Megjött a nyár, megjött a szerelem...

Kedves Bloggerek (ha nem bánja az idevágó etikett én az olvasóinkat is bloggerként nézem)!

Nyilván mindenkinek feltűnt, hogy kicsit akadozik a blog folyása... Rengeteg indokunk van kicsit visszavenni a lendületből, de első sorban arról van szó, hogy a jó idő beköszöntével senkinek nem akaródzik a gép előtt punnyadnia. (Bár én erősen gondolkodom a notebook/tablet használaton, viszont ez egyelőre csupán ötlet)

Szóval a nyár itt a nyakunkon, a szerelem pedig ott rejtezik mindenhol. Ma például ismét el mertem indulni kerékpárral a munkahelyemre (oda-vissza cirka 40 km) és kicsit sikerült átélnem a szabadság-szerelem érzést. Jajj, nem szeretnék úgy tenni, mintha én lennék a "Cyclechic" egyik képviselője, de azért még szeretek tekerni! És napsütésben, zenét hallgatva, befelé és kifelé fordulva egyaránt...kicsit úgy érzi az ember, hogy övő az utca, birtokolja a várost. Megütni a dugót a Thökölyn olyan "magunkatvállonveregetős" érzés, hogy egyből könnyebben mozdul a pedál a láb alatt. :)

Szóval az egészről ma eszembe jutott egy könyv (mert hát mégis csak Molyos blog volnánk, vagy mi...). Pár évvel ezelőtt került a kezembe és nagyon nagy reményeket fűztem hozzá, aztán végig olvastam, és el is felejtettem. De lám, eljött egy kedd reggel, amikor suhantam a többi biciklissel az utakon, és beugrott ez a könyv!

Az utolsó kentaurra gondolok, amit Szécsi Noémi írt. Több jó és népszerű könyv szerzője, bár ezt csak onnan tudom, hogy könyvtárosként láttam, hogy szívesen viszik az írásait (én csak ezt az egy könyvét olvastam). Most kicsit felidéztem, utána olvastam kicsit a neten, és ahogy elnézem másnak is ez volt a véleménye. Nem volt kellően hiteles, és érdekes a sztori. Nyilván azért van ez, mert nem elég kívülről nézni egy kultúrát és írni róla, mert az hiányos lesz. (Bevallom nem ismerem Szécsi Noémi alkotói életét, vagy bármilyen életét, de aligha hiszem, hogy futárkodott volna komolyabban) Viszont nem lehúzni készültem a könyvet. Egyszerűen csak eszembe jutott. Nem sok dolog maradt meg belőle, (apró részletek: minthogy a futár kiscsaj mazsolát falatozik a zsebéből, vagy végig száguldanak az Andrássyn éjjel, vaaaagy amikor az egyik főhős és a barátnője - a mazsolás lány elmennek valakihez, aki vidéken él, és ott milyen jól esik nekik a csend), de szerettem volna átadni ezt a keveset is Nektek!

Mivel jó az idő és én fáradt vagyok a sok tekeréstől így csak röviden írtam, és most nem is értékelem a könyvet, mert hát tényleg olyan régen volt a kezemben. Jövünk még, remélem lassan Chuti is meglátogatja az oldalt. Addig is érezzétek jól magatokat, és köszönjük, hogy benéztek hozzánk! :)