2012. december 22., szombat

Bollywood, ahol a zene és a tánc örök

Ahogy a hálón kalandoztam érdekes meglátásra jutottam. 
Itthon az indiai filmek népszerűsége még az animéknél és mangáknál is kisebb! Sőt a rajongó táboruk is apró! 

A szörfölgetésem közben egy, azaz egyetlen olyan honlapot találtam, ami komolyabban foglalkozik ezekkel a filmekkel és még folyamatosan frissítik is. 
Ajánlom mindenki figyelmébe, mert az újdonságok mellett, rendszeresen rakják fel a filmekhez passzoló feliratokat és a filmklubban aktuálisan vetítettekről is hírt ad. (Majd lehet egyszer be is nézek oda, csak kellene egy partner is hozzá.)

Bollywood. Sokan az egész indiai filmgyártásra használják ezt a kifejezést, - ami az egykori Bombay és Hollywood nevének összevonásával keletkezett - pedig ez valójában csak a filmgyár központját jelenti.
Indiában a legelső némafilmet 1913-ban készítették, majd 1930-as években Ardeshir Irani elhozta a hangos- és színes filmek világát is. Innentől kezdve pedig nem volt megállás! Az indiai filmgyártás a '40-es évektől egészen a '60-as évek végéig az aranykorát élte és még most is virágzik. Hiszen havonta legalább 3-4 filmet debütálnak. Szóval választék az bőven akad. 
Én egyelőre a romantikus filmeket céloztam meg, de tervezem, hogy később a komolyabb témájúakkal is megismerkedem.

Isten igazából nem értem, hogy itthon miért nincsen nagyobb keletje ezeknek a filmeknek. A szerelmes történeteik semmivel sem rosszabbak, mint a hollywoodi társaiké. 
Azt viszont tudni kell, hogy a hindi filmek egyik fő jellegzetessége, hogy legalább 2 óra játékidővel bírnak, de van, hogy még ennél is többel (pl.: a Mausam az 2 óra 40 perces). Viszont nem veszed észre az idő múlását, mert olyan jól lekötik a figyelmedet a különböző dalokkal, táncokkal, ruhákkal, helyszínekkel...stb.  
Mivel itt szerelemről beszélünk, a végkifejleten sem kell sokáig agyalni, de azért az nem mindegy, hogy hogyan jutnak el a szereplők addig. És hát én azt biztosan állíthatom, hogy az indiaiknak ilyen téren van ám fantáziája! (Jó jó, néha amerikai társaiktól átvesznek ezt-azt, de csak az ötlet erejéig, aztán a saját kultúrájukra formálják.)
Persze könnyen kiismerhetőek, és ha már megnéztél legalább hármat, már tisztában vagy vele, hogy a sors és az igaz szerelem valamilyen formában fel fogja ütni a fejét. De valljuk be, ez ugyanúgy jellemző a nyugati romantikusokra is.

Viszont amivel biztos, hogy nem rendelkeznek a nyugati társaik, azaz élet. Ezek a filmek tele vannak élettel! (Máshogy nem igen tudom megfogalmazni.)
Én ha megnézek egyet úgy felpörgök tőle, hogy akár egy hétig sem tudják levakarni a vigyort a fejemről. :) Folyamatosan dúdolom a dalokat (még a lassúakat is) és többször is táncra perdülök.

Szóval szerintem szükség volna/van az ilyen filmekre, mert bár utópisztikusak mégis magukkal ragadnak és jó kedvre derítenek. :D

A kereskedelmi csatornáink igazán vehetnének párat, minthogy ennek a "fantasztikus" Asylum kiadónak a "zs" kategóriás filmjeit adják (pl.: Mega Shark vs. Gaint Octopus). Szerintem.

0 hozzászólás:

Szólj hozzá!