet nem tudtam mutatni a virág körül folyó munkálatokról, viszont ezt a csendet és homályt ma megtöröm!
Szeretném nektek megmutatni csupán egy-két pillanatképben, hogy miként alakul ki egy-egy munkám.
Az alkotásról még egy pár szót és mutatom is a képeket, ígérem! Ha beírjátok az "alkotás folyamata" kereső kérdést a Google-ban akkor a Wikipédia nagyon jó alapokat ad ennek tudományos befogadásához.
Addig elmondom én, hogy mit gondolok az alkotásról: számomra ez egy fajta kényszer, egy belső késztetés arra, hogy nyomot hagyjak.
Nem szeretem a saját környezetemben látni nap, mint nap azokat a dolgokat, amiket készítettem; emiatt is vagyok itt és mesélek Nektek róluk, hogy hátha Ti is beleszerettek egyik-másik holmiba és magatokkal szeretnétek (akarjátok!) majd vinni őket. Szóval az alkotás számomra egy olyan művelet, ami közben kiléphetek abból a jellegzetes kérdéskörből, mint:"mit vegyek fel?"; "hová tettem?"; "mit adjak a gyereknek enni?"; "esik kint az eső?"; stb. Szóval míg csinálok valamit addig más kérdésekre keresem a válaszokat: "kinek lenne ez megfelelő?"; megtudom-e csinálni ezzel a technikával?"; "meg tudom-e valósítani egyáltalán?". Addig én magamat kicsit kívülről is látom (tudom, hogy roppant mód összpontosítok a vonalakra, mintákra és anyagokra, és eközben nagyon viccesen nézhetek ki, de erről ma nem fogtok képet látni :)), mint egy szorgalmas susztert a pultja előtt. Közben én leszek a suszter és az a valami, amit próbálok összerakni és egyben tartani az lesz a cipőm... Nekem valami ilyesmit jelent az alkotás, mint folyamat.
Nem szeretem a saját környezetemben látni nap, mint nap azokat a dolgokat, amiket készítettem; emiatt is vagyok itt és mesélek Nektek róluk, hogy hátha Ti is beleszerettek egyik-másik holmiba és magatokkal szeretnétek (akarjátok!) majd vinni őket. Szóval az alkotás számomra egy olyan művelet, ami közben kiléphetek abból a jellegzetes kérdéskörből, mint:"mit vegyek fel?"; "hová tettem?"; "mit adjak a gyereknek enni?"; "esik kint az eső?"; stb. Szóval míg csinálok valamit addig más kérdésekre keresem a válaszokat: "kinek lenne ez megfelelő?"; megtudom-e csinálni ezzel a technikával?"; "meg tudom-e valósítani egyáltalán?". Addig én magamat kicsit kívülről is látom (tudom, hogy roppant mód összpontosítok a vonalakra, mintákra és anyagokra, és eközben nagyon viccesen nézhetek ki, de erről ma nem fogtok képet látni :)), mint egy szorgalmas susztert a pultja előtt. Közben én leszek a suszter és az a valami, amit próbálok összerakni és egyben tartani az lesz a cipőm... Nekem valami ilyesmit jelent az alkotás, mint folyamat.
És akkor most jöjjenek a képek! Próbáltam úgy összeállítani, hogy a tervezéstől a megvalósításig haladjunk, mintegy ábrázolandó a munkámat. Fogadjátok szeretettel és ha Ti is ellenállhatatlan vágyat éreztek, akkor dicsérjetek kicsit, vagy adjatok tanácsot nekem!
Tehát itt látható maga a tervezés, amikor papírra vetem a majd elkészülő hímzés előrajzát. Sok számolás, vagdosás, ragasztás és színek kiválasztása zajlik eközben.
Ezekkel a színekkel dolgoztam papíron, és ezekhez hasonlókat kerestem a cérnáim között is.
A cérnák színe szépen leskálázva. :)
És itt van a hosszas varrogatás. :) Remélem azért tetszeni fog a végeredmény!
Szép estét mindenkinek, és nézzetek utána az alkotási folyamatoknak, mert érdemes arról is olvasni kicsit! :)
0 hozzászólás:
Szólj hozzá!