Ma új darabot öltöztettem a kis könyvkabátomba. Még nem árulom el mi ez, hiszen csak ismerkedünk egymással, azonban az első néhány oldalon azonnal találtam valamit, ami akár a mottónk is lehetne a blogon. Ezt szeretném ma megosztani veletek, amúgy kutyafuttában (bár ennél talán kicsit tovább fog tartani):
"Ugyanazzal a mohósággal szerette a könyveket a maguk valójában, amivel mások a lovakat vagy a bort vagy a progresszív rockot szeretik. Sose tudott igazán lelkesedni az e-könyvekért, mert azok számítógépfájllá degradálnak egy könyvet, és a számítógépfájlok eldobható dolgok, olyasmik, amiket az ember igazából sosem birtokol. Nem volt e-mailje tíz évvel ezelőttről, de még megvolt minden egyes könyve, amit abban az évben vett. Amellett létezhet-e tökéletesebb tárgy egy könyvnél? A papír különböző szövetei, hol sima, hol durva tapintása. Az oldal éle belenyomódik az ujjbegybe, amikor új fejezethez lapozol. Ahogy a könyvjelző - cifra, szerény, irkapapír, csokoládépapír - átvonul a könyv testén, jelezve a haladást, egy kicsit mindig tovább jut, valahányszor becsukod."
Egy perc néma csendet kérek, olvassátok át újra és ízleljétek meg ezt a csodálatos összefoglalót arról, ahogy a könyveket szeretjük mi, akik olvasunk; nem csak átlapozunk egy könyvet. A metrón, a buszon, a vonaton, az ágyban elalvás előtt... Bevallom kis híján könny szökött a szemembe, mikor ezeket a sorokat elolvastam, mert annyira igazi. Kérlek olvassatok ti is így! Szép napot, hamarosan jelentkezem még az nyári élményekkel. <3
