Ezen felbuzdulva a hétvégén sikerült megvalósítanom tervemet és elkészítettem életem első könyves borítóvédőjét!
A bejegyzést valójában "Csináld magad!" tematikájúnak terveztem, de mivel még nem volt gyakorlatom benne és még én magam sem tudtam, hogyan is fogom én ezt kivitelezni, így sajnos elmaradtak a fázisfotók. Azonban képtelen vagyok megállni, hogy megosszam veletek tapasztalataimat, gondolataimat.
Tehát az ötlet abból jött, hogy elég sokat utazom és persze ilyenkor mindig van nálam könyv, amit a táskámban sok-sok hasznos kacat mellett tárolok. Ilyenkor nem egyszer fordult velem elő, hogy a könyv borítója megsérült. De ha nem is sérült meg, akkor is a borító sarkai csúnyán megtörtek, szétváltak, felpöndörödtek...stb.
Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy igazán hasznos lenne valami univerzálisabb tároló, amibe szépen bebugyolálhatnám az olvasmányom és így talán szebb állapotba kerülhetne vissza a polcomra. Az "gugli" segítségével jól utána néztem a lehetőségeknek, technikáknak és amikor már kellőn felszívtam magamat inspirációval, a tettek mezejére léptem.
Itthon találtam kellő nagyságú kartonpapírt, amit - praktikusan átgondolva - a következő méretekre vágtam:
- a két tábla 22 cm magas és 14,5 cm széles (már látva az eredményt, a magasságból el lehet venni legalább 1 centit);
- gerincet pedig 2 cm szélesre hagytam. (Azért ilyen vékony, mert majd a ráragasztott anyaggal fogom a maximális gerinc szélességet "meghatározni".)
Majd előkotortam azokat a farmernadrágjaimat, amiket már ezer éve nem hordok, (mert vagy kinőttem, vagy elszakadt) és szépen a varrás mentén hosszú, széles "csíkokra" összevágtam. A kis kosaramban meg még találtam rózsaszín kockás vászonanyagot is, ami pont kapóra jött a belső borításhoz.
Ezután jött a matekozás, hogy mit, mekkora méretben hova ragasszak és vágjak össze.
A lényeg, hogy először a gerincet és a két táblát ragasztottam össze egy olyan széles farmercsíkkal, amilyen széles könyvet majd bele szeretnék rakni. Ezt követte a belső borítás, majd a fülek és végül a külső borítás ráragasztása.
A képeken lehet látni, hogy a széleket behajtogattam, hogy az anyag ne bomoljon tovább, de ez azt eredményezte, hogy a felület nem lett egyenletes... szóval ezen még agyalni kell. (-Lehet kívülről kellene befele haladni, de akkor meg hova bújtatom el a fülek ragasztását? - vetődik fel kérdés hősnőnkben.)
Gondolkodtam a varráson is, de az csak a ragasztás megerősítésére lenne jó. Viszont a végére olyan vastag borítót kaptam, hogy nem tudom, hol van olyan varrógép, ami képes ezt szépen, egyenletesen végigvarrni...
A végeredménnyel nem igazán vagyok megelégedve, de kezdetnek nem rossz. Ezzel a kis kísérletezéssel sok mindenre rájöttem, amit majd a jövőben hasznosítani fogok. Aztán ha sikerült tökéletesítenem a művet, készítek nektek egy részletes leírást folyamatképekkel megtűzdelve. Addig is erősen tesztelem alkotásom tartósságát. Ha egy évet kibír, akkor már megérte vele dolgozni. :)
0 hozzászólás:
Szólj hozzá!